2025. July 18.

Válaszúton az európai műanyagipar – Közép-Európa kezében lehet a jövő

Európa szerepe a világpiacon egyre kisebb. A globális vegyiparban az EU országainak piaci részesedése 2003 és 2023 között 28-ról 13 százalékra csökkent. A hagyományosan technológiafejlesztő és exportorientált Európáról elmondható, hogy komoly bajban van. A műanyagipar egyik súlyos kihívása a tartósan magas energiaárak, amelyek kihatnak a polimer és regranulátum árakra, valamint műanyag-feldolgozás költségeire is. Ugyanakkor nem áll rendelkezésre elegendő számú és megfelelően képzett munkaerő, valamint jelentős a nyomás a piac részéről a zöldítés felé.

A POLIMER ÁRAK ALAKULÁSA

Előretekintve a következő évekre megállapítható, hogy a polimerek piacára a gyakran változó és volatilis árak lesznek a jellemzők, 2030-tól pedig várhatóan a regranulátumok importjára szorul majd a kontinens. Egy nagyon magas árszintről zuhantunk 2023-ra egy meglehetősen alacsony polimer árszintre és kialakult egyfajta kereslet-kínálat vezérelte ciklikusság. A polimerek piaca jelentős mértékben megváltozott, aminek elsődleges oka a nagyon bizonytalan kereslet. A műanyag-feldolgozók sokkal kisebb mértékben vásárolnak és sokkal kisebb raktárkészletekkel dolgoznak. 2025-re eljutottunk arra a szintre, hogy a korábban említett ciklikusság az árakban már teljesen hiányzik. 2024 második felétől nagy várakozás jellemzi a piacot, mindenki a fellendülésre, a meginduló keresletre vár és arra, hogy ez az árakban is jelentkezzen. A polimer árak jelenleg nem tükrözik vissza a keresletet.

 

A kínálati oldalról nézve a polimergyártók is igyekeznek valamilyen módon egyensúlyban tartani a piacot. Ennek egyik eszköze a kínálat visszafogása, korlátozása. Sok szó esik manapság ezzel kapcsolatban a tervezett és nem tervezett leállásokról, illetve elhalasztott visszaindulásokról. A bizonytalan kínálat pedig ingatag polimer árakat eredményez a 2025-2026-os évekre. Kéthárom évre előretekintve általános piaci konszolidáció várható mind az alapanyag gyártásban, mind a műanyag-feldolgozásban. Ennek eredményeként Európában várhatóan csökkenni fog polimergyártók és műanyag-feldolgozók száma, ami 2027-től új piaci egyensúly kialakulásához vezethet, ezért magasabb, de stabilabb árakra lehet számítani az alapanyagok és a műanyag késztermékek esetében is.

A poliolefin ártrendeketről elmondható, hogy a HDPE fújt típusnál 2024 végétől a spread nagyon kicsi eltéréssel negatív. (A spread a polimer ár és a monomer ár közötti különbség, elméletileg ez szolgál fedezetként minden költségre.) Ennek a nagyon alacsony spreadnek az oka elsősorban az európai piacon megjelenő importnyomás. Már 2019 óta tudható volt, hogy a belépő új északamerikai kapacitások annyira le fogják szorítani az árakat, hogy
az európai HDPE nem lesz versenyképes. Ebből következik, hogy ez a trend nem kimondottan az orosz-ukrán háborúnak és a magas energiaáraknak a következménye, hanem annak az átrendeződésnek, amely a világban zajlik. A nagyobb mennyiségben gyártott commodity polimerek az importtal könnyebben bejutnak Európába. Az új amerikai vámpolitika viszont egyfajta pozitívumot is jelenthet Európának, mert kevesebbet importálunk ezekben az időkben, így kevesebb import HDPE érkezik be, ami némileg védi a piacainkat. Érdekes terület az LDPE is, amely alegnépszerűbb és leginkább használt típus a polietilének között a csomagolóiparban. Ebből a típusból keveset importálunk és többnyire még pozitív spreadet mutat.

