2025. November 12.

Meglátásom szerint sosem volt Magyarország összeszerelő ország – interjú Bebes István düsseldorfi főkonzullal

Németország hazánk legfontosabb gazdasági partnere, német cégek Magyarországon mintegy 250-300 ezer embernek adnak munkát. Az elmúlt négy év azonban komoly kihívásokat jelentett mindkét ország számára. Ön hogyan látja, a két ország kereskedelmi-gazdasági együttműködésére ez miként hatott?

Németország 2021 óta vezető gazdasági partneri szerepet tölt be Magyarország viszonylatában: a német külügyminisztérium hivatalos összefoglalója szerint a magyar import és export nagyjából egynegyede Németországhoz kötődik, és mintegy 300 ezer ember dolgozik hazánkban német tulajdonú vállalatoknál, amelyek együtt körülbelül a magyar bruttó hazai termék egyhatodát állítják elő. Ez is azt mutatja, hogy a kapcsolat stratégiai kulcsfontosságú még akkor is, ha az ellátási láncokra a megnövekedett energiaárak, az infláció és a német ipar gyengébb konjunktúrája az elmúlt években érezhetően rányomta a bélyegét. A kétoldalú áruforgalom továbbra is magas bázison mozog. Német statisztikai adatok szerint 2024-ben Németország 32,4 milliárd euró értékben exportált Magyarországra, miközben 35 milliárd euró értékben importált hazánkból; vagyis a német oldalról nézve a forgalom nagyságrendje 67,4 milliárd euró volt. A Visegrád Csoport országait tekintve Németország forgalma 2024-ben 390 milliárd euró közelébe ért, ami mutatja, mennyire beágyazott a közép-európai termelési térség a német ipar számára. A vállalati oldal hangulata inkább óvatos, mintsem pesszimista. A NémetMagyar Ipari és Kereskedelmi Kamara 2025 tavaszi konjunktúrafelmérése azt mutatta, hogy a német tulajdonú cégek magyarországi beruházási és foglalkoztatási tervei visszafogottabbak a gyenge európai kereslet és a bizonytalanságok miatt, de ez nem visszavonulást, hanem kockázatkezelést és ütemezett fejlesztést jelent. A hosszú távú kötődés erejét jelzi, hogy a felmérések szerint az elmúlt évtizedben a német vállalatok rendre évi több milliárd eurós nagyságrendben fektettek be Magyarországon, és 2024-ben is kézzelfogható a kétoldalú forgalom.

Változások mindenekelőtt az autóipar területén történtek, ahol számos műanyagipari cég is érintett beszállítóként. Ön hogyan értékeli, németországi adatok alapján hazánkkal kapcsolatban a pozitív vagy a negatív hatások kerültek túlsúlyba?

Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom: a 2021-2024 közötti ciklikus hullámvölgy ellenére a szerkezeti tényezők összességében Magyarország számára kedvezően alakultak. Németország 2024-ben nagyjából 4,11 millió személyautót gyártott, ebből 3,17-3,18 millió darabot exportált. Ez az export 2 százalékkal magasabb a 2023-asnál, még ha nagyjából 9 százalékkal el is marad a 2019-es csúcstól. A német autóipari kereslet ingadozásai időnként érezhetők voltak a hazai beszállítói láncok rendelésállományában, ugyanakkor 2025 első félévében a német termelés ismét mintegy 4 százalékkal bővült, ami a nagy OEM-eknél (Original Equipment Manufacturer) a normalizálódás jele. Ezzel párhuzamosan Magyarországon több, a teljes értékláncot felfelé húzó „húzóprojekt” is elindult. Debrecenben a BMW a Neue Klasse első modelljével – az iX3-mal – 2025 októberének végén kezdi a sorozatgyártást. Ez nem csupán kapacitásbővítés: csúcstechnológiás, szoftver- és akkutechnológiai fókuszú beszállítói igényeket generál a szerszám- és folyamattervezéstől a hőmenedzsment-rendszerek és BMS-házak műanyag komponenséig.

