2024. November 18.

Messze van egymástól az elvárás és a valóság

Újrahasznosítási szakmai fórum volt az idei Central European Plastics Meeting.

Gyakran halljuk, hogy a zöld átállás és az európai uniós rendeletek hogyan segítenek majd elérni azt a vágyunkat, hogy kibocsátás- és hulladékmentes világban éljünk. Ugyanakkor ez nem tükrözi a valóságot. Jól kell gazdálkodnunk erőforrásainkkal és fejlesztenünk kell az újrahasznosítási folyamatokat és technológiákat, az innovatív terméktervezést, valamint a hulladékgazdálkodási rendszereket, de nem az európai ipar versenyképességének tönkretétele árán.

MI VÁRHATÓ A POLIMER PIACON 2024-BEN?

A konferencia-beszélgetés elején Bűdy László rövid betekintést adott arról, hogy mi történt az elmúlt évben a polimer piacon és mi várható még 2024-ben.

Előadása elején azt a nyilvánvaló tényt erősítette meg, hogy ebben a nagyon nehéz gazdasági időszakban nincs könnyű helyzetben a polimer piac sem. Az árakról az elmondható, hogy az elhúzódó orosz-ukrán háborúval párhuzamosan elkezdtek normalizálódni. A jelenlegi árak nem tekinthetők rossznak, a polietilén és a polipropilén esetében egy normálisnak mondható nagyságrenden belül mozognak. Mégis problémaként merül fel, hogy
bár látszólag jónak tűnnek, de valójában ezeket az árakat nagyon nehéz követni, mert a szezonalitás eltűnt. Folyamatos nyomás van a piacon, folyamatos a nyomás az árakra, gondot okoz a kereslet hiánya. A piaci egyensúly, különösen a kis sűrűségű és a nagy sűrűségű polietilén típusok esetében, nagyon mesterséges és ez az egyensúly csak akkor tartható fenn, ha a polimergyártók csökkentik az árakat. Ez nem egy egészséges helyzet annak ellenére, hogy az árak normálisnak tűnnek.

További probléma a hozzáférhetőség és a kereslet hiánya. Ez egy kettős válság és egyáltalán nem egészséges a piac szempontjából. A polipropilén esetében nincs ilyen jellegű gond, mivel az árrés pozitív. A fő ok, ami emögött áll, az az importált polipropilén hiánya a homopolimer esetében. Az orosz-ukrán háború kitörése után az orosz homopolimer, amely erős volt a közép-európai piacon, teljesen eltűnt. Vannak új szereplők, akik megpróbálnak több polipropilént behozni Közép-Európába és Európába, de ez nem helyettesíti azt az Oroszországból származó hatalmas mennyiségét, ami korábban rendelkezésre állt. Ez a helyzet a polipropilén kopolimer esetében is, vagyis, hogy a spread nagyon pozitív a nem versenyképes importált anyag miatt. E mögött az áll, hogy a különböző országokból importált hagyományos polimerek meglehetősen drágák, és nagyon nehéz várni arra, hogy mikor érkezik és milyen áron.

Az EPS, a habosított polisztirol is nagyon érdekes és fontos, mert tükrözi az európai gazdaságban zajló folyamatokat. Az EPS leginkább az építőiparhoz kapcsolódik. Az építőipar évek óta hanyatlik és senki sem látja a jelét annak, hogy miként fog alakulni a közeljövőben. A kereslet nagyon lassan nő, a spread negatív – az elmúlt tíz évben soha nem volt negatív, ez egy új jelenség. E mögött az áll, hogy nincs túl sok gyártó, így nincs túl sok kapacitás Európában. Nagy a függés az importtól és nem lehet előre jósolni, hogy miként fog mozogni az ár.

A polimer piacon jelenleg most úgynevezett mesterséges egyensúly van, ami nem előnyös, mert hiány van a kereslet és a kínálat oldalán is. A polimer árak az idei harmadik negyedévben nagyon speciális hullámzást mutatnak. Korábban a polimer ára a szezonalitás szerint mozgott, napjainkban az ármozgás irányát a kereslet és a kínálat hiánya határozza meg. Az árak csökkenése nem lehet nagyon mély, mert korlátozott a rendelkezésre állás. Az importált árak függnek a rendelkezésre állástól és a szállítási költségektől, ezek jelenleg elég magasak.

Az év hátralévő része várhatóan nem igazán lesz izgalmas a kereslet szempontjából. Az amerikai elnökválasztás után várható valamilyen mozgás az olajárakban, kis emelkedésre lehet számítani, ugyanis politikai kérdés az USA-ban, hogy az olajárat és az üzemanyagárat alacsonyan tartsák a választási időszakban. Talán nagyon enyhe emelkedés várható, ami javíthatja a monomer árakat decemberben, de ez nem lesz jelentős.

