2025. May 15.

A jövőt alapozta meg – Kovács F. László kapta idén az MMSZ innovációs-díját

Ifjú korában egyértelmű volt ön számára az, hogy a vegyészetet választja?

Erre nehéz válaszolni, de az bizonyos, hogy minden ilyen választás mögött van egy jó kémiatanár. Nekem is volt a középiskolában egy kiváló kémiatanárom, aki édesanyámnak a negyedévente szokásos szülői érdeklődés kapcsán azt mondta: – Kedves Anyuka, ha ilyen marad a fia, sokra viszi.

Végül a kémia mellett döntöttem, és nem bántam meg. Valahogy érzemileg jobban kötődtem a vegyészethez, ebben láttam több fantáziát. Döntésemet követően azonban már semmi nem tudott letéríteni arról az útról, hogy érettségi után a Veszprémi Egyetemre jelentkezzem és vegyészmérnök legyek.

A középiskoláját ön Pannonhalmán végezte, és sokan emlékezünk még rá, hogy egyházi iskolából nem volt egyszerű abban az időben bejutni az egyetemre. Pannonhalmi diákként úgy tudom, önnek sem volt egyenes az útja a Veszprémi Egyetem vegyészmérnöki karára.

A szüleimmel mi akkor azzal számoltunk, hogy érettségi után majd feltehetően csak két év múlva vesznek fel az egyetemre, ez benne volt a köztudatban. Az egyházi iskolásokat a szocializmus idején, ha tovább akartak tanulni, mindenhonnan helyhiány miatt utasították el. Nálam azonban az akkor hitbéli elköteleződés volt, hogy a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba járjak. Katolikus
családban nőttem fel, s nem utolsó sorban abban az időben családommal Pannonhalmán, pontosabban a szomszédos Győrszentmártonban laktunk.

Mivel töltötte azt a két évet?

Tanulságos évek voltak számomra azok is. Érettségi után targoncás lettem a Győri Vagon- és Gépgyárban, de a műhely kisöprése is az én feladatom volt. Az ott dolgozó emberek közben rájöttek arra, hogy jól tudom a matematikát és a fizikát, így tudok nekik segíteni a tanulásban, mert többségük a munka mellett esti iskolába járt. Ez a tanítás hozta meg nekem az első sikert a pályámon, mert olyan jól sikerült, hogy felajánlották, átvállalják tőlem a műhely kisöprését. Aztán még tovább mentek. Felkeresték a párttitkárt és azt mondták neki, írja alá a továbbtanulási papíromat, mert ha nem, ők mennek el az egyetemre felvételizni így, kalapácsukkal a kezükben. Megszerettek, támogattak, kiálltak mellettem.

Ezek szerint egy év után folytathatta tanulmányait?

Nem, ez a kiállás azért nem oldotta fel a rendszer szigorú szabályait, de azt elértük, hogy az egyetemre előfelvételisként egy év után felvettek, és abban az évben munka mellett hetente be kellett járnom a marxista tanszékre, úgynevezett átképzésre. Abban az időben az sem számított rendkívülinek, hogy az eljövendő munkahelyemet már akkor kijelölték számomra, ez a Magyar Ásványolaj és Földgáz Kutató Intézet lett.

A diploma megszerzése után még egy fontos állomás következett pályáján: három évet töltött az NDK-ban petrolkémiai gyakorlaton a Leuna Művek Petrolkémiai Üzletágánál. Onnan milyen tapasztalatot hozott?

Tudatosan készültem arra, hogy a petrolkémia területén dolgozzam. Ide a munkahelyem küldött ki tapasztalatszerzésre, azonban diplomás mérnökként csak azzal a feltétellel vettek fel, hogyha műszakolok, tehát vállalnom kellett a 12 órás váltó műszakot. A Leuna Művek Walter Ulbricht a Halle melletti Merzeburgban üzemelt, és ennek a 60 kt/év kapacitású etiléngyárnak lettem a műszakvezetője. Nehéz volt, de ezt sem bántam, mert már tudom, hogy az éjszakai műszak három óra körül a legnehezebb, de azt is ki kell bírni.