Kecskeméten a Mercedes-Benz több mint 1 milliárd eurós fejlesztési programja már érdemi termelési eredményeket hoz: 2024-ben 146 ezer autó készült, 2024-től a Mercedes-Benz Modular Architecture (MMA), 2025-től az Mercedes-Benz Electric Architecture platform érkezik, ami komplexebb, magasabb hozzáadott értékű műanyag és kompozit alkatrészeket igényel. Győrben az Audi 2023-ban 1,66 millió hajtást gyártott – ezek közül 114 058 volt elektromos –, 2024-ben stabil teljesítményt tartott fenn és 340 millió eurós beruházási programot vitt tovább; a PPE-platformhoz készülő elektromos hajtások naponta akár 2 ezer darabos kapacitása jól mutatja az elektromobilitás felé történő eltolódást. A nagy német projektek tehát nemcsak volumenben jelentenek kihívást és lehetőséget, hanem a minőségi elvárások és a mérnöki tartalom oldaláról is: a traceability, az inline szenzorika, a szimulációalapú tervezés és a könnyűszerkezetes, hőre lágyuló kompozit megoldások mind mélyebb beszállítói integrációt követelnek. Ebből a magyar műanyagipar kifejezetten profitálhat: a fröccsöntött funkcionális elemektől a strukturális kompozitokon át az akkuegységek műanyag házaiig és a villanyhajtás körüli speciális alkatrészekig egyre több olyan termékterület van, ahol a hozzáadott érték nem a bérkapacitásban, hanem a fejlesztésben, a minőségbiztosításban és a folyamatinnovációban testesül meg.

A főkonzulátus illetékességébe tartozik Észak-Rajna-Vesztfália (ÉRV) és Hessen tartomány, mindkettőt Európa legnagyobb műanyagipari régiójaként tartják számon. Milyen tendencia mutatható ki itt a műanyagipari szektorban a magyar-német együttműködés terén?

A műanyagipar továbbra is a versenyképesség és az export egyik kulcspillére – Magyarországon és Németországban egyaránt. Magyarországon az utóbbi időben visszaesés volt tapasztalható a feldolgozásban, ugyanakkor a reciklátumok aránya folyamatosan emelkedik. Németországban a szektor nagyságrendje más: az ágazat éves forgalma mintegy 72,5 milliárd euró, de itt is erős nyomást jelent a kereslet csökkenése és a magas költségszint. 2024-ben Magyarország és Észak-Rajna-Vesztfália kereskedelme 7,3 milliárd eurót tett ki, amelyből ÉRV-i oldalon 1,2 milliárd euró többlet adódott; a jó gazdasági partnerséget az is mutatja, hogy egyrészt ÉRV-ből 140 vállalat hajtott végre beruházást Magyarországon, másrészt magyar cégek is fektettek be ÉRV-ben. Ugyanebben az évben a műanyagokkal folytatott kétoldalú kereskedelem értéke 2,51 milliárd euró volt, ami a Németország és Magyarország közötti teljes áruforgalom mintegy 3,75 százalékát adta; az ÉRV-magyar kapcsolatokban ez az arány meghaladta a 4 százalékot – 283 millió eurónak, illetve 4,26 százaléknak felelt meg. Fontos hozzátenni, hogy a műanyagtermékek – más végtermékekbe beépülő alkatrészek formájában – országos és tartományi szinten is jóval nagyobb súlyt képviselnek annál, mint amit a puszta statisztikák sejtetnek. Észak-Rajna-Vesztfália Európa legnagyobb műanyagipari régiója: az ágazat több mint 134 000 embert foglalkoztat, éves forgalma megközelíti a 34 milliárd eurót. A tartományban csaknem 1 100 műanyagipari vállalkozás működik – ez a németországi cégek csaknem egynegyedét (22,8 százalék) jelenti. A területen kkv-k és nemzetközi nagyvállalatok mellett számos egyetem, kutató- és innovációs központ is aktív, így Észak-Rajna-Vesztfáliában a helyi vállalatok a műanyagipari értéklánc teljes spektrumát lefedik.

