Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
2024. November 05.
Egy árvízvédelemről szóló újságcikk margójára
A Magyar Nemzet szeptember 19-i csütörtöki számát tartom a kezemben. A szám szinte teljes terjedelmében a heroikus árvízi védekezésre irányítja a figyelmet sokszor megrázó, de még gyakrabban a védekezésben tanúsított összefogást szívet melengető módon ábrázoló fényképekkel illusztrálva.
Az alább közölt felvétel különösen megragadott, azonban nem elsősorban az előbb elmondottak, hanem – és itt nézze el nekem az olvasó a szakmai elfogultságot még ebben az embert próbáló vészterhes időben is – a sokat támadott műanyagok védekezésben betöltött kulcsszerepe miatt. A kép önmagáért beszél. A háttérben névtelen hőseink a gáton, előtérben pedig a gát oldalán hosszan elhúzódva, szinte amíg a szem ellát, műanyag fólia terül el, megvédve így a gátat az átázástól, buzgárok keletkezésétől. A műanyag homokzsákok százezrei biztosítják, tovább növelik a védműrendszer szilárdságát. Ezen a képen tehát a műanyag a főszereplő! Értéket, vagyont, életet ment!
Fotó: Mediaworks/Vémi Zoltán
Ezen a ponton eszembe jutnak azok a közlemények, videók, képek és vélemények, amelyek a műanyagok szerepét kisebbítik, vagy éppen megkérdőjelezik. Az árvízi védekezés során azonban egyértelműen látható, hogy a műanyagok – különösen a polietilén és polipropilén – jelenlegi ismereteink alapján mind szakmailag, mind gazdaságilag a legjobb megoldást kínálják. Most, ebben a helyzetben nem hallunk arról, hogy miért van szükség műanyagra, vagy miért nem használunk inkább környezetbarát, megújuló anyagokat, például papírzsákot. Egy ilyen megközelítés nyilvánvalóan nem lenne helyénvaló. A műanyagok szerepe ebben a helyzetben kiemelkedő, és megérdemlik az elismerést, hiszen életet és értékeket védenek.
Ne feledkezzünk meg azokról a műanyaggyártókról, alapanyagfeldolgozókról sem, akik megfelelő mennyiségben, a kellő időben a védekezés szolgálatába állították a termékeiket. Elismerés illeti tevékenységüket, köszönjük munkájukat!
A képre visszatérve egy újabb és igen valós probléma is felmerül, amiről beszélnünk kell. Mi történik a veszély elmúltával az itt felgyülemlett műanyaggal? Nyilvánvaló, hogy a már szerepüket vesztett, az aktív védekezést későbbiekben sem szolgáló zsákokat be kell gyűjteni és a szennyezettség mértékétől függően hasznosítani. A legkézenfekvőbb az energetikai hasznosítás, azaz az égetőműben irányított körülmények között történő elégetés. A mechanikai újrahasznosítás témakörében folyik a szakmai vita a műszaki megvalósíthatóságról többek között a homokszemcse erősen koptató hatása miatt, de a jogalkotás oldaláról is aggályok lépnek fel, hiszen a zsák vagy a fólia − ha érintkezik az árvízzel, ha nem − veszélyes hulladéknak minősül. Egy biztos, ha a víz levonul, nincs vége a munkának, nem dőlhetünk hátra, a műanyag hulladék begyűjtése a fő feladat. A természetben ugyanis műanyag hulladék nem maradhat. Ez az az alapvetés ugyanis, mely a műanyag szerepéről alkotott, sokszor szélsőséges véleményeket és a szakmai állásfoglalást egy közös pontba tereli.
DEMJÉN ZOLTÁN
a BASF HUNGÁRIA Kft. nyugalmazott értékesítési igazgatója
az MMSZ alelnöke
felelősségi köre a körforgásos gazdaság, másodnyersanyagok