Hogy milyen módon lépünk ki a jelenlegi helyzetből, az attól függ, hogy mi történik az európai gazdasággal. Egyik jelenség, hogy Németország szerepe teljesen megváltozik, a Covid-járvány után az ipari termelésben a németek aránya csökkent. A másik Lengyelország változó szerepe, amely az ellenkező irányt mutatja. A többi ország, mint például Magyarország, Csehország, követi az európai átlagot. Könnyű olyan kijelentést tenni, hogy Lengyelország átveheti Németország szerepét, de ez csak hoszszú távon lehetséges. Lengyelországnak idő kell ahhoz, hogy elérje azt az összetettséget és integrációs képességet, amivel a németek most rendelkeznek. A tendencia nagyon érdekes Közép-Európában. Van némi növekedési lehetőségünk, ha ezt a megfelelő módon használjuk ki. Másik oldalról nézve viszont nagy probléma Magyarországnak és a kis gazdaságoknak, amelyek a német autóipartól erősen függnek, hogy más utat kellene találniuk a jövőre nézve.

STAGNÁL AZ ÚJRAHASZNOSÍTOTT POLIMEREK ÁRA

A panelbeszélgetés első részében a résztvevők azt a kérdést elemezték, hogy mi az oka az újrahasznosított polimer árak stagnálásának, miközben az energia ára és az alapanyagár emelkedik.

A regranulátum gyártók egyszerre tekinthetők műanyag-feldolgozóknak és újrahasznosítóknak is, akik az elmúlt néhány évben az energiaárak óriási növekedését tapasztalhatták és érezték ezeket a hatásokat a vállalataik teljesítményén. Ezek a cégek egyrészt hulladék begyűjtőként működnek, akik magas árat kérnek a hulladék alapanyagért. Mivel a fogyasztás alacsony,
így nem kerül annyi hulladékanyag a piacra, ezért többet kellene fizetni a vevőknek a magasabb begyűjtési költségek miatt. A másik oldalról nézve viszont érzik a végfelhasználói piac felől érkező árnyomás hatását is. A regranulátumot használó feldolgozók nyomást gyakorolnak arra, hogy csökkenjen az ár, hogy piaci szintű ár legyen. Más szempontból viszont az elmúlt időszakban – a nyersolaj árának csökkenése miatt – a monomer ára elég meredeken esett és további csökkenésre számítanak az elkövetkezőkben. Ez azt jelenti, hogy még lejjebb kell menniük a jelenleg is nagyon alacsony árakkal, ami következményekkel járhat, mert ha ez a tendencia folytatódik, akkor sok kis újrahasznosító vállalat tönkremehet a magas energiaköltségek és a késztermék alacsony ára miatt.

A nyugati országokban, ha nem is jelentősen, de magasabbak az árak, mint például Romániában vagy Magyarországon. Ez piaci okokra vezethető vissza, ugyanis nagyobb az igény az újrahasznosított anyagokra az ügyfelek részéről, de a cégek, a nagyvállalatok, a márkatulajdonosok is már a jövőbe tekintenek. A szén-dioxid lábnyomra vonatkozó direktívák, jogszabályok új keresletet támasztanak az újrahasznosított anyagokra, ami magasabb árakkal is járhat. Az elmúlt öt évben az újrahasznosítók nagyon sokat tanultak a válogatásról, például jobban szét tudnak válogatni szín szerint az anyagáramokban, nagyon tiszta beltérben dolgoznak. Ez lényeges abból a szempontból, hogy a végén jó minőségű újrahasznosított anyagot kapjanak. Ha tiszta, jó minőségű a reciklátum, akkor 20-40%-kal drágábban is megveszik.

 

A műanyag-feldolgozói oldalról is látják az alacsony árszintet, természetesen örülnek ennek és talán további árcsökkentésben reménykednek. Megfigyelésük szerint az árak ingadoznak, amikor valamilyen változás áll be. Ez 2010 vége óta látható, amikor az Európai Parlament első jogszabálya megjelent, akkor mindenki azonnali megoldást keresett, néha még a jól használható műanyagot is lecserélték egy másik anyagra. Jelenleg nincs turbulencia a piacon, még akkor sem, ha bizonyos szegmensekben, mint például az építőiparban, látható, hogy van egyfajta recesszió. Lehet, hogy ez a recesszió megmarad és a kereskedők elhalasztják az új anyagok bevezetésére vonatkozó terveiket.