Hazánk törekszik arra, hogy megdőljön az összeszerelő ország mítosza. Hogyan látja, milyen az érdeklődés? Nő német részről a magas hozzáadott értékű beruházások száma a műanyagipar területén?

Meglátásom szerint sosem volt Magyarország összeszerelő ország. Az említett három OEM-projekt mind új platformbevezetés, amely rendszer- és folyamattervezési kompetenciát kér a beszállítóktól (anyag- és ömledékszimuláció, szerszámoptimalizálás, inline minőség-szenzorika, nyomonkövetés). A Mercedes két új platformja és a debreceni BMW gyár teljesen új gyártásfilozófiája egyértelmű példák; Győrben az e-motorok és a PPE-hez kapcsolódó alkatrészek bevezetése szintén magas tudású beszállítói bázist igényel. Ezek fölfelé húzzák a hozzáadott értéket a magyar műanyagiparban, és a német partnerek elvárásai (PPAP, traceability, DfR) mélyebb integrációt jelentenek a fejlesztési fázisokba is.

Erősen feltörekvőben vannak a műanyagipar minden területén Ázsia országai. A német vállalkozások mennyire nyitottak ezekre a kapcsolatokra? Vagy értékelik inkább a magasan képzett magyar munkaerőt, a hazánkra jellemző motiváltságot, a németes munkakultúrát?

Az ázsiai országok valóban nagy lendülettel törnek előre a műanyagipar szinte minden szegmensében: Kína önmagában a világ műanyag gyártásának körülbelül egyharmadát adja, Európa részesedése pedig az elmúlt két évtizedben közel a felére csökkent. Ez a globális erőviszony-váltás érthetően vonzóvá teszi Ázsiát a német vállalatok számára – a piacméret, a beszállítói sűrűség és a költségszint együttesen erős húzóhatást gyakorol. A német kormány 2023-ban bemutatott, Kínával kapcsolatos stratégiája ugyanakkor egyértelművé tette: nem a lekapcsolódásról van szó, hanem a kitettség mérsékléséről és a beszállítói láncok tudatos diverzifikálásáról. Vagyis a német ipar egyszerre marad jelen Kínában és tágabb értelemben Ázsiában, miközben párhuzamosan erősíti európai lábát is – ez a kockázatcsökkentés, nem elválás gondolatmenet. A gyakorlatban ezt támasztják alá a német iparkamarák nemzetközi felmérései: az ázsiai, Kínán kívüli célországok súlya nő a német vállalati beruházási terveknél, ugyanakkor az Európai Unió belső piaca továbbra is messze a legfontosabb célterület, és újra erősödik a jelenlét a kelet- és délkelet-európai régiókban is. A nagy egészhez tartozik az is, hogy Németország külkereskedelmi súlypontja finoman átrendeződött: 2024-ben az Egyesült Államok megelőzte Kínát Németország legfontosabb kereskedelmi partnerének rangsorában. Ez nem az ázsiai kapcsolatok háttérbe szorulását jelenti, inkább annak a jele, hogy a német vállalkozások egyszerre több irányban keresik az egyensúlyt és a biztonságot: globális piacok felé nyitnak, de közben közelebb, Európán belül is mélyítik az értékláncokat.

 

Ebben az összefüggésben Magyarország pozíciója különösen kedvező. A német vállalati felmérések alapján a vállalatok kifejezetten törekednek a beszállítói hálózatok átalakítására, és a költség-, illetve ellátásbiztonsági szempontok mellett egyre fontosabb a minőség, a mérnöki együttműködés és a kulturális illeszkedés. A közelség, a rugalmas és minőségorientált munkakultúra, a német minőségügyi rendszerekhez való jó illeszkedés, valamint a nagy német autóipari és csomagolástechnikai projektek földrajzi közelsége mind olyan tényezők, amelyek Magyarországot vonzóvá teszik a kockázatcsökkentés korszakában. Nem véletlen, hogy a német ipari cégek körében Európa – ezen belül is Közép- és Kelet-Európa – változatlanul elsőszámú beruházási célterület, miközben az Ázsiában tervezett projektek zöme ma már egyre inkább az ázsiai piac kiszolgálására irányul és nem feltétlenül európai ellátásra.

