2026. April 10.

Komplexitás vagy hatékonyság?

De mi is történt Kínában? Kína 2019-ben meghirdette a China 2025 gazdaságpolitikát, amely azon a felismerésen alapult, hogy Kína gazdaságpolitikája a beruházásokról inkább a fogyasztás-vezérelt növekedés felé tolódik el – és ezen belül a fogyasztás felé, a kifinomultabb termékek felé, amely egyértelműen azt is jelenti, hogy nőni fog az igény a speciális vegyi anyagok iránt. Ugyanakkor a kínai kormány a csúcstechnológiai iparágak fejlesztését helyezi előtérbe. Ösztönzi a vállalatokat a csúcstechnológiás iparágak igényeit kiszolgáló fejlesztésekre; úgymint repülőgépipar, elektronika, elektromos járművek (EV), akkumulátortechnológia és nagy sebességű vonatok. Ezen túlmenően szintén rendkívül fontosak a zöldgazdaságba és -fejlesztésekbe történő befektetések, de mindemellett a kínai kormány megengedte a magánbefektetőknek a kőolaj kitermelésbe, finomításba és krakkolásba való belépést is. Az addig állami monopólium lebontása jelentős lökést adott a kapacitás fejlesztéseknek és egy vertikális integrációnak a vegyiparban (China’s chemicalindustry: New strategies for a new era – McKinsey & Company).

Európa a 90-es évektől a horizontális integráció modelljét követi a vegyiparban. Napjainkig meghatározó elmélet volt a gazdaságban a csinálják a hozzáértők, a specialisták. A hosszú vegyipari értékláncok, a vegyipari komplexumok így feldarabolódtak, ágazati specialisták integrálták az egyes elemeket. Jó példa erre a Basell Polyolefins létrejötte, amely a BASF, a Royal Dutch Shell, a Montell, a Targor és Elenac poliolefin kapacitásainak horizontális integrációjára épült. Ráadásul egyes közép-európai országokban a 90-es évek privatizációi során nagy, integrált vegyipar komplexumok szétdarabolva kerültek privatizációra. Ilyen volt a Leuna Művek (Leunawerke), amit több kisebb egységre osztottak, és több vállalatnak adtak el, köztük a Total SA-nak, a BASFnek, a Linde AG-nek és a belga DOMO Group-nak. Ezt követően számos további piaci szereplő szerzett részesedést – TRINSEO, BRASKEM, RAVAGO –, de ez csak fokozta a széttagoltságot. 2020ig a komplexum több-kevesebb sikerrel működött, azonban a COVID és a versenyképesség-csökkenés miatt egyes elemek veszteségessé váltak, bezárásra kerültek. A leállások más egységeknél okoztak hatékonyságvesztést, amely a gazdaságosság elvesztésével is járt. 2026-ra láthatóvá vált, hogy a Leunawerke utódcégei is rövidesen befejezik működésüket. Az egykori StadteNeratovice vegyipari értéklánc eltűnik.

TEGYÜNK EGY KIS ÖSSZEHASONLÍTÁST AZ INTEGRÁLTSÁGI SZINTEK KÖZÖTT

A közölt táblázatban jól látható, hogy a vertikális integráció a meghatározó kínai petrolkémiai vállalatok esetében már túllépett a megszokott petrolkémiai termékeken. Amíg mi Európában a hagyományos commodity polimergyártást a downstream szinthez soroljuk, addig ez Kínában már csak midstream szint. Azonban a midstream fontos kiindulópont volt, mert például a Wanhua Chemicals eredetileg állami műbőr, majd izocianát gyártó vállalat volt. A Borsodchem akvizíciót követően lett európai, majd kínai PVC gyártó. A PVC-ből már következett az etilén gyártás megteremtésének szükségessége, majd a propándehidrogenizáció. Teljesen új C2, C3, C4 értékláncok jöttek létre, illetve vannak kialakulóban, azonban mindezen felül a cég a jövő irányába is fordult, diverzifikált egyszerre az akkumulátor technológia felé és az élelmiszer vegyészet (citrál gyártás) felé. Mindez leginkább arra bizonyíték, hogy egy összetett értéklánc nagyon stabil jövedelmezőséget tud biztosítani, a sokféle rendelkezésre álló molekula és eltérő piaci ciklusok miatt.

