2025. March 03.
Merre tovább közép-európai vegyipar?
Európa és Közép-Európa vegyipara, ezen belül a petrolkémia jelentős átalakuláson megy keresztül. Napi szinten érezhető, hogy az egész iparág struktúrája recseg-ropog. A folyamatot jól szemlélteti, hogy az Európai Unió országainak részesedése a világpiacból 20 év alatt 28 százalékról 13 százalékra csökkent 2023 év végére. És ez nem csak a fejlődő piacok magasabb beruházási rátája miatt történik, 2020-tól jelentős szerepet játszik az európai vegyipari kapacitások meg nem újítása, leállása egyaránt. A hírekben gyakran emlegetik a legnagyobb európai vegyipari óriást, mint ahol nagy a probléma, ahol kapacitásokat állítanak le. Azonban, ha körülnézünk látható, hogy a villámok már lecsaptak körülöttünk is. A közép-európai vegyipart is súlyosan érinti az átalakulás. A vegyipar és ezen belül a műanyagipar komplexitása csökken, amely még ha átmenetileg javítja is a hatékonyságot, középtávon már jelentősen csökkenti a versenyképességet.
A nagy átalakulásra gyakran csak legyintünk – konszolidáció, hangzik sokszor és máris érteni véljük a problémát. Azonban, ha a szavak mögé tekintünk, döbbenetes folyamatokat láthatunk. Évtizedes komplex értékláncok bomlanak fel szerte Közép-Európában. Az egész folyamatot jól szemlélteti a kelet-német – cseh komplex vegyipari értéklánc felbomlása is. 2025 januárjában bejelentették, hogy a cseh Spolana és a szlovák Fortischem végleg befejezi a PVC gyártást, ami nem csak azt jelenti, hogy lakatot tesznek a kapura és vége. A Spolana (Neratovice) egy cseh-német etilén vezetékrendszer végpontja volt, két karakkoló, a Böhlen és a Litvinov által gyártott etilén egyik felhasználója. A Spolana végleges leállása megbontja az évtizedek során létrehozott komplex
termelési rendszert, amelyet legalább 6 német és 2 cseh vegyipari cég alkotott Stadetól Neratovicéig, amelynek komplexitását a cégek közötti csővezetékek biztosították. Egy-egy elem kiesése egy komplex rendszerből még nem jelenti a rendszer végét, a rendszer egészének hatékonysága azonban csökken. Ebben az esetben ez azt jelenti, hogy ha az etilént nem sikerül eladni más célra, más vevőknek, akkor a gyártó kapacitásokat vissza kell terhelni. Márpedig hiába van a Stade-Neratovice etilén vezetéknek csatlakozása tengeri terminálhoz is, a hagyományosan magas európai etilén gyártási költségek (cash-cost) 2-3-szor magasabbak, mint az észak-amerikai vagy közép-keleti, emiatt nem versenyképes sem a világ, sem az európai piacon.
MIT LEHET TENNI?
Visszaterhelni a monomer és intermedier gyártást, azonban a visszaterhelt termelés jelentős egységköltség növekedést hoz magával, és ez újabb dominókat dönthet le. A helyzet paradox, mialatt kiszűrjük a nem hatékony elemeket a rendszerből, közben az egész rendszer komplexitása és ezáltal hatékonysága is csökken. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kelet-német – cseh komplex vegyipari rendszer több cég tulajdonában van, így a döntések nem rendszer, hanem elem fókuszúak. Nagyon valószínű tehát, hogy azok a vegyipari globális cégek, akik Böhlenben, Schkopauban monomer és polimer gyártó kapacitásokkal rendelkeznek, a romló jövedelmezőség és versenyképesség miatt további gyárleállítások mellett döntenek. A döntéseknek nem kedvez, hogy a közép-európai vegyipar szárazföldi létét az orosz olajvezetékeknek köszönheti. A leválás az orosz olajról, energiahordozókról a közép- és hosszú távú kilátásait is rontja. A DOW Chemical már évekkel ezelőtt deklarálta, hogy a kelet-német üzemek nem startégiai eszközök a portfólióban.
