2024. június 06.

III. MMSZ Műanyagipari Konferencia a körforgásos gazdaság és a környezeti fenntarthatóság jegyében

Az IPAR NAPJAI nemzetközi ipari szakkiállítás keretében rendezte meg a Magyar Műanyagipari Szövetség a III. MMSZ Műanyagipari Konferenciát, amelyen az előadók olyan izgalmas témákat jártak körbe, mint a körforgásos gazdaság, a műanyag másodnyersanyagok és a környezeti fenntarthatóság. Cikkünkben Dr. Nagy Márta, az Energiaügyi Minisztérium helyettes államtitkárának és Runtág Tivadar, a MOHU MOL operatív igazgatójának a konferencián elhangzott előadását foglaljuk össze.

Dr. Nagy Márta, az Energiaügyi Minisztérium körforgásos gazdaságért felelős helyettes államtitkára a műanyagipart érintő aktuális, jogi és egyéb tervezett, illetve folyamatban lévő intézkedésekről tartott összefoglaló előadást.

A KÖRFORGÁSOS GAZDASÁG JELENTŐSÉGE

A fenntarthatóság, az energiahatékonyság és a környezettudatosság a jelen és a jövő legfontosabb kérdései között szerepel. Az ipari forradalom óta a gazdaság lineáris szerkezetű, az alapanyag az előállítás, a termékgyártás és a felhasználás után hulladékként végzi. A lineáris gazdaság abból az alapfeltevésből indul ki, hogy a nyersanyagaink végtelenek. Az erőforrások azonban végesek, éppen ezért fontos, hogy megfelelő módon és körültekintően gazdálkodjunk velük. A lineáris gazdasági modell nagy mennyiségű nyersanyagot és energiát használ fel, azonban nem kínál megoldást a hulladék keletkezésének és megfelelő kezelésének problémájára. A piacgazdaság még napjainkban is nagy arányban támaszkodik a lineáris gazdasági modellre, ám ez hosszú távon nem fenntartható, ezért minél előbb szükség van a körforgásos gazdasági modellre történő átállásra.

A körforgásos gazdaságra való átállás szemléletváltást igényel és megköveteli a gyártási folyamatok átalakítását, a nyersanyagok hatékony felhasználását, a pazarlás megszüntetését, az optimális energiafelhasználást, a tiszta energiatermelést, a fenntartható közlekedést, a víz-, valamint a hulladékgazdálkodás fejlesztését. Célja, hogy a termékek, alapanyagok és erőforrások értéke a lehető legtovább megmaradjon a gazdaságban, miközben a hulladék képződését a minimálisra csökkenti. Mindez lehetőséget
kínál a gazdasági átalakulásra, valamint arra is, hogy a körforgásos gazdasági modellt alkalmazók versenyelőnyhöz jussanak. A fenntarthatósági célok megvalósításában elengedhetetlen szerepet játszanak az egyéni cselekvések is. Mind a hazai, mind az európai uniós jogalkotás kapcsán az elmúlt években, illetve napjainkban is egyre inkább fókuszba kerültek a körforgásos gazdaságra történő átállás elősegítését célzó javaslatok és az azok megvalósítását szolgáló intézkedések.

A 2024-2027-es időszakra szóló első munkatervben határozzák majd meg azokat a termékcsoportokat, amelyek prioritást élveznek az Ecodesign előírások meghatározása kapcsán, így előnyben kell részesítenie a vasat, az acélt, az alumíniumot, a textíliákat, különösen a ruházati cikkeket és a lábbeliket, a bútorokat, beleértve a matracokat is, a gumiabroncsokat, a mosó- és tisztítószereket, a festékeket, a kenőanyagokat, a vegyianyagokat, az információs és kommunikációs technológiai termékeket, valamint az egyéb elektronikai és energiával kapcsolatos termékeket. A tervezet tehát széles körben érinti a műanyagipart is a számos termékcsoporton keresztül.