Ez részemről már a tudatos építkézés része volt, készültem arra, hogy amikor Magyarországon majd megépül az etiléngyár, én addigra szakmailag készen álljak. Ez meg is hozta az eredményt. 1971 januárjától a Borsodi Vegyi Kombinátnál (BVK) kezdtem dolgozni először mérnök csoportvezetőként, két évre rá létesítményi főmérnökként, majd beruházási főosztályvezető lettem a PVC III. nagyberuházásnál, ahol a gyártókapacitás 150 000 tonna PVC por volt évente.

A vállalatnak fontossá vált, hogy a termékét exportra vigye, ennek az irányításával engem bíztak meg. Tíz évig voltam a BVK kereskedelmi igazgatója. Ez az időszak sikeres is volt, ám a KGST megszűnése után a BVK a pénzügyi összeomlás szélére került. Az Állami Vagyonügynökség 1991 szeptemberében, mint a BVK-t jól ismerő gazdasági szakembert, engem nevezett ki vállalati biztosnak. A feladatom az volt, hogy a cég átstrukturálásával vezessem ki a BVK-t a gazdasági válságból.

Kupa Mihály akkori pénzügyminiszterrel egyeztettem ennek terveiről, amit lépésről-lépésre elfogadott. Ennek elemei voltak a nitrogén műtrágyagyártás teljes vertikumának leállítása, hiszen ezen a területen mi voltunk a legkisebb termelők Magyarországon. Azt javasoltam, hogy hagyjuk ezt meg a nagyoknak, a TVK-nak és a Péti Nitrogénműveknek. Javasoltam továbbá a PVC alapú műanyag-feldolgozás BVK-n kívüli kitagolását is leányvállalati formában. Ekkor alakult meg a PVC Ablak Profil Kft., ami végül nem lett hosszú életű, és az Ongropack Kft., ami a PVC lemez és fólia termékekre fókuszált. Minden javaslatom alapja az volt, hogy a BVK a továbbiakban csak a nyereséges tevékenységekre fókuszáljon, vagyis a PVC gyártásra és értékesítésre, valamint az MDI gyártásra.

Az Állami Vagyonügynökség ezt követően 1992-től kinevezett a Borsodi Vegyi Kombinát vezérigazgatójának, amit közel tizenöt évig irányítottam.

1996 márciusában az ön vezetésével történt meg a BVK sikeres részvény kibocsátása mind a magyar, mind a londoni értéktőzsdén, és ekkor a cég üzleti sikereire egyre több cég felfigyelt. Sajnálatos módon a magyar állam nem tartott meg blokkoló részvénycsomagot magának, így nemzetközi cégek elkezdték szabadon felvásárolni a BorsodChem részvényeket. A végeredményt tudjuk, de mi történt akkor ott valójában?

Az átalakulás során, 1991. augusztus 1-én, a vállalat legfőbb hitelezője, az Állami Fejlesztési Intézet részvényért cserébe elengedte az adósságokat. Később az ÁV Rt. az adóskonszolidáció keretében 5,8 milliárd forint támogatást nyújtott a cégnek, így a BVK 1993-ban már nyereséget tudott kimutatni.

Az Állami Vagyonügynökség akkor döntött úgy, hogy a Borsodi Vegyi Kombinátot tőzsdei úton értékesíti, a tőzsdei értékesítés felkészítésére segítségül felkértük a Westdeutsche Landes Bankot, három évig készítettek fel minket, hogy a nemzetközi tőzsdére lépjünk. Ebben a folyamatban tettem javaslatot arra, hogy a Borsodi Vegyi Kombinát név túl hosszú és külföldi fülnek bonyolult a piacon, változtassuk a jobban eladható BorsodChem (BC) névre. A BorsodChem részvények forogtak 1996 márciusában a sikeres részvény kibocsátás után mind a magyar, mind a londoni értéktőzsdén. Én akkor alkottam meg azt szlogent, ami évekig ki volt írva a Borsodi Vegyi Kombinát, majd később a BorsodChem épületének a sarkára: A siker képlete a BorsodChem.