AZ ÚJRAHASZNOSÍTÁS ITT IS FÓKUSZBA KERÜL
A másik fontos komplexitást csökkentő tényező a műanyag termékek újrahasznosíthatóságának növeléséhez, azaz a keresleti oldalhoz kapcsolódik. A kulcs, a mindent megoldó csodakifejezés a monomaterial, azaz a műanyag termékeknek, elsősorban csomagolóanyagoknak az újrahasznosíthatóság érdekében egyféle polimerből kell készülniük. Természetesen ez nem egy típust jelent, de fontos követelmény, hogy egyféle polimer fajta, példá-
ul LDPE legyen, de már az is jó közelítés, ha legalább polietilén. Jelenleg Európában csak polietilénből ezernél is több típus van forgalomban, számos gyártótól. Minden polietilén gyártó arra törekszik, hogy a terméke még azonos felhasználási területen azonos folyásindex esetében is legalább egy kicsit különbözzön a konkurenciáétól. A sokféle típus lehetővé tette, hogy a feldolgozók is szofisztikált végtermék-struktúrákat hozzanak létre, megkülönböztessék magukat a versenytársaiktól. Ez a megkülönböztető stratégia nem csak arra alkalmas, hogy stabilizálja a vevőkört, hanem európai szinten védett a tengerentúli konkurenciától is. Bár az Európán kívüli versenytársak hatékonyabban (olcsóbban) gyártanak polimereket, az európai termék-komplexitás eddig védelmet jelentett. Most azonban, ha teljesíteni akarjuk az újrahasznosítási célszámokat, egyszerűsíteni kell a termékeinket, csökkenteni kell a komplexitást. Kisebb műanyag késztermék változatosságra, kevesebb polimer típusra lesz szükségünk már a közeljövőben is. Mindez pedig azt jelenti, hogy a polimergyártás egyre inkább eltolódik az alaptípusok felé, ami összehasonlíthatóvá teszi az európai polimereket az Európán kívülivel; és ebben az összehasonlításban már az ár a fő értékelési tényező. Ebben pedig hagyományosan nem vagyunk jók.
A globális polimergyártók termelési és kereskedelmi gyakorlatában már megjelent az egyszerűsítés. A nagy mennyiségben használt polimer típusokat, például PPH Raffia vagy BOPP típusokat már nem gyártják Európai üzemeikben, hanem alacsonyabb termelési költségű üzemeikből, a Közel-Keletről vagy polietilének esetében Észak-Amerikából hozzák. Ugyanezek a polimergyártók közben bezárják vagy legalábbis bezárni készülnek európai üzemeik egy részét, ami tovább csökkenti az európai vegyipari értékláncok komplexitását és hatékonyságát.
MI A MEGOLDÁS?
Mégis mit lehet tenni, hogy az európai vegyipar ne jelentéktelenedjen el végérvényesen? Úgy tűnik európai szinten nem túl sokat, sajnos az európai vegyipar mélyrepülése folytatódni fog. A polimergyártásban folytatódik majd a konszolidáció, NyugatEurópában polietilén és polipropilén gyárak bezárására, míg Közép-Európában polisztirol üzemek bezárására lehet számítani már ebben az évben is.
Jó hír, hogy Közép-Európa kivétel lehet, ugyanis a két nagy olajipari vállalat körül kialakult regionális szinten egy jelentős és komplex vegyipari értéklánc. Mind az Orlen, mind a MOL Csoport felvásárlások, közös vállalatok és új beruházások révén kialakította azt a vegyipart, amely biztosítja a finomítók magas komplexitású és hatékony működését. Sőt, további beruházásokkal igyekeznek bővíteni az értékláncokat, növelni a komplexitást. Ilyen beruházások lesznek az Orlennél az új 750 kt/év kapacitású krakkoló és egy új 400 kt-ás LDPE gyár megépítése, és hasonló célokat szolgál a MOL Csoport esetében a butadién, SBR és a poliol üzem megépítése is, illetve fontos még megemlíteni a NIS (Nafta Industria Serbia) tervezett polipropilén gyárát, amelyhez krakkoló és polietilén gyár intenzifikilás is társulhat majd. Ezek a beruházások segíthetnek abban, hogy megőrizzük a vegyipari, petrolkémiai komplexitást Közép-Európában, feltételezve, hogy sikerül fenntartani a stabil és versenyképes olajellátást. A komplex vegyipar és petrolkémia pedig segítheti a versenyképes műanyagipar kialakítását és megtartását.
BŰDY LÁSZLÓ
a myCEPPI műanyagipari tanácsadó cég vezetője