2025. October 09.
In memoriam dr. Záhony Károlyné
Szomorú hír érkezett, 2025. szeptember 4-én, életének 91. évében elhunyt Dr. Záhony Károlyné, született Balogh Ilona, a TECHNOIMPEX gépipari külkereskedelmi vállalat egykori részlegvezetője. Nyugdíjazását követően vállalkozóként is ő foglalkozott Magyarországon a műanyag technológiához kapcsolódó gépek importjával. Munkássága örökre nyomot hagyott a magyar műanyagipar történetében.
Dr. Záhony Károlyné 1935. február 7-én született Budapesten.
A Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd a József Attila Gépipari Technikumban kapott lehetőséget a mű-
szaki ismeretek elsajátítására.
Tanulmányai során felsőfokú nyelvvizsgát tett angolból, de anyanyelvi szinten beszélte a német nyelvet is.
Életének meghatározó állomása a TECHNOIMPEX volt, a gépipari külkereskedelmi vállalatnál részlegvezető pozíciót töltött be. Itt elsősorban a műanyag technológiához kapcsolódó gépek importjával foglalkozott, egészen a rendszerváltásig.
A piacgazdaság lehetősége új utat nyitott számára és magánvállalkozóként folytatta kereskedelmi tevékenységét. A már kialakított szakmai kapcsolatainak és megbízható, korrekt hozzáállá-
sának köszönhetően több mint 15 évig folytatta tulajdonosként cége vezetését, aktívan dolgozott tovább, önzetlenül segített partnereinek.
DR. KARSAI BÉLA, A KARSAI MŰANYAGTECHNIKA HOLDING ZRT. ELNÖK-TULAJDONOSA ÍGY EMLÉKEZIK MEG RÓLA:
Dr. Záhony Károlyné Icutól sokat tanultunk szakértelemből, emberségből és humorból. A sors ajándéka volt, hogy megismerhettem a HUNGAROPLAST kiállításon. Mérföldkő volt ez az életemben. Kezdő vállalkozó koromban kinéztem egy svájci fröccsgépet, amiről ő mindenáron le akart beszélni, miközben elmondta, hogy ez a világ legjobb gépe, ugyanakkor tudta azt is, hogy megérkezett számomra az a marógép, amire két éve vártam. A két gép vásárlása pedig egyszerre nem ment. Elutaztam a fröccsgép gyártójához, hogy részletfizetést kérjek tőle. A reménytelennek induló tárgyalások után végül Icu személyes garanciavállalása segített ahhoz, hogy mind a két gépet megvásároljam. Nos, innen indult az együttműködésünk, amely végig kísérte életünket. Példaértékű számomra az a mondata, ami örökre nyomot hagyott életemben: Szeretném úgy végezni vevőim, barátaim kiszolgálását, ahogy azt az én normáim megkövetelik.
Legnagyobb csodálatomra nyugdíjba vonulását követően a műanyagipari gépkereskedelem területén magánvállalkozást indított, a jogosan megérdemelt pihenőideje helyett. Minden egy csapásra megváltozott Magyarországon, profi üzleti környezetet alakított ki mind az irodájában, mind pedig az ügyfélkezelésben. Éreztük azt a szakmai profizmust, ami rá egész életében jellemző volt. Az egész műanyag-feldolgozó szakmát ismerte, támogatta és dolgozott a magyar műanyagipar felvirágoztatásáért. Ezért külön köszönet a szakma nevében!
Sokat beszélgettünk tartásról, emberségről, hazaszeretetről és a világban eltöltött helyünkről. Ezek a beszélgetések elvezettek a mély barátságig. Emberségből szintén jelesre vizsgázott.
Amit kapott tőle közössége, azt nem lehet feledni – azt ápolni, mintaként használni szükséges és kötelességünk továbbadni. Ebben a csodálatos szolgálatban volt élete igazi értelme.
Nyugodjon békében!