A BorsodChem üzleti sikereire valóban több cég felfigyelt, de az állam – számomra máig tisztázatlan okok miatt – nem tartott meg blokkoló részvénycsomagot magának, így több cég elkezdte szabadon felvásárolni a BorsodChem részvényeket. Elsőként az orosz Sibur cég jelentkezett be, hogy többségi részvénycsomaggal rendelkezik a BorsodChemből, de később a Sibur az osztrák VCP közreműködésével is megjelent a BC-nél, mint fő tulajdonos. Minden rendelkezésünkre álló fórumon igyekeztünk ellenőrizni, mi történt, de igazuk volt. Ők voltak az új többségi tulajdonosok, az állam eladta a részvényeit. Kutatásaim során Megdet Rahimkulov neve merült fel a tulajdonosi körben, akiről abban az időben a nemzetközi és a magyar sajtó is sokat cikkezett. Beláttam, hogy a továbbiakban a szakmai vonalra fókuszálva kell folytatni a munkát.

Az új tulajdonosok továbbra is bizalmat szavaztak önnek?

Igen, ők elismerték és támogatták azt a munkát, amit addig végeztem, így ment minden tovább az irányításom alatt.

A BorsodChemnek 2000-ben már volt annyi forrása, hogy a cseh állami vagyonügynökségtől megvásárolja az ostravai MCHZ-t, ami az MDI alapanyagát, az anilint állította elő saját technológiával. Ez a tranzakció tovább erősítette a BC-t.

Ebben az időben döntöttem úgy, hogy a PVC mellett – 300 000 tonna volt akkor már az éves kapacitásunk – az izocianátokra fókuszálunk és az MDI mellett szerettem volna megvásárolni a japánok által forgalmazott TDI technológiát. 2001 tavaszán egy 60 ktonna/év kapacitású TDI üzemet üzemeltünk be a BorsodChemnél.

A többségi VCP Sibur tulajdonos azonban arról tájékoztatott, hogy a BC részvényeket kivonja a tőzsdéről abból a célból, hogy egy ismételt roadshow keretében a céget újra tőzsdére vigye. Ebben is szerepet szánt nekem, lévén egy tőzsdei értékesítésben már volt tapasztalatom. Nekem ebben az volt a dolgom, hogy bemutassam a BorsodChemet minden előnyével és hátrányával együtt az érdeklődőknek. A roadshow Európán kívül, Amerikában is folytatódott és 2004-ben a tranzakció sikeresen zárult.

Akkor ki lett az új tulajdonos, egyáltalán hány tulajdonosa lett akkor a BorsodChemnek?

Több tulajdonos lett akkor, mert a VCP szétszórta a részvényeit. Ahogy megtudtam, a részvényeladásból akarták visszafizetni a hiteleiket, amiket a BC vásárlásához felvettek, ugyanakkor képezni akartak egy megfelelő hasznot is maguknak. Helyesebben, ahogy megfigyeltem, 6 százalékos blokkoló részvényt megtartottak maguknak. A VCP részvényeket pedig a kínaiak kezdték el felvásárolni, így 2009-től kirajzolódott az új tulajdonosi kör. A Wanhua Industrial Group felvásárlása 2011 év elejére fejeződött be, akkorra 96 százalékos tulajdoni résszel a BorsodChem kínai tulajdonba került.

Pályája során nagy horderejű, újszerű döntéseket kellett meghozni egy olyan világban, amiben nem támaszkodhatott hagyományokra. Mindig biztos volt döntéseinek helyességében?

