2024. május 23.

Markáns válaszok a műanyagipar buktatóira

Tartalmas előadások tették teljessé az MMSZ ez évi első Kapcsolatépítő rendezvényét, a helyszín ezúttal a Wittmann Hungária Kft. új törökbálinti székháza volt. A zöldmezős beruházással elkészült oktató és szervizközpontban ez volt az első nyilvános rendezvény. A délelőtt folyamán célkeresztbe került az energiahatékonyság, a hulladékgazdálkodás és az oktatás. A találkozási lehetőség a szakma képviselőivel most is közel negyven embert vonzott.

A házigazda Bocskor Imre, a Wittmann Hungária Kft. ügyvezetője bevezetőjében elmondta, hogy az eltervezetthez képest aktualizálta előadását, és tekintettel az aggasztó energetikai kihívásra, a fenntarthatóságra fókuszál, így mondanivalójában a Wittmann gépek bemutatásán keresztül az energihatékonyságot helyezi előtérbe a fröccsöntési technológiában. Egészen pontosan azt mutatja be, hogy milyen energiafelhasználások vannak a fröccsöntés területén, illetve erre az energiafelhasználásra milyen energiatakarékossági koncepciók, elvek, lehetőségek vannak, amelylyel csökkenteni lehet a költségeket.

– Szembe találtuk magunkat egy olyan új helyzettel, ami az elmúlt 15-20 évben nem volt jellemző Magyarországra – mondta a szakember. – Azt tapasztaljuk, hogy olyan cégek, akiknek idős, ámde jól karbantartott gépparkja van, megszenvedik ezt az időszakot, nem tudják saját korlátaikat átlépni, drasztikus energiahatékonysági problémával küzdenek. A műanyagiparban elkezdődött részben vagy egészben a gépparkok átalakítása, mert a vállalatoknak ez a tendencia nagymértékben befolyásolja exportlehetőségeit. Elsősorban a rendszerhasználati díj magas költsége ebben az akadályozó tényező, lévén a környező országokban ez nem oly’ mértékben van hatással a működésre, mint nálunk. Az energiacsökkentési koncepciók első, leglényegesebb elemeként mi azt javasoljuk partnereinknek, hogy a gyártás egészét kell komplexen kezelni. Energiát ugyanis a teljes rendszerben tudnak megspórolni.

Lényeges elemként emelte ki az energiahatékonyság elérésében Bocskor Imre azt is, hogy figyelni kell arra, hogyan alakítjuk ki a termék gyártásának optimális gyártórendszerét és figyelembe kell venni a méretezést is. Alátámasztotta mondanivalóját azzal a Wittmann Csoport által készített felméréssel, amelyben energiafelhasználás terén elemezték a műszaki, illetve a csomagolási termékek gyártását. Az eredmény meglepő: ha a költségeket nézzük, a csomagolási termékek gyártásánál volt az energiafelhasználás magasabb, mintegy 65 százalék, míg a műszaki termékek esetében ez 45 százalék. A különbség abból adódik, hogy a műszaki műanyagoknál, a szofisztikált gyártás ellenére, nagyobb felszereltségű, érzékenyebb, precízebb képességű gépekre van szükség.

– Az ideális megoldást mindig az adott gyártásra kell kialakítani – foglalta össze Bocskor Imre az energiamegtakarítást célzó intézkedések lényegét. A részletes ismertetés mellett előtérbe kerültek konkrét tanácsok, amik gyakran elkerülik a gyártók figyelmét, így az analizálás – mérés – utánállítás fontossága, valamint a folyamatos áramfelmérés a gyártási folyamatban. A gyártási folyamatot energetikailag is be kell állítani – mondta.

Ténylegesen időt szánni rá és nem alkalmazva az ahogy mindig szoktuk, vagy mindent a maximumra rutint. Nem maradhat el a termékköltség kalkuláció és gépkihasználtság vizsgálat sem, az energiahatékonyság témakörében pedig a reális tudást fel kell építeni a munkacsoportok oktatásával, képzésével, tréningek tartásával. Időről-időre a szerszámok energiahatékonyságának vizsgálata sem maradhat el, és a mérőszámok kialakítása is szükséges, illetve a fröccsüzem mérőszámainak azonnali, online követése, rögzítése, feldolgozása.