A GÉPGYÁRTÓK HELYZETE

A gépgyártók felé a kérdés az, hogy milyen hatással van az újrahasznosítási piacon érzékelhető recesszió a megrendelések szintjére. Először is a technológiát kell átgondolni, mert ez sok kihívással jár. Az egyik a polimerláncok stabilizálása, különösen akkor, ha a szennyeződésekről beszélünk. Az alkalmazások tekintetében pedig azt kell megvizsgálni, megtalálni, hogy mi a legjobb megoldást az adott termékhez. Fő szempont a begyűjtés és a válogatás, ezeket jobbá kell tenni, mert jelenleg nincs igazán jó infrastruktúra erre. Az újrahasznosítási folyamat is javul annyira, hogy élelmiszerbiztonság szempontjából megfelelő termékeket állítsanak elő. Az élelmiszerérzékeny csomagolásokban a 10% PCR tartalom két-három éven belül elérhető lesz. Messze vannak már a feldolgozók a szemeteszsákoktól, ami 10-15 évvel ezelőtt volt a csúcspont.

Nyilvánvaló, hogy a lehető legkorábbi válogatás a kulcskérdés a hulladék minőségének javításában. Vannak bizonyos korlátok a mechanikai újrahasznosításban, meg kell határozni, hogy milyen válogatási módszerekre van szükség, milyen szinten kell elkezdeni a hulladék szelektálását, ami javíthat ezen, mi az, ami javíthatja a válogatási technológia minőségét és mennyiségét. Nem csak az élelmiszerrel érintkezett hulladék jelent problémát, hanem a polimerek variabilitása is a folyásindex tekintetében. Meg kell nézni, hogyan gyűjtik a műanyagot, fémmel, üveggel együtt, ha csak műanyagot gyűjtök, akkor jó minőséget kapok-e. Egyre többet kell tenni a válogatásban, hogy a mosási fázis után megfelelő minőségű anyagot lehessen extrudálni.

Ha megnézzük a ma zajló erőfeszítéseket az újrahasznosításra való tervezéssel kapcsolatban, akkor ezeknek is jelentős hatása lesz. Ma már a mechanikai újrahasznosítás sokkal több, mint egy évtizeddel ezelőtt. Az úgynevezett fejlett reciklálási technológiák még a kezdeti stádiumban vannak, az újrahasznosítási piacon is találhatók nyertesek és vesztesek. Hogy mi fog működni és hogyan a jövőben azt nem lehet előre látni, de az biztos, hogy a jelenlegi fejlesztések hatással lesznek a piacra.

KÉMIAI ÚJRAHASZNOSÍTÁS

Sokan hisznek a kémiai újrahasznosításban, amely majd megoldja a problémát. Ha megnézzük a számokat Európában, csak 400 kilotonna kémiai újrahasznosítási kapacitást valósítottak meg, egy pirolízis üzem 20-40 kilotonna kapacitású, amit, ha összehasonlítunk az 50 millió tonnás látszólagos polimer termeléssel, akkor a mögötte lévő két nagyságrend az, amire szükségünk van, hogy az egész problémát megoldjuk. Az újrahasznosítás terén a gondok egy része abból adódik, hogy az ipar 10-15 évvel ezelőtt talán egy kicsit túl keményen és gyorsan nyomult, túl sok olyan ígéretet tett, amelyekről látható, hogy ma még nem valósítható meg. Őszintének kell lennünk a kémiai újrahasznosítás képességeivel és korlátaival kapcsolatban, és együtt kell dolgozunk a feldolgozókkal, a mechanikai újrahasznosítókkal, figyelembe kell venni a gyártók igényeit, és akkor a kémiai újrahasznosítás az elkövetkező években be fogja váltani a hozzá fűzött reményeket.

 

Ez nem a kémiai újrahasznosítás kontra mechanikai újrahasznosítás kérdése. A kémiai újrahasznosítás a megoldás része, ahol ez lehetséges. Vita van azon a ponton is, hogy nem nagyon szeretjük a kémiai újrahasznosítást, mert ez a technológia még nagyon korai szakaszában van, még nem bizonyított. Ami pénzügyi szempontból lehet, hogy így van, de vannak kísérletek és nagyon keményen dolgoznak ezen a területen.

AZ EURÓPAI UNIÓS JOGALKOTÁS ÉS A ZÖLD KÉRDÉS

Másik fontos probléma a jogalkotás tekintetében tapasztalható, konkrétan az európai uniós jogszabályok hiánya, mint például a nem újrahasznosított műanyagra kivetett adó vagy pedig az ipari alkalmazásokon belüli újrahasznosítási arány. Ilyen jellegű törvények hiányában nem fogunk tudni továbblépni sem a mechanikai, sem a kémiai újrahasznosításban.