A német vállalatok válasza tehát kettős és ebben nincs ellentmondás. Nyitottak az ázsiai partnerségekre, mert ott van a növekedés és a volumen, ugyanakkor felértékelik az európai – benne a magyar – együttműködést, amikor fejlesztésközeli, minőség- és megbízhatóság-érzékeny feladatokról van szó. A magyar munkaerő hozzáadott értéke ebben a képletben nem elsősorban az alacsonyabb költség, hanem a műszaki felkészültség, a szabvány- és minőségkövetés, az együttműködés a német fejlesztési és minőségbiztosítási rendszerekkel. A következő években azok a magyar-német műanyagipari együttműködések lesznek igazán sikeresek, amelyek képesek egyszerre az ázsiai piacokkal járó méretgazdaságosságot és az európai ellátási láncok megbízhatósági követelményeit kiszolgálni – vagyis ahol a magyar fél fejlesztési partnerségben, mérhető minőségi és logisztikai előnyökkel tud értéket teremteni. Ezt a kettős pályát a német kormány stratégiája és a vállalati felmérések egyaránt visszaigazolják.

Megkerülhetetlen téma ma a műanyagiparban a körforgásos gazdaság és a fenntarthatóság. A német partnerek jelzései alapján lát perspektivikus irányt itt is az együttműködésre?

Kifejezetten ígéretes együttműködési tér nyílik mind a csomagolás, mind az autóipari műanyagok területén. Az Európai Unió új, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló rendelete 2030-ig kötelező célszámokat ír elő az újrahasznosított tartalomra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy például az élelmiszerrel vagy kozmetikai termékkel közvetlenül érintkező, polietilén-tereftalátból készült csomagolásoknak meghatározott arányban kell újrahasznosított műanyagot tartalmazniuk, ugyanígy az egyéb, közvetlen érintkezésű csomagolásoknak is, és még magasabb arányt követelnek meg az olyan csomagolásoknál, amelyek nem érintkeznek közvetlenül a termékkel. Ezzel párhuzamosan az egyszer használatos műanyagokról szóló európai uniós irányelv 2025-től előírja, hogy minden polietilén-tereftalát italospalack legalább egynegyed részben újrahasznosított műanyagból készüljön, 2030-tól pedig minden műanyag italospalack esetében legalább háromtizedes arányban kell újrahasznosított tartalmat biztosítani. A német piacon mindezt a csomagolási törvény egészíti ki, valamint a Központi Csomagolási Nyilvántartó Hivatal évente kiadott minimumkövetelményei, amelyek részletesen meghatározzák, miként kell a csomagolásokat újrahasznosíthatóságra tervezni. Ide tartozik az úgynevezett tömegmérleg-számítás elfogadásának előkészítése is, amely átláthatóbbá teszi, hogyan számítható be a kémiai újrahasznosításból származó anyag a termékekbe.

A fenti szabályozási környezet nem elméleti kérdéseket vet fel, hanem nagyon is kézzelfogható keresletet teremt a magas minőségű újrahasznosított alapanyagokra. A feldolgozói oldalon ez két, egymást kiegészítő irányt erősít: egyrészt a mechanikai újrahasznosítás minőségének és követhetőségének javítását, másrészt a kémiai újrahasznosítás ipari léptékű bevezetését ott, ahol a vegyes vagy többrétegű, nehezen szétválasztható hulladékáramok miatt a mechanikai eljárások már nem elegendők. Ezen a ponton különösen sok közös projektlehetőség bontakozik ki magyar és német vállalatok között. A németországi megrendelők – különösen az élelmiszeriparban és a vegyiparban – megbízható, minőségtanúsított újrahasznosított polietilén-tereftalátot, újrahasznosított nagy sűrűségű polietilént és újrahasznosított polipropilént keresnek, szigorú vizsgálati és nyomonkövetési elvárásokkal. A magyar oldal ehhez versenyképes előkészítési, válogatási, analitikai és minőségbiztosítási képességeket tud hozzátenni, miközben a közös fejlesztések a csomagolások újratervezésétől a beszállítói lánc auditálásáig terjedhetnek.

