2024. August 12.

Vannak-e még polimer ártrendek?

Bűdy László előadása a III. MMSZ Műanyagipari Konferencián.

Bűdy László előadásának bevezetőjében arról beszélt, hogy a polimerekkel, illetve a műanyagokkal kapcsolatos szabályozásoknál gondot jelent az, hogy a fizika és a kémia törvényszerűségeit általában nem veszik figyelembe. Legnagyobb felelősségünknek tartja, hogy a szakmának nem szabad hagyni, hogy olyan törvényeket próbáljanak velünk végrehajtatni, amelyeket nem lehet, mert a fizika és a kémia objektív szabályai ezt nem engedik meg.

Az áraknak is jelentős hatása van a mostani ipari és gazdasági helyzetre. 2022-ben tört ki az ukrán-orosz háború, felszöktek az energia és polimer árak, és azzal kellett szembesülni, hogy mindez jelentős energiaár emelkedést, inflációt és nagyon nagy kereslet csökkenést hozott a fogyasztásban és az ipari termelésben. A 2020-2021-ben tapasztalt magas ár időszak után most egy alacsony ár periódusba léptünk, ami egy rendkívül gyenge kereslettel is párosul. A gyenge kereslet nem csak a virgin műanyagokat, hanem az újrahasznosított anyagokat is terheli.

A POLIMER ÁRHULLÁMOK IDŐSZAKA

2022 harmadik negyedévében, amikor világossá vált a háború hatása, volt egy kisebb hullámzás az árakban, ami azután ciklikusan ismétlődött. Ennek a hullámzásnak a hátterében az áll, hogy alapvetően a kereslet csökken, a műanyag-feldolgozók többsége rendkívül óvatossá válik, sokkal kisebb készletszintekkel dolgozik és csak akkor hajlandó vásárolni, amikor már látja a realizálódását az esetleges rendeléseknek. Tehát elmondható, hogy kivárnak, nagyon későn rendelnek és sokkal kisebb mennyiséget, mint a megszokott, ezért rendkívül árérzékenyek. Ez úgy jelenik meg a polimer gyártók felé, hogy nincs kereslet, tehát kénytelenek árban lekövetni ezt a helyzetet, ez árcsökkenést indukál, és amikor egy bizonyos szintet elérnek ezek az árak, akkor viszont ez azonnal átvált áremelkedésbe, hiszen a pánikhangulat alábbhagy. Ez történt az utóbbi években, tulajdonképpen négy cikluson keresztül 2024. április végén eljutottunk oda, hogy megint egy hullámhegyre értünk fel (1. ábra). Amikor a spread, ami a monomer és a polimer ár közötti különbség, negatívba vált, akkor visszaesnek az árak. A polimer gyártó ebben az esetben annyit tud tenni, hogy megáll karbantartásra vagy javításra, esetleg egyfajta stop and go módban kezd el üzemelni. Ez pedig kivált bizonyos hiányt a piacon. Nagyon sokféle termékről, típusról beszélhetünk, vannak olyan típusok, amelyek nagyon hiányoznak, és vannak, amelyek elérhetők, akár importból is.

 

Nagyon sok gyártó tart karbantartást, ezért számos típusnál vannak elérhetőségi problémák. Ez vonatkozik az LDPE-re és a PP homopolimer rafia típusokra, egyedül a kopolimereknél nem váltott negatívba a spread, aminek az oka, hogy a kopolimerek hagyományosan nagyjából 70-80 euróval magasabbra vannak árazva, mint a homopolimerek. Összességében most az egész piac fluktuál és keresi a helyét. Alapvetően azt látható, hogy Eu-rópa egyfajta többlettermelésben van, túlkínálat van. Európa mindig nettó exportőr volt polimerekből, ám a megnövekedett termelési költségek miatt ma már kevéssé tud exportálni.