Vegyük azonban górcső alá a PetroChina-t, amely 27 hazai és 3 külföldi petrolkémiai üzemmel, finomítóval rendelkezik; poliolefin kapacitása meghaladja a 13 millió tonnát (megközelíti a teljes becsült 2025-ös európai termelést). 2024 januárjában megalapította a PetroChina (Beijing) Digital Intelligent Research Institute Co., Ltd-t (Forrás: BaiduWiki), amely még annak az évnek a májusában kiadta a 300 milliárd paraméteres Kunlun Nagymodellt, amely az olaj- és gázkutatást és -fejlesztést, a kőolajfinomítást és a vegyipari mérnökséget, valamint a berendezésgyártást fedi le. Több mint 150 TB iparági adatkészlettel rendelkezik, közülük a szeizmikus feldolgozással foglalkozó nagymodell több mint 20 százalékkal lerövidítette a kutatási projektek ciklusait. Ez is mutatja, hogy a hatékonyság nem elfeledett, de a vertikálisan mélyen integrált vállalatoknál is szükséges kritérium. A vertikális integrációban nagyon fontos a kereskedelmi aktivitása is, amelyet saját kereskedelmi vállalatán keresztül bonyolít le, és több mint 50 országban van jelen olajdepókkal, LNG terminálokkal és kereskedelmi raktárakkal.

 

A horizontális integrációk kora leáldozni látszik a vegyiparban. A komplex értékláncok legfontosabb tulajdonsága, hogy valahol mindig keletkezik profit. Ha nem a kőolajkitermelésben, akkor a finomításban, vagy a petrolkémiában, vagy az Advanced materials termékkörben. A saját logisztika és szállítmányozás mind marzsnövelő tényező. A vertikális integráció kevéssé van kitéve a vegyipari ciklusoknak, illetve a hatás megjelenik, de az integráció egyéb elemei kompenzálják ezt, illetve a kapcsolódás a fejlett technológiákhoz (AI), a fejlesztések és ezáltal az alkalmazkodás felgyorsítása pénzben mérhető versenyelőny.

MIT TEHETÜNK EURÓPÁBAN?

Van-e megoldás, fel tudjuk-e venni a versenyt a távol-keleti konkurensekkel? Az európai vegyipar szereplői is felismerték a változtatás fontosságát, azonban a szétdarabolt, horizontálisan integrált termelési láncok átalakítása nem könnyű feladat. Talán az AEQUITA petrolkémiai akvizícióit ezek a felismerések vezetik. A részleges upstream (csak krakkolás) és midstream együttesen nem tekinthető mély vertikális integrációnak. Ráadásul az integráció monomer oldalról deficites, az etilén esetében 545 kt, a propilén esetében 880 kt hiányzik, így a poliolefingyártásban továbbra is rászorul külső forrásokra. Európában vannak eladó krakkolók, a deficit lefedése lehetséges. Mint tapasztaljuk, most éppen az olefin értékláncok vannak a legnagyobb bajban a globális etilén túlkínálat miatt, több krakkoló tulajdonosa is a bezárást fontolgatja. A vásárlás azonban logikus lehet, mivel 2020-ban kezdődött downcycle a monomer gyártásban várhatóan 2029-ben véget ér.

Valódi esélyük csak a mélyebb integrációban résztvevő cégeknek van. Közép-Európa szerencsés ebből a szempontból, hiszen itt a petrolkémia a regionális olajcégek kezében van. Ebből is kiemelkedik az ORLEN Csoport, hiszen az upstream, midstream és downstream-en túl vannak befektetések az újrahasznosításban, sőt a megújuló energiában (offshore wind farms). Ráadásul jelentős befektetések várhatók az alapmolekulák előállításában. Miután az Orlen megvásárolta a Synthos Plock-ban épülő butadién üzemét, az utolsó akadály is elhárult, hogy a tervezett új krakkoló megépüljön, amely új, korszerű és hatékony forrása lehet a vegyipari alapmolekuláknak.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a vertikális integráció szükséges a megváltozott világpiaci versenyben. A vegyipari vállalatoknak az alap monomerek, intermedierek és polimerek mellett egyre inkább el kell mozdulni a specialitások felé, sőt ki kell lépniük a megújuló energia, az információtechnológia és a mesterséges intelligencia területére is. Erre esélye csak a vertikálisan mélyen integrált vállalatoknak van. Ritka alkalom a történelemben, hogy Közép-Európa és annak olajipari vállalatai stratégiailag jobb pozícióból indulnak, mint a Nyugat-Európaiak.

BŰDY LÁSZLÓ
polimerpiaci és -ár szakértő
a myCEPPI igazgatója