Hosszú éveket töltöttem a vegyiparban, a Borsodi Vegyi Kombinátban, annak a fejlődési útját meg tudtam határozni, mint vegyészmérnök, mint mérnök közgazdász fel tudtam mérni, hogy milyen irányba kell menni. Utólag értékelve döntéseimet úgy gondolom, hogy azok az adott körülmények között jók voltak. Vegyük például a tőzsdei jelenlétünket. Az számomra új volt, de tisztáztam magamban, hogy egyedül az nem megy, tehát ha tőzsdére akarunk menni, akkor kérek segítséget. Kaptam három tanácsadót, a Westdeutsche Landes Bank szakemberei három évig képeztek bennünket arra, hogyan kell nemzetközi tőzsdére menni. Mai napig őrzök egy fényképet az irodámban, amelyen a londoni tőzsde elnöke fog velem kezet, mert sikeres volt a tőzsdére menetelünk. Sikeres döntéseimnek talán az volt a titka, hogy tudtam: ha szükségem van rá, mindig kérjek szakértőtől segítséget.

A tőzsdei tranzakciót követően és az új tulajdonosi kör kialakulása előtt azonban volt még egy fontos feladata a BorsodChemben. Munkája során kiemelten foglalkozott azzal, hogy korszerű, környezetbarát vegyipari technológiákat honosítson meg.

Igen, folyamatban volt ekkor már egy kiemelt környezetvédelmi fejlesztés, modernizálni kellett a klór-alkáli vonalat, hogy a cégnél a higany kibocsátását örökre megszüntessük. A japán Chlorin Engineeringtől megvettünk egy membrán cellás klór technológiát, ami 2006-ban lépett üzembe. A klór vonal üzembe helyezését a cégnél azonban már mint tanácsadó értem meg, ugyanis váratlanul, 2006. április 12-én a VCP a Sibur segítségével felmentett az állásomból és hároméves tanácsadói állást kínáltak, amit elfogadtam.

Ez a sikertelenség végül sikerbe fordult, amikor 2008-ban tanácsadóként joga volt pályázni a vállalat műanyag-feldolgozó leányvállalatainak eladási tenderén, így tudta megvásárolni az Ongropack Kft-t. Új fejezet kezdődött akkor az életében, amibe már leányát is bevonta, hiszen jelenleg Eszter a cég ügyvezető igazgatója, ön pedig, mint elnök mind a mai napig felügyeli a vállalat működését. Ez már az a történet, ahol szabad döntéseiknek megfelelően építenek fel egy céget és működtetik saját szakmai irányelvük szerint?

Tanácsadóként 2008-2009-ben jogom volt pályázni a bécsi Unicredit szervezésében folyatott BC műanyag-feldolgozó leányvállalatok eladásának tenderén. A 2009-ben kiírt tenderen sikerült az Ongropack Kft-t megvásárolnunk a Raiffeisen Bank segítségével.

Az Ongropack akkor még a BorsodChem területén igen rossz állapotban lévő épületekben működött a BC által megszabott feltételek mellett, melyekhez teljes mértékben alkalmazkodtunk. Minden évben el kellett végezni a hitel visszafizetéséhez szükséges felújítási munkákat, a céget műszakilag rendbe kellett hozni, de a cég megvásárlásához felvett hitelt így is egy évvel a futamidő lejárta előtt sikerült visszafizetnünk. Tovább akartunk lépni és Miskolc határában, Szirmabesenyőn találtam meg azt a telket, ahol egy zöldmezős beruházással megépítettük az Ongropack új telephelyét. Itt vagyunk most.

Saját elveink szerint, saját szakmai meglátásunk szerint működtetjük a céget, sikerrel. Jelenleg Eszter lányom a cég ügyvezető igazgatója, én pedig, mint elnök mind a mai napig felügyelem a vállalat működését. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy az Ongropack húsz évvel azelőtt is működött, mielőtt megvettem volna. Tehát vannak itt olyan személyek, akik az Ongropackkal együtt nőttek fel. Én, mint a BC vezérigazgatója, az Ogropackot minden hónapban vagy negyedévben egyszer beszámoltattam, folyamatosan láttam, hogyan fejlődik, és láttam benne fantáziát. Azt azonban soha nem gondoltam, hogy egyszer olyan helyzetbe kerülök, hogy meg tudom vásárolni.