A CSOMAGOLÁSRÓL ÉS A CSOMAGOLÁSI HULLADÉKRÓL SZÓLÓ EURÓPAI UNIÓS RENDELKEZÉSEK

Ezen jogszabályok célja a csomagolásra és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó eltérő nemzeti intézkedések összhangba hozatala a csomagolások környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásának megakadályozása vagy csökkentése érdekében. A javaslat egyszerre kíván hozzájárulni az alapanyagok gazdaságos helyettesítéséhez, a másodlagos nyersanyagpiac létrejöttéhez a csomagolási anyagok hasznosíthatósága biztosításán, illetve a hulladék visszagyűjtésén keresztül, valamint csökkenteni kívánja a csomagolóanyag használatot is. A jelentőségét az adja, hogy a fogyasztási cikkek rendkívül széles körét érinti, így részben a fogyasztási cikkek gyártóinak, forgalmazóinak szerteágazó környezetvédelmi kötelezettségeit határozza meg, illetve közvetlen hatást gyakorol az állampolgárok tervezett fogyasztói szokásaira is. További jelentősége az előterjesztésnek, hogy a nemzeti hulladékgazdálkodási célkitűzéseket pontosítja, illetve esetenként nagymértékben növeli. Az általános cél a jól működő belső piac megőrzése a csomagolásra és a csomagolási hulladékra vonatkozó harmonizált szabályok révén, és a környezetre, valamint az emberi egészségre gyakorolt negatív hatások kezelése.

A tervezet konkrét célja a csomagolás és a csomagolt áruk szabad mozgásának,illetve a másodnyersanyagok jól működő piacának biztosítása, a csomagolási hulladékra vonatkozó újrafeldolgozási célok teljesítésének támogatása és a csomagolási hulladék keletkezésének csökkentése. A javaslat a csomagolás teljes életciklusára kiterjed. A tervezet előírja a tagállamok számára, hogy a 2018. évi egy főre jutó csomagolási hulladék menynyiségéhez képest fokozatosan csökkentsék a csomagolási hulladék mennyiségét 2030-ig 5%-kal, 2035-ig 10%-kal és 2040-ig összesen 15%-kal.

Dr. Nagy Márta, az Energiaügyi Misztérium helyettes államtitkára a műanyagipart érintő hazai, valamint uniós jogi és egyéb aktualitásokról beszélt előadásában.

A rendelettervezet célértékeket vezet be a műanyag csomagolás minimális újrafeldolgozott tartalmára vonatkozóan 2030-tól és a 2040-es évektől kezdődően. A forgalomba hozott csomagolás valamennyi műanyag alkotórészének fogyasztói felhasználás utáni műanyag hulladékból újrafeldolgozott tartalommal kell rendelkeznie százalékos minimum arányokban, előállító üzemenkénti és előállítási évenkénti átlagként számítva. Az Európai Parlament és a Tanács megállapodott abban, hogy a célértékek alól mentesítik a komposztálható műanyag csomagolást, valamint az olyan csomagolást, amelynek műanyag összetevője a csomagolás össztömegének kevesebb mint 5%-át teszi ki. A megállapodás arra is felszólítja a Bizottságot, hogy a rendelet hatályba lépését követő három éven belül értékelje a bioalapú műanyag csomagolás technológiai fejlettségének helyzetét. Ezen értékelés alapján, szükség esetén, határozzon meg fenntarthatósági
követelményeket a műanyag csomagolás bioalapú tartalmára vonatkozóan.

A MŰANYAG SZENNYEZÉS KÉRDÉSE

Nagyon fontos mérföldkő az európai uniós, illetve a világ jogalkotásában a műanyag szennyezéssel foglalkozó kormányközi tárgyaló bizottságnak a felállítása, melynek célja, hogy jogilag kötelező erejű nemzetközi eszközt dolgozzon ki a műanyag szennyezés kérdésének kezelésére. Ennek az eszköznek a célja a műanyag szennyezés átfogó kezelése a műanyag teljes életciklusára vonatkozóan, beleértve annak tervezését, gyártását és magát az ártalmatlanítási műveleteket is. A műanyag szennyezés gyorsan növekvő szintje súlyos globális környezetvédelmi problémává vált, amely negatívan befolyásolja a fenntartható fejlődés környezeti, társadalmi, gazdasági és egészségügyi dimenzióit. Ha nem avatkozunk közbe, akkor a vízi ökoszisztémába kerülő műanyag hulladék mennyisége a 2016. évi 914 millió tonnáról 2040-re csaknem megháromszorozódhat és elérheti az évi 2337 millió tonnát is.