Az előrejelzésekkel kapcsolatban az előadó elmondta, hogyha az okokat figyelemmel kísérjük, akkor egyszerű, logikus következtetésekkel tudunk előrejelzéseket tenni (2. ábra). A HDPE fújt típusoknál általában van elérhetőség, kevés gyártóhelyen van karbantartás, van beérkező import, és az is látható, hogy a vevők és az eladók között folyamatos az egyezkedés. Már 2024. április végén is voltak 1100 euró körüli árak, és várható, hogy ez alá jutnak. Az előttünk álló nyár pedig egy természetes árcsökkenési folyamatot vonhat maga után.

Valójában a pszichológia vezérli mostanában az ármozgásokat, hiszen nagyon spekulatívak a várakozások, ami azt jelenti, hogy most mindenki a legalacsonyabb árra vár, nem olyan sürgős a vásárlás, hiszen a megrendelések nem hasonlíthatók a korábbi évekhez, sem a mennyiség, sem az intenzitás tekintetében. Hogyha figyelembe vesszük a mintázatot, akkor a legolcsóbb ár valahol júniusban, esetleg július elején fog bekövetkezni. Viszont július végén már mindenki az őszi szezonra koncentrál. Korábban az őszi szezonnak termelésileg november utolsó hetében volt vége, az elmúlt 5-6 évben viszont ez egyre előrébb jött, 2023ban az őszi szezon véget ért október első hetében. Az idén is erre számítunk, hiszen semmi nem változott.

 

Kisebb árcsökkenés várható az LDPE esetében is, mert a piac nyomás alatt áll ebben a tekintetben. Az árak még mindig 1200 euró felett vannak, várhatóan júniusban ezek le fognak menni 1200 euró alá, de nem fogja az 1100 eurós mélypontját elérni, többek között a kikötői árak miatt sem.

Ami nagyon meglepő a polipropilének esetében az az, hogy a homopolimer fröccsanyagoknak az ára most paritásban van a kopolimerekével, sőt egyes magas folyásindexű fröccstípusok ára meghaladja a kopolimer árakat. Ennek elsődleges oka az ellátási problémákban keresendő, az egyik legfontosabb szereplő a régióban a magas folyásindexű típusoknál a Rompetrol, amely már régóta áll, és ez például Szerbiában jelentős hiányokat generál. Míg Szerbiában ennek a típusnak az ára 1400 euró is lehet, addig mindez Nyugat-Európában 1200-1220 euró, tehát jelentős földrajzi eltérések is vannak ebben a kérdésben.

Az EPS árak kevésbé hullámzanak, de megfigyelhető, hogy itt alapvetően a sztirol monomer árak változása az, ami hajtja a változásokat, ez a döntő tényező, ugyanakkor a kereslet is rendkívül gyenge.

Összességében ezt a hullámot várjuk a harmadik negyedévre is. Ez azt jelenti, hogy valamikor augusztus elején megindulnak felfelé az árak a spekulatív vásárlások miatt, vagy ez a vásárlás ki fog fulladni szeptember végén. Ezt a rendkívüli, szokatlan helyzetet lehet kezelni. Ha a vevő jó időben vásárol és jó időben áll rá a ciklusokra, akkor tulajdonképpen nagyobb problémát ez nem fog okozni a működésében. Akkor van a valódi probléma, ha vevő elszámítja magát.

HOGYAN LEHET KILÉPNI A HULLÁMSZERŰ MŰKÖDÉSBŐL?

Európa nettó exportőrnek tekinthető, a PlasticsEurope statisztikái szerint 2021-ben 57,2 millió tonna polimert gyártott és 50,3 millió tonnát használt fel. 2022-ben 58,7 millió tonna volt a polimer gyártás, ez virgin és recycling együttesen, és 54 millió tonna a felhasználás.