Az energiaköltségek csökkentésének, az energiamegtakarítást célzó intézkedéseknek elhagyhatatlan elemére is felhívta a figyelmet Bocskor Imre, ez pedig Dr. Werner Wittmann európai szabadalma, a KERS, a kinetikus energia visszanyerő rendszer. Meggyőzőek a KERS rendszer előnyei: a teljes fékezési energia hasznosítása a fröccsgép energiarendszerében; energetikai tárolás egy köztes akkumulátorban; a rendszervezérlés energiaellátása a KERS-en keresztül történik; nincsenek járulékos veszteségek; nem a hálózatba táplálják vissza az energiát; a pillanatnyi áramkimaradás áthidalása.

A rendszer használata óta több alkalommal végeztek hatékonysági vizsgálatot, többek között egy 90 tonnás Smart fröccsgép esetében mérték az energiamegtakarítást 6 000 üzemóránál, ami 22 százalék volt, egy 160 tonnás, 8 fészkes szerszámmal ellátott fröccsgép esetében pedig, ami műszaki műanyagot gyártott, 35 százalékos volt a komplett energia megtakarítása, ami éves szinten akár kétmillió forintot is jelenthet.

Forrás: PlasticsEurope

Korunk másik nagy kihívása, a hulladékgazdálkodás témaköre is helyet kapott a programban. Bűdy László, a myCEPPI Kft. ügyvezető igazgatója és az MMSZ elnökségének tagja tartott előadást arról, hogyan tudunk megfelelni a European Green Deal műanyagiparra vonatkozó szabályozásának, Jelenünk kihívása, jövőnk kulcsa címmel. – A műanyagiparban egy dolog fenntartható csak, a szabályozás – jegyezte némi malíciával, és ezt alátámasztva aktuális adatokat is közölt a jelen állásról: világviszonylatban évente 58-60 millió tonna a gyártott műanyag, és ebből a mennyiségből alig 1 millió tonna kerül újrahasznosításra. Mindezzel utalt előadásának témájára is: beszél az elvárásokról, amit politikusok kreálnak, illetve azokról a törekvésekről, amit ezekből a direktívákból a műanyagipari szakemberek megpróbálnak megvalósítani.

Bűdy László mindenekelőtt megemlékezett az European Plastics Pact szervezetről, a számára korábban követendő etalonról, amelynek céljával egyetértett, hivatkozási alap volt számára. Aztán egyre inkább a műanyagipar irányában az illuzórikus elvárások vették át a helyet megnyilvánulásaikban, míg végül a szervezet tavaly befejezte működését. Bűdy László egy tanulmányt írt Kései nekrológ az European Plastics Pact képzeletbeli sírjánál címmel, amelyben levezette azon természeti okokat, amelyek lehetetlenné teszik a műanyagiparral szemben támasztott elvárások teljesítését: – Ellentétben a sajtóban megjelentekkel, a műanyaggyártók és -feldolgozók nem hazudtak és nem eredendően gonoszok – írja. – Mindössze annyi történt és történik most is, hogy nem mondtak kategorikusan nemet a jószándékú amatőrök és politikusok elvárásaira, hagyták felfúvódni az illúziólufikat. Mentségként ki kell mondjuk, az iparág sem tudta, mire számítson a gyakorlatban, mivel a regranulálás laborban működött, akár tízszer-tizenötször is újra lehetett darálni és regranulálni a műanyagokat. De a labor nem tudta modellezni az életet, a termék használat közbeni degradációját, a használatból eredő szennyeződéseket és legfőbbképp az azonos műanyagfajtába tartozó, ám mégis más típusú, más katalizátorral, más additív szerkezettel és más folyásindexszel rendelkező hulladékok keveredését. Az iparági gyakorlatban vannak jól működő, régóta alkalmazott eljárások, például a fúvás esetében a parizon hulladékok visszadolgozása. A gyártásközi hulladék, a post industrial waste keresett alapanyag, de a használat után a műanyagból leginkább szemét lesz, semmint hulladék. És ha ezen szigorú hulladékkezelési szabályozással, szofisztikált szelektálással változtatunk és hasznos, iparilag jól hasznosítható hulladékot állítunk elő nagy mennyiségben, akkor ez megoldást jelentene? Valószínűleg nem. A feldolgozási, újrahasznosítási hősokk, a nyírás, a molekula degradáció, a térhálósodás ugyanúgy jellemezni fogja a műanyag újrahasznosítás folyamatát.