A polipropilén esetében a spread többnyire pozitív volt az elmúlt két évben, azonban ez sem jelentett tartós fedezetet a polimerizációs költségekre. Itt kell megemlíteni, hogy a távol-keleti import is egyre nagyobb szerepet játszik és nem új jelenség, hogy a dél-koreai, valamint a vietnámi import polipropilén nagyon olcsó áron érkezik be Európába. Az európai PP gyártók sokszor
kénytelenek lemenni az import árak alá, mert értékesítési nyomás alatt állnak. Ennek egyik oka a petrolkémiai üzemek alacsony kapacitáskihasználtsága. A folyamatos termelés miatt egy bizonyos szint alá nem mehetnek a gyártásban. Nagyon sokszor fordul elő, hogy az import-európai alapanyag versenyben az európai árak nyernek, ugyanakkor az is látható, hogy a nagyon alacsony spreadek hosszú távon nem fenntarthatók.

 

Az európai polisztirol gyártás nagymértékben függ az importtól és egyre kevesebb európai polisztirol érhető el. Az elmúlt években megfigyelhető volt ennek egyik következménye, hogy nagy lett a polisztirol árvolatilitása, ami a műanyag-feldolgozók számára kiszámíthatatlan folyamatokat generál. Egyre inkább az látható, hogy a polisztirolok kiszorulnak a termelésből, kevesebben használják ezt a polimer típust olyan területeken, példaként említhető a fröccsöntés, ahol már megvan a helyettesíthetőségük, ahol pedig nincs, ott keresni kell a megoldásokat. Valójában az várható, hogy az európai polisztirol gyártás és értéklánc középtávon meg fog szűnni vagy legalábbis jelentősen csökkenni fog. Az utóbbi hónapok fejleménye, hogy megjelent Európában a kínai expandált polisztirol.

A PVC polimernél 2024 nagy kérdése volt, hogy szükség van-e dömpingvámok bevezetésére az észak-amerikai PVC importtal szemben. Ez megtörtént, az import rendkívüli módon beszűkült és az Egyesült Államokból már nem érkezik az európai uniós és egyes közép-európai országokba PVC. A nagyon alacsony kapacitáskihasználtság mellett dolgozó európai PVC gyártók megérezték ennek a pillanatnak a lényegét és igyekeznek nem egymás ellenében árajánlatokat tenni, tudatosan nem mennek egymás árai alá. Mindamellett folyik egy jelentős kapacitásvisszavágás is, ugyanis a piac egyensúlyba tartásának egyik lehetséges módja, hogy az alapanyag gyártók önkéntes termelés korlátozásokkal próbálják megtartani az árakat.

A REGRANULÁTUMOK HELYZETE

Az újrahasznosítás egy hatékonyságnövelő megoldásnak tekinthető, ugyanakkor olyan vélemények is hallhatók, hogy a regranulátumok alapvetően alacsonyabb értékű termékek. Valójában nagyobb mennyiségben nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy folyamatos ipari termelésben magasabb hozzáadott értékű termékeket lehessen előállítani, vagyis nincs stabil mennyiségben jó minőségű műanyaghulladék. Azzal a problémával is szembe kell nézni, hogy bár nagyon sok cég invesztált az újrahasznosításba, a bevezetésre készülő szabályozások nem szolgálják az újrahasznosítók érdekeit. Nyugat-Európában kibontakozni látszik egy nagy csődhullám az újrahasznosítók között. Az egy évtizeddel ezelőtt elindult nagy beruházási hullám során mindenki látta a regranulátumokban a jövőt és a lehetőséget, de ez nem pontosan úgy alakult, ahogy előre várták.

 

Az LDPE és polipropilén regranulátum árak hosszú idő óta nagyon alacsonyak, 2023 második félévétől stagnálnak, rendkívül lapos árgörbét mutatnak. 800-900 euró/tonna közötti áron mozognak, ami igazán csak a jó minőségű anyagokra vonatkozik. A kiváló minőségű poliolefin regranulátumok iránti kereslet várhatóan növekedni fog, a nagy mennyiségben és szabványos minőségben rendelkezésre álló regranulátumok ára akár 50 százalékkal is magasabb lehet, mint a szűz típusoké.

