2022. augusztus 03.

Sok jó ötlet van, de a magyar fejlesztések üzleti hasznosulása csekély

A hazai vállalkozások mindössze három százaléka rendelkezik legalább egyféle szellemi tulajdoni oltalommal.

– Nézőpontváltásra van szükség Magyarországon. – kezdte tájékoztatóját Pomázi Gyula, és lévén az elnökségi ülés helyszíne a Budapesti Műszaki Egyetem rektori tárgyalójában volt, a hazai egyetemeken tapasztalható kedvező változásokról szólt elsőként: – Az egyetemek jó irányba haladnak, mára felismerték, hogy egyik komoly bevételi forrásuk a náluk koncentrálódó tudástőke, védett szellemi tulajdonuk hasznosítása lehet.

– Elgondolkodtató adat – hívta fel a figyelmet Pomázi Gyula -, hogy 2019-ben a huszonhárom hazai állami egyetem összesen 12 beadott szabadalommal rendelkezett, de az egész országban is mindösszesen 450 volt az adott évben beadott szabadalmak száma. Viszonyításként: a Samsung ennek hetvenszeresét adta be ugyanebben az évben. Vagyis, amikor arról beszélünk, hogy kreatívak, innovatívak vagyunk, országunk fantasztikus tudással rendelkezik és nagy előrelépéseket tettünk a kutatás-fejlesztés-innováció terén, egyetemi és vállalkozói szinten egyaránt, egy dolgot figyelmen kívül hagyunk, hogy ezt az eredményes munkát hasznosítani is kell. Pénzzé, gazdasági eredménnyé tenni.

Ennek a folyamatnak egyik állomása, hogy a szellemi tulajdonban a jogot megszerezzük. Mert szellemi tulajdona mindenkinek van, szellemi tulajdonjoga azonban csak annak, aki bejegyezteti. Mert mi is a szellemi tulajdon? Minden olyan jellegű alkotás, mű, amit létrehoz az alkotó elme, és ebben benne van az adott cég védjegye, neve, logója, termékmárkája is. Ez mind védjegyjoggal jár.

Mit lehet ezzel a joggal kezdeni, ez a következő kérdés. A szellemi tulajdonjog mára komoly érték lett. Míg 25-30 évvel ezelőtt a materiális rész határozta meg egy-egy cég vagyonértékét – gépek, eszközök, infrastruktúra, technológiák, minden olyan eszköz, ami tárgyiasítható –, jelenleg 90%-ban az immateriális javak jelentik ugyanezt. A piac ma így gondolkodik: gépe, eszköze, berendezése, infrastruktúrája a versenytársnak is lehet, de nem ettől válik igazán értékessé egy cég, hanem ami benne van tudás, joggal védett szellemi tulajdon. És itt kell megtörténnie a nézőpontváltásnak. Amikor valaki felépít egy vállalkozást, a jelenlegi gyakorlat rendszerint az, hogy az illető választ egy jó könyvelőt, egy jó gazdasági szakembert, mert szeretné, ha cége pénzügyileg stabil lábakon állna – adózással, gazdálkodással, bankszámlával, cash-flow-val. De mit csinál a szellemi tulajdonával? Sajnos semmit. Amerikában a cégalapításnál az emberek elsőként egy jogászt keresnek fel, mert a szellemi tulajdonnal bánni kell tudni – ennek egy része szerzői jog, más része iparjog. Ezzel a területtel Magyarországon még nem vagyunk kellően tisztában, ezt az értéket nem tudjuk kihasználni.

A SZELLEMI TULAJDON STRATÉGIÁT TEKINTVE VAN MÉG HOVA FEJLŐDNI

Pomázi Gyula elégedetten számolt be arról, hogy az elmúlt négy évben a szabadalmi bejelentések számában szinte minden területen javultak a SZTNH mutatói, de még mindig jelentős a lemaradás nemzetközi szinten. A hazai vállalkozásoknak csak 3,4%-a rendelkezik bármilyen oltalommal, előttünk jár Románia, a csehek ennek a dupláját jegyeztetik be, a lengyelek 10% környékén állnak. Viszonyításként: az európai uniós átlag 8,8%, a világátlag 12%. Pomázi Gyula szerint a cél, hogy rövid időn belül hazánk is elérje legalább a 6%-ot.

– Arra szeretnénk felhívni a vállalatok figyelmét – nyomatékosította Pomázi Gyula -, hogy egy vállalkozás tízmilliókat is bukhat azon, ha nem védeti le újításait. Az átgondolatlanul eladott ötlet a lehető legrosszabb üzlet. Egyre több olyan megkeresésünk van, hogy mérjük fel, az adott tulajdon szellemi potenciálja mekkora és mit érnek az abban lévő szabadalmak. Mi elkészítjük a szellemi javak értékelését. Egy példa: egy 300 milliós céget értékeltettek fel velünk, majd ez a cég az értékelést követően másfél milliárdért kelt el a tőkepiacon. De ha nem jut eszébe a tulajdonosnak, hogy vannak a nevén szabadalmak, meg egyéb márkaértékek, ezt az üzleti értéket nem érvényesítette volna.

Az sem véletlen, hogy nagyon sok gazdasági eseményt nem tudunk lekövetni, mert amikor megjelenik egy nemzetközi konferencián egy hazai iparági küldöttség, alig merjük megmutatni magunkat, mert valós veszélye van annak, hogy lemásolják szellemi termékünket. Pedig ezt nem elveszik tőlünk, nem ellopják, hanem bejegyeznek rá jogot, mert mi nem vagyunk ebben felkészültek.

Európában 51 céget számoltunk meg, akik a joggal nem rendelkező kutatási és innovációs eredményeket megveszik 5-10-50 ezer euróért, elviszik Ázsiába, Amerikába, ahol másfél-két-hárommillió dollárért adják tovább. Tulajdonjogot szereznek és tulajdonjogot adnak el. Joggal kereskednek, a mi szellemi tulajdonunk eredményét adják el nagy haszonnal. Sajnos tisztában vannak azzal, hogy Közép-Kelet-Európában szellemi termékeinket nem tudjuk hasznosítani, ezért kiszivattyúzzák innen – a hazai kisvállalkozóktól, kutatóktól, egyetemi műhelyektől, az akadémiai élettől. Mert pontosan mire jó a szabadalom? Monopoljogot teremt, véd a hamisítás ellen, felhasználási jogot lehet értékesíteni, a befektetők számára vonzóbbak az oltalmakkal rendelkező vállalkozások.

Következő lapszámunkban a Magyar Fejlesztésösztönző Iroda munkáját mutatjuk be részletesen, de folytatjuk a szellemi tulajdon stratégiát ismertető rovatunkat is.