Komoly kihívást jelent a műanyagipar számára a műanyag hulladék újrahasznosításával, a műanyag reciklátum hányad felhasználásával kapcsolatban megfogalmazott elvárás az Európai Unió részéről. Németországban milyen válaszok érkeznek ezekre a kérdésekre?

A másik, legalább ilyen erős kihajtóerő a körforgásos átállás. Az EU új csomagolási rendelete (PPWR) 2025. február 11-én lépett hatályba, a fő kötelezettségek 2026. augusztus 12-től alkalmazandók. A cél kettős: minden csomagolásnak 2030-ra gazdaságosan újrahasznosíthatónak kell lennie, és fokozatosan nő a kötelező újrahasznosított műanyagtartalom. A Single-Use Plastics irányelv már 2025-től minimum 25 százalék rPET-et ír elő a PET italospalackokban, 2030-tól pedig 30 százalék újrahasznosított műanyag tartalmat minden műanyag italospalack esetén – ezek a célok együtt érdemi, előre jelezhető keresletet teremtenek a minősített reciklátumokra és a design for recycling mérnöki munkára.

Németország válasza kettős: egyrészt a végrehajtás frontján a Zentrale Stelle Verpackungsregister (ZSVR) és a Szövetségi Környezetvédelmi Hivatal (UBA) évről évre Minimumstandard-ot ad ki a csomagolások újrahasznosíthatósági megtervezéséhez; a 2025-ös kiadás kifejezetten a PPWR-re készít fel, csomagoláskategóriák szerint konkretizálva az elvárásokat. Másrészt a rendszer teljesítőképessége is javul: 2023-ban a német dual rendszerek a megelőző évnél több csomagolást hasznosítottak újra, a háztartási szegmensből több mint 5,5 millió tonna csomagolási hulladékot gyűjtöttek és kezeltek, vagyis a szelektálás-válogatás-újrahasznosítás láncában a kapacitás és a hatékonyság érdemben nő.

A kényes pont az elszámolási módszertan a vegyi (kémiai) újrahasznosításnál. Az Európai Bizottság 2025 júliusában konzultációt indított a kémiailag újrahasznosított tartalom számításának egységesítésére az italospalackoknál; a cél a transzparencia és a beruházási biztonság, technológiasemleges módon. Német iparági szereplők egyszerre támogatják a tömegmérleg-szemlélet bevezetését és vitatják egyes tervezett részleteit, ami azt jelzi, hogy a keretrendszer véglegesítése rövid távon bizonytalanságot, középtávon viszont jogbiztonságot hozhat a beruházásoknak. Mindez a magyar-német együttműködésben nagyon konkrét növekedési tereket nyit. A csomagolásban az élelmiszer- és vegyipari megrendelők – különösen ÉRV-ben – zárt láncú rPET, rHDPE és rPP ellátást keresnek, szigorú migrációs és anyagtisztasági specifikációkkal, amelyhez mérhető előny a magyar fél oldalán a minőség- és költséghatékony előkészítés, az analitika és a viszszakövethetőség kiépítése. Az autóiparban a könnyűszerkezetes, hőre lágyuló kompozit megoldások, a funkcionális műanyag burkolatok és házak, valamint a szenzorikával kombinált fröccsöntött alkatrészek piaca bővül, és a debreceni BMW-projekt közvetlen húzóerőt jelent a beszállítói lánc fejlesztés-intenzív szerepeihez. A német oldalon közben folytatódik a szabályozási ökoszisztéma finomhangolása (PPWR-implementáció, ZSVR minimumstandard), amit az újrahasznosítási teljesítmény tényleges javulása is visszaigazol – ez pedig azt üzeni, hogy az együttműködésben nemcsak piaci, hanem végrehajtási stabilitás is van.

Milyen területen lát továbblépési lehetőséget a német és a magyar műanyagipari szektor számára?