Az év első MMSZ Kapcsolatépítő rendezvényét tartalmas előadások tették teljessé. A házigazda Bocskor Imre, a Wittmann Hungária Kft. ügyvezetője (jobbra) miután ismertette, hogy milyen energihatékonysági lehetőségeket lehet alkalmazni a fröccsöntési technológiában, átadta a szót Bűdy Lászlónak, a myCEPPI Kft. ügyvezető igazgatójának (balra), aki arról tartott előadást, hogyan tudunk megfelelni a European Green Deal műanyagiparra vonatkozó szabályozásának.

Valószínűleg ezzel, a kémia és a fizika kérlelhetetlen tényeivel, a feladat összetettségével szembesültek az European Plastics Pact alapítói, amikor befejezték kettő és fél év után a működésüket – tartja a szakember. – Természetesen voltak eredmények, születtek jó gyakorlatok, azonban a kitűzött célokat még meg sem közelítették. A legfőbb eredménye a szervezetnek azonban halála volt, mert egyértelmű választ adott arra, hogy: nem lehet a kémia és a természet törvényeit felülírni; nem lehet gyorsan, nagy változásokat elérni egy évtizedek alatt kialakult iparágban; az ipar, a civilszféra és a politika képes az összefogásra; valamint, hogy képes eredményeket elérni, de ezek az eredmények lassan születnek.

Bűdy László arra is felhívta a figyelmet, hogy ezek a válaszok még mindig nem jutottak el sem a politikusokhoz, sem a civil környezetvédőkhöz. Az új remény a Chemical Recycling és a Mass Balance Approach, de mit tudunk ezekről? – teszi fel a kérdést: – A kémiai újrahasznosítás létezik, azonban két nagyságrenddel van elmaradva a közeljövő igényeitől és nagyon keveset
tudunk a szén-dioxid lábnyomáról. A tömegelszámolás módszerét pedig nevezhetjük block chain-nek, de egyszerűbb, ha könyvelési és allokációs trükkök, megoldások hosszú soraként azonosítjuk; sok folyamattal és nagy papírfelhasználással. Félő, hogy létrejön egy megoldás, ami elfedi a lényeget, a valódi szén-dioxid kibocsátást. Félő, hogy újra becsapjuk magunkat és a szélesebb közvéleményt, megnyugtatva mindenkit, hogy igenis van „tökéletes műanyag loop”, miközben az eredeti céloktól egyre messzebb kerülünk. Félő, hogy a jószándék újra felülírja a józan észt és a természettudományt.

Bűdy László Kései nekrológ az European Plastics Pact képzeletbeli sírjánál című tanulmánya teljes terjedelmében elolvasható a www.polimerek hu, illetve a www.huplast.hu honlapon.

 

A hulladékgazdálkodás témakörében online csatlakozott a beszélgetéshez Holló László, a RAVEN INVEST Kft. ügyvezetője, akinek több évtizedes tapasztalata van a járműgyártásban, így az autóipari elvárások és az újrahasznosítási szabályozás között feszülő ellentétekről beszélt, illetve megfogalmazta meglátásait az újrahasznosítás jelenlegi gyakorlatával szemben Balanyi Krisztián, az ALBIS Plastic Kft. fejlesztőmérnöke is, aki szintén komoly polimergyártási múlttal rendelkezik.

Őket követte Dr. Bata Attila, a kecskeméti Neumann Egyetem Anyagvizsgáló és Méréstechnikai Laboratóriumának vezetője, illetve Dr. Bárány Tamás, a BME Polimertechnika Tanszékének vezetője, akik Megújult szakmai képzések a műanyag-feldolgozásban címmel beszámoltak az egyetemükön zajló, illetve most induló szakmérnöki képzésekről. Ezeknek az előadásoknak összefoglalóit későbbi lapszámunkban olvashatják.