A műanyag pellet környezetbe jutásának a mikroműanyag szennyezés csökkentése érdekében történő megelőzéséről szóló rendelettervezet célja a mikroműanyagokkal kapcsolatos szenynyezés megelőzése és csökkentése a jelenlegi pellet kezelési gyakorlatok megváltoztatásával. A pellet kezelésénél alkalmazott jelenlegi gyakorlatok az ellátási lánc valamennyi szakaszában a pellet környezetbe jutásához vezetnek, különösen a gyártás, a feldolgozás, a szállítás és más logisztikai és hulladékgazdálkodási műveletek esetében. A nem szándékos mikroműanyag szennyezés szintén a műanyag granulátum veszteség forrása. A pellet veszteségek nagy része a tudatosság hiányának és a rossz kezelési gyakorlatnak köszönhetőek, ezért gyors intézkedésekkel mindezek nagymértékben csökkenthetőek.

A körforgásos gazdaságra történő áttérés nem megy egyik napról a másikra. Komoly fejlesztéseket, széles körű társadalmi összefogást és tartós szemléletváltást feltételez, amely csak akkor lehet eredményes, hogyha abban valamennyi érintett, a fogyasztó, a gyártó, a hulladékbirtokosok, a hulladékhasznosító egyaránt közreműködnek.

Runtág Tivadar, a MOHU MOL operatív igazgatója és a műanyag hulladékáramért felelős vezetője az előző előadásban elhangzott problémákat vizsgálta a hulladékgazdálkodó koncesszor szempontjából, valamint kitért a hulladékgazdálkodáshoz és másodnyersanyagokhoz kapcsolódó kérdésekre is.

A CSOMAGOLÓANYAG HULLADÉK EURÓPAI UNIÓS SZABÁLYOZÁSA

Meg kell felelni mindazoknak az előírásoknak, amelyet az új csomagolási és csomagolóanyag hulladékkal foglalkozó rendelet, európai uniós szabályozás a gyártók számára előír. Ez a rendelet már túljutott bizonyos fázisokon és a közeljövőben életbe fognak lépni azok a szabályozások, korlátozások, előírások, amihez a beruházásokat, fejlesztéseket már időben el kellett kezdeni, még a rendelet megszületése előtt. A rendelet magában foglalja egyrészt a csomagolást, a kis fogyasztói-, a gyűjtő- és a szállítói csomagolást, másrészt a mindezekből keletkezett hulladékok kezelését. Bizonyos csomagolások korlátozottan lesznek használhatók, tehát lesznek olyan csomagolás fajták, amik egyszerűen eltűnnek majd a polcokról. Ez azért érdekes, mert ezekre a csomagolóanyagokra fejlesztett kapacitásokra, beruházásokra sem lesz szükség, tehát figyelni kell arra, hogy ez a része a piacnak átalakul.

Az újrahasznosított anyagtartalom hulladékgazdálkodási szempontból egy nagyon érdekes kérdés, mert egyrészt biztosítani kell, hogy legyen elegendő újrahasznosított anyag, másrészt sok olyan
termék kerül majd piacra, aminek más az összetétele, mint ma, azért, mert van benne újrahasznosított anyag. Így előfordulhat, hogy ugyanazok a technológiák, amikkel most előkezelni és utána hasznosítani lehetséges ezeket a termékeket, nem lesznek megfelelőek. Tehát egészen más technológiák lesznek szükségesek a hasznosítói és a begyűjtési oldalon is. Sokkal precízebben kell majd előválogatni, válogatni ezeket a különböző frakciókat ahhoz, hogy minél nagyobb tisztaságú legyen és minél nagyobb haszonanyag tartalmat bírjon el a végtermék.