Mit lehet tenni? Egyrészt csökkenteni kell a kínálatot önkéntes termelés korlátozásokkal rövidtávon és ütemezett karbantartásokkal, legvégső esetben végleges leállással. A Sabic és az ExxonMobil is tervezi két egymillió tonnás kapacitású krakkolójának a végleges bezárását Európában, ami az európai krakkolási kapacitásnak nagyjából 5-6 százalékát teszi ki. Ez egyértelmű dezindusztrializációt jelent ebben a kérdésben. Itt nem csak arról van szó, hogy kevesebb lesz az etilén és a propilén, hanem arról is, hogy különböző frakciók és vegyipari láncok fognak eltűnni. Ez azt is jelenti valójában, hogy a régi, elavult, kisebb kapacitású üzemeket nem fogják megújítani Európában.

Lehet a versenyhelyzetet egyensúlyozni import korlátozásokkal és különböző dömping eljárásokkal, példaként említhető itt a kínai PET, valamint az egyiptomi és az észak-amerikai PVC elleni. Hosszútávon segíthet az újrahasznosítási (kémiai vagy mechanikai) aránynak a növelése az európai termékekben, hiszen ezzel ki lehet zárni importőröket, illetve a karbonadó a magas széndioxid kibocsátású termékekre. Alapvetően azt kell látnunk, hogy Európa export kényszerben van, nettó exportőri státuszát meg kell tartani. Valójában az európai keresletnek a növelése „gyógyítja” majd meg a gazdaságot.

MAKROGAZDASÁGI HELYZET

Úgy tűnik, hogy európai szinten az infláció elleni harcot megnyertük, az európai átlagos inflációt sikerült 3 százalék alá szorítani, ám a kereslet nem nőtt. Ugyanakkor az infláció velünk marad, több okból is. Az első ok, ami növelni fogja az inflációt és szinten tartja, az a European Green Deal. Ennek olyan adózásbeli többletköltség hatásai lesznek, amelyeket meg kell fizetni, és nem csak a műanyagiparnak. Példaként említhető, hogy július elsejével Olaszországban bevezetik a műanyag adót. Ez azt jelenti, hogy kilogrammonként negyvenöt eurócentet kell fizetni minden olyan műanyag termékre, ami virgin polimerből készült. Ha ezt összevetjük egy polietilén mostani 1200 eurós árával, akkor ez egy 30 százalékos azonnali áremelkedést jelent.

Nagy kérdés számunkra, hogy miként alakul az európai gazdasági növekedés. A negyedéves GDP adatok tekintetében azt kell látnunk, hogy Németország az európai átlag alatt van, gyakorlatilag alacsonyabb szinten áll, mint a Covid-járvány előtt. A reményt Közép-Európa adja, a V4 országok, köztük Magyarország is, az európai átlag fölött teljesítenek a GDP növekedésében. Nem véletlen az, hogy a nagyobb nyugat-európai polimer gyártók is elkezdték erősíteni a jelenlétüket Közép-Európában. Néhány évvel ezelőtt a LyondellBasell kivonult Közép-Európából és csak a kulcsvevőket szolgálta ki, de az idén visszatért. Létrejött egy közép-európai értékesítési csoport és tervezik egy logisztikai hub létrehozását is budapesti székhellyel.

Az ipari termelés is stagnál, azt kell látnunk, hogy az Európai Unió a 2021-es szint alatt van. Valójában ezek nem biztató dolgok, nincsen növekedés az ipari termelésben sem és egyértelműen látszanak a dezindusztrializáció jelei, ami nehezíteni és fékezni fogja az ipari termelést.

ÚJRAHASZNOSÍTOTT POLIMEREK

Két évvel ezelőtt még az volt a jellemző, hogy az újrahasznosított és virgin polimer árak jól összezártak, egészen jól közelítettek egymáshoz. 2022-től az árak nominálisan is elkezdtek csökkenni, ez különösen szembetűnő a polipropilén esetében, hiszen az újrahasznosított anyagoknak az ára magasabb volt, mint a virgin anyagoké. A korábban említett olaszországi műanyag adó egész európai uniós szinten bevezetésre kerülhet, most már csak az egyes tagállamokon múlik, hogy mikor léptetik életbe, erre a törvényi szabályozás megvan.