Az újrahasznosításra biztosan nincs kizárólagos megoldás. Vannak olyan termékek, amelyek lehetővé teszik a nagyfokú rugalmasságot több különböző anyag felhasználásával, de vannak más termékek, ahol az anyag minősége is rendkívül fontos. Ezek olyan feladatok, amelyeket nem fogunk tudni megoldani a mechanika reciklálással. Itt jöhet szóba a zöld megoldás, sok cég foglalkozik a biológiai úton való újrahasznosítással is, de ebben az esetben figyelembe kell vennünk olyan problémákat, mint a mezőgazdasági területek korlátozott rendelkezésre állása, az élelmiszerválság, vagyis nem szabad minden mezőgazdasági termést csomagolóanyag gyártására használni. Ugyanakkor ezek a megoldások egyelőre szűk piaci szegmensek, hiánypótló alkalmazások esetében hasznosak, de nem egy egész iparág számára. További kérdésként merül fel, hogy az európai zöld megállapodás, a Green Deal hogyan befolyásolja az európai gazdaságot, annak versenyképességét, különösen a műanyagipar területén. A jövőben különböző perspektívák lesznek ennek a kérdésnek megválaszolására. A vállalkozások nyilván aggódnak bizonyos jogszabályok miatt, amelyek korlátozhatják vagy károsíthatják üzleti tevékenységüket. Nagy felelősség hárul az országok vezetőire és a politikusokra, amikor megalkotják ezeket a jogszabályokat. Ezekre a jogszabályokra vagy ezekre a technológiákra most van szükségünk, nem szabad várni és megpróbálni megtalálni a tökéletes megoldást. Valójában fontos, hogy valamilyen módon a zöldebbé válásra összpontosítsunk. Okosan kell eljárnunk a jogszabályokkal kapcsolatban, szükség van egyfajta Green Deal-re, zöld megállapodásra, annak valamilyen változatára.

Amikor az Európai Unió gazdaságának versenyképességéről beszélünk, gondolnunk kell arra, hogy kivel hasonlítjuk össze magunkat. Összehasonlíthatjuk Indiával, amely az orosz olajjal és gázzal üzletel. Összehasonlíthatjuk Kínával, amely a legnagyobb haszonélvezője az alacsony energiaköltségeknek, bármivel is rendelkezünk az energia, a gáz, a villamos energia tekintetében. Vagy akár az Egyesült Államokkal vagy Japánnal is. Amikor a versenyképességről beszélünk, egy dolog nagyon világos, mindannyian érezzük a zsebünkben, a vállalataink teljesítményében, hogy egyre kevésbé vagyunk versenyképesek. Mi fejlődést szeretnénk, azt akarjuk, hogy ez az iparág fejlődjön, beruházásokra, energiainfrastruktúrára, jobb energiaárakra van szükségünk.

A közel-keleti konfliktus és az ukrajnai háború mind hatással van a nyersolaj árára. Láthatjuk a polimerek árának emelkedését, láthatjuk a recessziót. Ha Németországban gazdasági gondok vannak, akkor Európa sok országában van probléma. A legnagyobb üzleti partnere Magyarországnak, Romániának, Szlovákiának vagy Lengyelországnak, a legnagyobb kereskedelmi partner az Európai Unióban. Tehát, ha Németország nem érzi magát jól, biztos, hogy mi sem fogjuk jól érezni magunkat.

A zöld jogszabály, a vonatkozó kötelező újrahasznosítás vajon akadály lehet-e a Törökországból, Ázsiából importált műanyag termékekkel szemben, az Európán kívüli versenytársak fel tudják venni a versenyt ezen a területen? A Green Deal egy nagyszerű dolog, azért zöld megállapodás, mert az éghajlatváltozásról van szó. Ha olyan jogszabályokat hozunk, hogy a vállalatok importálhatnak Kínából, Törökországból, Malajziából, bárhonnan, akkor ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk, mint az európaiakra, de ezt ellenőrizni kell és akkor nem lesz probléma.

Az EU eddig valóban élen járt az újrahasznosítási technológiák terén, de fordulópont jöhet ezen a téren. Mindaddig, amíg van egy jó szabályozás, amely ösztönzi az innovációt, amely alapvetően egyenlő feltételeket biztosít és hagyja a vállalatokat innoválni, akkor a piac megoldást talál ezekre a problémákra. De ha van egy szigorú jogszabály, akkor más olyan régiókkal kell versenyzünk, ahol sokkal lazább a szabályozás.