Az európai regranulátum kínálat nem lesz elegendő a 2030tól hatályba lépő rendelet által generált kereslet kielégítésére. Folyamatos regranulátum importra lesz szükség, jelenleg nincs és a várakozások szerint 2030-tól sem lesz elég műanyaghulladék Európában ahhoz, hogy a gyártók meg tudjanak felelni a szigorú újrahasznosítási előírásoknak. A kötelező regranulátum használat egyik következménye az úgynevezett egyanyagúság lesz, ami azt jelenti, hogy kevesebb fajta alapanyagot fogunk használni.

KÖZÉP-EURÓPA LEHET A MŰANYAGIPAR MENTSVÁRA

Az európai polimergyártás nem versenyképes, nem jövedelmező, azonban a komplex vegyipari értékláncok egyelőre még nagyon sok helyen fenntartják a termelést. Számos üzemben működnek az újabb technológiák, a polimergyártók integráltak, ezért van továbbra is alapanyag gyártás. Az európai termékek egyre inkább az árak miatt lesznek kénytelenek versenyezni egymással, nem pedig a minőség, az egyedi megoldások miatt. Az eddig termék differenciáláson alapuló stratégiákat a költségverseny váltja fel. Ezek mind egy irányba mutatnak: csökken a műanyagipar komplexitása, ami átmenetileg javíthatja a hatékonyságot, de középtávon már rontja a versenyképességét. Hosszútávon ez a kevésbé költséghatékony kis- és középvállalatok megszűnéséhez fog vezetni.

A másik nagy probléma, hogy a műanyagipart eluraló egyanyagúság és nyomás miatt az európai polimer diverzitás csökken. A globális cégek bezárják az európai alapanyag gyáraikat a magas költségek miatt, azonban a piacot megtartják, egyszerűsített termékportfólióval térnek vissza. Ehhez járul hozzá, hogy a német vegyipari üzemek versenyképtelenek az orosz olaj nélkül. A hatékonyság jegyében Németország keleti részében és Csehországban sorra zárnak be a vegyipari létesítmények, a folyamat pedig begyűrűzhet Magyarországra is.

 

Alapvetően két termékstratégia létezik: az egyik a költségvezetés, azaz olcsóbbnak lenni, a másik a diverzifikáció, azaz különbözni kell a többiektől. Az európai piacot eddig az védte meg, hogy az európai kis- és középvállalatoknak nagyon sokféle alapanyagra volt szükségük, például polietilénből ezernél is több típus volt forgalomban 2022-ben. Ha leegyszerűsítjük az alapanyag portfóliókat, akkor a költségek fognak dönteni, ez pedig az európai kkv szektor eltűnéséhez vezethet. Előadódhat az a helyzet, hogy az eddig kkv-k uralta műanyagipart a nagy multinacionális globális vállalatok veszik át, akik számára az európai termelés nem lesz prioritás. Teljesen új szemléletre van szükség a műanyaiparban, a kutatás-fejlesztésre kell sokkal nagyobb hangsúlyt fektetni.

Közép-Európa azonban kivétel, mentsvár is lehet az európai műanyagipar számára. A MOL Csoport, a lengyel Orlen és a szerb Nafta Industria Serbia (NIS) körül kialakult egy vegyipari értéklánc. A MOL poliuretán üzemet épít, az Orlen terjeszkedik Lengyelországban, a NIS-nél is jelentős beruházások várhatók. Ez ugyanakkor önmagában nem elég, egy lehetőség a kínálati oldalról nézve. A kereslet oldalán a műanyag-feldolgozóknak kell aktívabbnak lenniük, kutatás-fejlesztésre, termékinnovációkra lesz szükség a sikerhez. Komplex, növekvő vegyipar jöhet létre a régiónkban, ehhez viszont az orosz-ukrán háborút le kell zárni és a szárazföldi, csővezetékes olajellátást meg kell őrizni. A kommunikáció a tudománnyal elengedhetetlen lesz a legkisebb cégek számára is. Eredeti megoldásokkal, nagy hozzáadott értékkel lehet elérni, hogy az európai műanyag-feldolgozás központja Közép-Európában legyen.

SZÖVEG: DR. LEHOCZKI LÁSZLÓ

FOTÓ: FARKASS ÁBEL