Fontos kérdés jelenleg a komposztálhatóság és a biotartalom a műanyagokban. Jó, hogyha minél több a természetes anyagtartalom, minél több a körforgásba visszaterelhető tartalom egyegy termékben, az viszont nem jó, hogyha amiatt nem lehet a többi anyagot hasznosítani, mert „elszennyezi” az a biotartalom, ami nem dolgozható fel ugyanolyan technológiákkal. Ennél még kellemetlenebb az, hogyha valaki azt hiszi, mert a gyártók azt hirdetik, hogy a termék komposztálható, ezért a fogyasztó teljes joggal azt tételezi fel, hogyha ő ezt berakja a komposztba, a bio zöldhulladékba, akkor ezzel jót tett a természetnek, és közben nem, mert tudni kell, hogy csak bizonyos feltételek mellett lehet csak komposztálni. Nagyon fontos szerepe lesz a tudatmegosztásnak abban, hogy a fogyasztók tisztában legyenek azzal, hogy mi az, ami komposztálható és milyen feltételek mellett. Ebben nyújt majd segítséget az a szabályozási rendszer, ami a jelölésekre vonatkozik és kiszűri a greenwashing-nak ezt a fajtáját.

A MOHU MOL operatív igazgatója, Runtág Tivadar előadásának témája volt a hulladékgazdálkodással, a másodnyersanyagokkal és a kiterjesztett gyártó felelősséggel kapcsolatos aktuális kérdések.

Vannak arra vonatkozóan is előírások, hogy nem csak a csomagolás és a műanyag milyen legyen, hanem ezeknek a hulladékhasznosítása, hulladékgazdálkodása is miként történjen. Az egész jogalkotási folyamat a hasznosítási célszámokkal kezdődött, vagyis, hogy a keletkező hulladéknak hány százalékát kell hasznosítani. Amit majd el kell érni Magyarországon, hogy a települési szilárd hulladék 65%-a kerüljön hasznosításra, ami most 30% körül van, és 10% alá kell vinni a lerakásra kerülő mennyiséget, ez most 50% felett van. Magyarországon ugyanakkor nincs elegendő kapacitása ma arra, hogy ez a hasznosítási arány realizálódhasson, tehát biztos, hogy fejlesztésekre lesz szükség.

Előírás van arra vonatkozólag is, hogy miből mennyit kell visszagyűjteni. Nagyon fontos lépés a visszaváltási rendszer bevezetése ez év január elsejétől, némi csúszással, a fogyasztói piacon is, ami az év közepétől már realitássá válik. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerre szintén vonatkoznak előírások, vagyis a gyártónak kell finanszírozni az általa gyártott termék hasznos életútja végén annak begyűjtését, hasznosítását.

A koncesszióval, a hulladék birtokosok regisztrációjával kapcso-latban elmondható, hogy a lakosság regisztrációja automatikus, hiszen ők eddig is szerepeltek a nyilvántartási rendszerben, ennek az adatbázisnak az átvétele zökkenőmentes volt a MOHU részéről. Az intézményinek nevezett gazdálkodó szervezetek, mint hulladék birtokosok regisztrációja viszont kevésbé volt zökkenőmentes, ennek ellenére mára azok, akik hulladékot termelnek és jogszerűen ennek a megtermelt hulladéknak az elszállításáról szeretnének intézkedni, azoknak a többsége már regisztrált a MOHU rendszerében és sikerült hozzájuk rendelni a megfelelő begyűjtőket. Megkötötték a szerződést a hasznosítók széles körével is, akiknek át tudják adni azokat az előkezelt hulladékokat, amiket begyűjtöttek és megfelelően válogattak, daráltak.