Tulajdonképpen túlkínálat van újrahasznosított anyagokból. 2021-ben az európai össz polimer gyártás 10,1 százaléka volt PCR alapú, mechanikailag újrahasznosított regranulátum. Ez 2022-ben már közel 14 százalék volt. Ez jelentős növekedés, viszont probléma, hogy ez egy nagyon szűk szegmensben osztódik el, illetve, hogy Európában ezek a granulátumok nagyon sokat „utaznak”. Az LDPE esetében Magyarországon is elérhető az itthon előállított regranulátum áránál akár 200 euróval is olcsóbb spanyol regranulátum. Hogyan lehetséges ez? Ennek egyik oka lehet, hogy van állami beruházási támogatás az újrahasznosításra, tehát egy olyan protekcionista politika, ami viszont jelentős mértékben rontja az itthoni szereplőknek a lehetőségeit, a másik pedig az az illúzió, hogy minden termékhez tudunk majd újrahasznosított anyagot használni. A polipropilénnél egyértelműen bebizonyosodott, hogy csak a fröccs termékeknél lehet használni, az extrúziós termékeknél csak nagyon nagy megszorításokkal, egyes szál típusoknál lehet használni, de bizonyos finomszálaknál vagy nem-szőtt textilszál típusoknál lehetetlen újrahasznosított anyagot alkalmazni, sőt még a rafiánál is kérdés, hogy ha az előfeszített rafia szálakat újrafeldolgozzuk, akkor mi történik.

A másik kérdés a hulladék oldal, a polipropilénnél például egyértelmű, hogy a nagy folyásindex miatt alacsonyabb folyásindexű hulladék kell, viszont az alacsony folyásindexű alkalmazásokban nem találni hulladékot, illetve gyakorlatilag maga az eljárás, a szelekció, a feldolgozás okán ezek leginkább csak a fröccstípusoknál, és ott is csak az egyszerűbbeknél hasznosíthatók. Tehát vannak bizonyos szegmensek, ahol túlkínálat van és ez lent tartja az árakat. Maga a mennyiségi növekedés örvendetes, csak az a gond, hogy ez egy nagyon szűk területre korlátozódik.

A polietiléneknél, és itt elsősorban az LDPE-ről van szó, ugyanez a helyzet, például nagyon nagy igény lenne 0,6-os folyásindex alatti típusokra a piacon, viszont ezek csak nagyon kis mennyiségben érhetők el. A normál újrahasznosított LDPE ár jelenleg 820-850 euró körül van (MFI: 0,6-1), de ettől kisebb folyásindexűre lenne szükség.

Igazából nem biztató a helyzet az újrahasznosított anyagok esetében sem, és a legnagyobb probléma az újrahasznosításnak a jövedelmezősége. Ha nem is tömegesen, de vannak cégbezárások, és nem csak Magyarországon. A magas energiaárak, a magas hulladék költségek, a kisebb lakossági fogyasztás kevesebb és ugyanakkor drágább elérhető hulladékot is jelent.

Összefoglalásként Bűdy László elmondta, hogy nem biztató a helyzet és tulajdonképpen az újrahasznosítás területén van a legtöbb teendő, mert továbbra sem összemérhetőek az anyagok, és az azonos folyásindexű regranátum is lehet nagyon különböző színben, árnyalatban, összetételben. Tendenciaszerűen mindenképpen emelkedni fognak az árak. Akik bizonyos hiányterületekre gyártanak terméket, azok a mai napig is viszonylag jól tudnak eladni, folyamatosan le vannak fedve a kapacitásaik rendeléssel, de összességében a tömeges újrahasznosítás, amit sokan próbáltak csinálni, az nem működik. Nagyon kell érteni hozzá és nagyon jó technikai szinten kell végezni a műveletet mind a válogatás, mind a feldolgozás kapcsán.

SZÖVEG: DR. LEHOCZKI LÁSZLÓ
FOTÓ: FARKASS ÁBEL