Azok közül a személyek közül, akik abban az időben vitték a céget, még néhányan most is itt vannak. Itt van még mindig Szabó Gyula ügyvezetői pozícióban, mint régen, aki a cégben levő tulajdonrészét már a cégnek értékesítette. Itt van Hajdú József, korábbi műszaki igazgató. Jó szakember, közel annyi idős, mint én, de még mindig itt van közöttünk, ellenőrzi a műszaki vonalat. Bízunk bennük, nem szeretném, hogy a lányom olyan közegben dolgozzon, ahol nincs meg a mindennapi sikere. Úgy akarok nyugdíjba menni véglegesen, hogy tudom, a lányomnak megvan az üzemviteli biztonsága és egy támogató csapat veszi körül. A műanyag-feldolgozás nem is olyan egyszerű. Egészen apróságokon múlik a minőség, márpedig csak minőséget szabad gyártani, mert különben nem lehet eladni a terméket. Aki nem tud minőséget produkálni, az műanyag-feldolgozásba ne kezdjen bele, mert leírja önmagát azonnal.

Biztos gyakran visszatekint szakmai életpályájára és utólag mérlegeli egykori döntéseit is. Sikeresnek tartja a maga mögött hagyott évtizedeket? Mi az, ami igazán elégedettséggel tölti el, illetve van-e valami, amit egészen másként csinálna?

Nagyon kemény munka volt, amire visszanézek. Megvoltak a céljaim arra minden évben, minden negyedévben, hogy merre akarom vinni a céget. A BorsodChem egy sikeres cég lett, miután a Borsodi Vegyi Kombinátnál dolgozó hatezer fős létszámot vissza lehetett redukálni háromezer főre. Egy sikeres vegyipari vállalkozást hoztunk létre, ami a PVC mellett behozta az izocianátok gyártását, ami most is nagyon keresett a piacon. A kínaiak is tulajdonképpen azért vásárolták fel a BorsodChemet, mert ebben láttak fantáziát. Nekik is volt PVC gyáruk, tudjuk, hogy nagyon jó az MDI-jük, ami hiányzott nekik, az a TDI, de most azt is megszerezték, így a műanyag alapanyag gyártás kulcscégei megvannak nekik. Egy hiányzott csak a palettáról, a poliol, de annak a gyártása olyan költséges, hogy azt az én munkásságom alatt nem tudtuk megvalósítani. Ezt valósította most meg a MOL.

A kérdés arra is vonatkozott, hogy melyik döntéseire büszke. Vagy mi az, amit esetleg másképp csinálna mai fejjel? Szokott így mérlegelni? Vagy nem annyira néz visszafelé, inkább előre?

Talán az emberi kapcsolatok kezelésére kellett volna jobban figyelnem. Most már tudom, hogy abból a csapatból, amelyet mellém osztottak be, a 20-30 év alatt voltak olyanok is, akik nem a BorsodChem érdekében dolgoztak. Ezt néha észre lehetett venni, de volt, akinél nem. Számomra az emberi tulajdonságok kezelésében, az emberekkel való együttműködésben volt az óriási kihívás. Volt mellettem egy tízfős csapat, akikkel minden hétfőn leültünk vezetői értekezletre, akikben én megbíztam, de utólag kiderült, nem mindenki a cég érdekeit képviselte. Volt egy nagyon jó személyzetisem, Gyurácz Gergely, ő is egyházi iskolában végzett, de ő nem Pannonhalmán, hanem Győrben a bencéseknél. Amíg ő élt, ebben segített nekem. Addig minden jó volt, utána azonban az emberi gyarlóságot jobban észre kellett volna vennem körülöttem.

Jól értettem az előbb? Nyolcvanhárom éves korában elkezdett gondolkodni azon, hogy nyugdíjba vonul?

Igen, egyre többet gondolkodom rajta. Most még azért minden nap reggel 8 órára bejövök ide és dél körül megyek haza. A feleségem úgyanúgy 83 éves, mint én, és igen, eljött az ideje annak, hogy most már együtt öregedjünk meg.

 

J.MEZŐ ÉVA