A kiterjesztett gyártói felelősség és a visszaváltási rendszerrel kapcsolatos regisztrációk is folyamatosan zajlanak, illetve befejeződtek. Most már közel háromezer visszaváltható automata került kihelyezésre a kötelező pontokon, illetve az önkéntesen jelentkezőknél. Elindult a konyhai biohulladék begyűjtése. Ez két ok miatt érdekes, az egyik, hogy ezekből a biohulladékokból biogázt lehet csinálni, valamint komposztálhatók, tehát jól hasznosíthatók. A másik pedig, hogyha ezek kikerülnek a kukából, akkor nem szennyezik el a többi hulladékot, a bennmaradó papírt, műanyagot, így ezek is sokkal jobban lesznek hasznosíthatók. A MOHUnak komoly tervei vannak a begyűjtött textil hulladékokkal kapcsolatban is, hogy kerülhet majd újrahasznosításra és vissza a körforgásba.

A MÁSODNYERSANYAG KÉRDÉSE

A települési szilárd hulladékból 65%-ot kell hasznosítani. Ennek az aránynak az eléréséhez bizonyos anyagáramokból e fölött kell teljesíteni, mert vannak olyan anyagok, amik nem jól hasznosíthatók, például műanyagból 90%-ot kell kémiai és mechanikai módszerekkel. Ez a ma ismert technológiai felszereltséggel nem lehetséges, úgyhogy komolyan foglalkozni kell olyan újításokkal, amik a világban már megjelentek, de ipari méretekben és folyamatos termelés mellett nem működnek, ilyen például a kémiai hasznosítás. Ez a terület még uniós szabályozás szinten sem teljesen kiforrott.

Van olyan előrejelzés, hogy az összes csomagolási műanyag hulladék várhatóan csökkenni fog. A lerakóba kerülő hulladéknak kell a legdrasztikusabban csökkenni és főleg lakossági oldalon pedig a szelektív gyűjtés arányának drasztikusan növekedni. Az első félév adatait elemezve jelentős elmaradás volt a tervekhez képest a begyűjtött csomagolási és műanyag hulladékok esetében. Ennek okai lehetnek a felültervezett számok, a gazdasági lassulás, amelynek következtében a kibocsátás volumene alacsonyabb volt a tervezettnél. Emellett a lakosságnál is szemléletformálásra van szükség, illetve a visszaváltási rendszer sem indult el teljes kapacitással az év elejétől. Az intézményi, gazdálkodó szervezeteket pedig folyamatosan tájékoztatni kell arról, hogyha szelektíven gyűjtik a hulladékokat és azt átadják a koncesszornak, akkor ezért kompenzációban részesülnek. Itt folyamatos iparági egyeztetésekre van szükség.

További ok, ami miatt kevesebb haszonanyag képződött, mint a tervezett, az az előkezelői minőség, tehát az, hogy a jelenlegi válogatói kapacitás és válogató technológia fejlesztésre szorul, mert sokkal nagyobb tisztaságú anyagokra van szükség, mint amilyenek most a válogatókból kikerülnek. Itt részben technológiákról van szó, tehát komoly beruházásokra, fejlesztésekre van szükség, részben pedig egyszerűen ellenőrzésről, emberi odafigyelésről, amit különböző ösztönzőkkel lehet kieszközölni.

 

Összegzésképpen elmondható, hogy a szakmával, lakossággal, a jogszabályalkotókkal közösen valósítható csak meg az a körforgás, ami kezdődik már az ökodizájnnal, azzal, hogy közösen tervezzük meg az adott termékeket, hogy mennyi legyen annak a haszonanyag tartalma, hogy legyen begyűjthető, mi az, amitől jobban, tartósabban használható, hogy a MOHU biztosítsa azokat a haszonanyag tartalmakat, amire szükség lesz a gyártás során, hogy közösen lehessen formálni a szemléletet a lakosság és az ipari gazdálkodók körében is.

 

SZÖVEG: DR. LEHOCZKI LÁSZLÓ
FOTÓ: FARKASS ÁBEL