Ha a magyar és a német műanyagipar közös jövőjét nézem két – egymást erősítő – pálya rajzolódik ki: az autóipar szerkezetváltása és a körforgásos gazdaság felgyorsuló szabályozási-piaci ciklusa. Az első a mérnöki tartalom és a funkcionális műanyag megoldások iránti keresletet emeli, a második pedig konkrétan megrendeli a magas minőségű reciklátumokat, az újratervezett csomagolásokat és a nyomonkövethető, auditált anyagáramokat.

Az autóipar oldalán a német OEM-ek 2025-ben látványosan újrapozicionálnak. A BMW Debrecenben október végén indítja az iX3 sorozatgyártását a Neue Klasse platformon; a gyár foszszilis-mentes üzemként, teljesen digitális iFactory-koncepcióval épült, ami a beszállítói láncban is szenzoros minőségbiztosítást, anyag- és ömledékszimulációt, valamint a könnyűszerkezetes, integrált műanyag alkatrészek előretörését hozza. Ez nem csak kapacitásbővítés: a szerszám- és folyamattervezés, a hőmenedzsment-házak, akkucsomagelemek, strukturális kompozitok mind magasabb hozzáadott értékű beszállítói szerepeket kínálnak magyar cégeknek, ráadásul közvetlenül egy német vállalat globális fejlesztési rendszerébe ágyazva.

A régiós kapcsolódási pontok ma Németországban különösen Észak-Rajna-Vesztfáliában erősek: ez a tartomány több mint 134 ezer főt foglalkoztató, 33–34 milliárd eurós árbevételű műanyagiparral Európa első számú klasztere. Meglátásom szerint a továbblépés kulcsa a ko-fejlesztés és a minőségvezérelt integráció. A német piac ma nem egyszerű kapacitást, hanem mérnöki megoldást keres, akár egy elektromos hajtás köré épülő, szenzoros minőségbiztosítású kompozit alkatrészt. Magyarország helyzeti előnye – a nagy OEM-projektek közelsége, a németes gyártáskultúrába illeszkedő kompetenciák – akkor fordítható tartós piacra, ha a beszállítói szerep a fejlesztési fázisba is mélyen beépül. Ebben ma egyszerre hajt a technológiai irányváltás az autóiparban és a körforgásos szabályozás megkerülhetetlensége a csomagolásban, s e kettő találkozási pontján nyílik a legnagyobb közös növekedési tér.

A főkonzulátus hogyan tud segíteni a magyar vállalkozásoknak, amennyiben német cégekkel keresnek kapcsolatot?

Magyarország Düsseldorfi Főkonzulátusa szívesen áll minden érdeklődő, potenciális üzleti partner, befektető vagy beruházást tervező észak-rajna-vesztfáliai, hesseni és magyar cég rendelkezésére. A magyar cégeknek partnerintézményekkel történő kapcsolattartásban, exportlehetőségek felkutatásában, a német kereskedelmi képviseletekkel való együttműködés kialakításában, ágazatspecifikus információk nyújtásában a német piac lehetőségei és trendjei kapcsán, delegációs utak és B2B-rendezvények szervezésében, a helyi – elsősorban düsseldorfi, kölni, esseni, dortmundi, frankfurti – vásártársaságokkal és azok magyarországi partnerügynökségeivel történő együttműködésben, valamint ÉRV és Hessen innovációs programok, egyetemi-ipari együttműködések becsatornázásában tud a főkonzulátus segítséget nyújtani. Minden érdeklődő magyar vállalatnak azt tudom javasolni, hogy keressék bizalommal a misszió külgazdasági részlegét, melynek elérhetőségét a főkonzulátus honlapján vagy az exporthungary.gov.hu honlapon találhatják meg a vállalatok. Utóbbi esetében a világban tevékenykedő összes külgazdasági szakdiplomata elérhetőségét megtalálhatják az érdeklődők.

 

Kapcsolatfelvétel:
Magyarország Főkonzulátusa Düsseldorf

40215 Düsseldorf, Adersstrasse 12-14.
Telefon: +49 211 302 169 0 Gazdasági ügyek: trade.dus[at]mfa.gov.hu

Web: https://dusseldorf.mfa.gov.hu