2018. July 08.

Erőteljes érdekképviselet kormányzati szinten is

Az MMSZ elnöksége értékelte a 2017 év eredményeit

Az új év alkalom az ambiciózus újrakezdésre. Számot vetünk a mögöttünk maradóval, felvázoljuk lehetőségeinket, miközben a fejlődés érdekében feszegetjük határainkat is. A Magyar Műanyagipari Szövetség (MMSZ) elnöksége elkészítette a 2017-es év értékelését, amelyben adataik tükrében áttekintették a műanyagipar hazai és világpiaci helyzetét és beszámoltak a kormányzati szinten folytatott folyamatosan erősödő tevékenységükről. Kitértek arra is, milyen eredményeket értek el a szakképzés és a mérnökképzés terén, és nem utolsó sorban a környezettudatos szemléletformálásban. Az elvégzett feladatok nagy előrelépést jelentettek a szakág felemelkedésében, miközben az elnökség tagjai azt is érzékeltették, maradt még tennivaló az elkövetkező évre.

 

Hajdárné Molnár Elvira az MMSZ elnöke (PEMÜ Zrt. elnök-vezérigazgató)

Az MMSZ talán legmeghatározóbb feladata a 2017-es év első felében az volt, hogy elkészítse a Nemzetgazdasági Minisztérium számára azt a tanulmányt, ami alapján megkezdődik a szakág integrációja az Irinyi-tervbe. Hol tart most ez a munka?  

A Nemzetgazdasági Minisztériummal az egyeztetések 2017 elején kezdődtek meg és több hónapon át folytak a konzultációk a műanyagiparral kapcsolatos stratégiai kérdésekben. A Magyar Műanyagipari Szövetség elnöksége májusban elfogadta és átadta a minisztériumnak azt az összefoglaló jelentést, amely tartalmazta a magyarországi műanyagipari ágazat középtávú fejlesztéséhez kapcsolódó javaslatokat. A javaslatok célja egyrészt a magyar műanyagiparban működő vállalkozások komplex fejlesztésének pályázati támogatása volt, másrészt törvényi, szabályzási, javaslatok, amelyek támogatják a műanyagiparban keletkező hulladékok hatékony újrahasznosítását.

Milyen fontosabb ajánlásokat tárt a Szövetség a minisztérium elé?

Három kiemelt fejlesztési területet határoztunk meg. Szakágunk fejlődésének alapja, hogy munkánkban minél nagyobb mértékű hozzáadott értéket érjünk, ezért javaslatot adtunk be a műanyagipar fejlesztését célzó kutatás-fejlesztés, új modern technológiát megvalósító kapacitás bővítés az Ipar 4.0 szempontrendszerére épülő komplex fejlesztések pályázati támogatására.

Egyre súlyosabb problémát jelent a műanyagiparban a jól képzett szakemberek hiánya, ezért ajánlásunkban bekerült a humán erőforrásban jelentkező problémák megoldására irányuló vállalati kezdeményezések kormányzati támogatása, a felnőttképzés, átképzés, duális szakképzés iparági igényeknek megfelelő fejlesztése, a vállalkozásoknál megvalósuló tanműhelyek létrehozásának, fejlesztésének pályázati támogatása. A vállalkozásoknál a munkaerő megtartását támogató kormányzati programok bevezetése.

A műanyagok újrahasznosításával, a körforgásos gazdasággal és környezetvédelemmel kapcsolatos kérdéskörben a javaslat a másodlagos nyersanyagok felhasználásának ösztönzésére a gyártmánytervezésben, a termékdíj-fizetés és hulladék-kezelés támogatási rendszerének átalakítására és pénzügyi támogatási rendszerének fejlesztésére vonatkozott, de kitért például a hulladékexport szabályozására is.

Az új évnek rendszerint mindenki ambiciózusan kezd neki. Mit gondol, 2018 célkitűzései mennyire lehetnek merészek?

A műanyagipart, amióta az 1950-es években elindult világhódító útjára, a dinamizmus és a kreativitás jellemzi. Hatalmas ütemben történik az új anyagok fejlesztése, amelyek újabb és újabb felhasználási lehetőségeket nyitnak meg, átszövik a mindennapjainkat és befolyásolják a jövőnket. A Magyar Tudományos Akadémián a Szövetség évek óta szervez konferenciát a szakma és az ifjúság számára, amelyen a szakma kiváló tudósai kalauzolnak a műanyagok csodálatos világában, bepillantást engedve a legújabb fejlesztésekbe. Felgyorsult, globalizált világunkban a jövő merész elképzelései inkább előbb, mint utóbb válnak mindennapi kihívásokká. Kívánom, hogy minden a magyar műanyagiparban működő vagy az iparághoz kötődő vállalkozás számára sok sikert hozzanak ezek az új kihívások az új évben.

 

 

Farkass Gábor az MMSZ igazgatója

Az Európai Unió körforgásos gazdasági csomagjának megvalósítása során megállapítható, hogy hazánkban a műanyagipar élen jár, az európai adatokat elemezve azonban azt látjuk, van még tennivaló. Ön milyen prioritásokat állítana fel ezen a téren?

A körforgásos gazdasághoz való közelítésben, az arra való felkészülésben Magyarországon a kezdeti gondolatok fogalmazódnak meg. Mi a műanyagiparban különleges helyzetben vagyunk több szempontból is. Elsősorban azért, mert a műanyagok rendkívül alkalmasak erre az új szemléletű és működtetésű, működésű világ számára. Könnyen belátható, hogy – eldobás (főleg szemétre dobás) helyett az újra felhasználás – megjavítás – mechanikai, vagy kémiai visszaforgatás – energetikai hasznosítás palettája nyilvánvalóan és teljes körűen alkalmas műanyag tárgyaink, áruk esetében. Sokkal inkább, könnyen tervezhetően és olcsóbban, mint más mindennapi anyag esetében. Másrészt, számunkra már rendelkezésre állnak azok a tapasztalatok, amelyek mások tapasztalatai, ahol ez az új világ már túl van az embrionális szakaszon.

A műanyagok területén is az újrahasznosítás elterjesztése a legfontosabb teendő, amely három fontos célt szolgál. Egyrészt csökkenti alapanyagaink fosszilis függőségét, amely – e szemléletváltás nélkül – megnégyszereződne 2050-re. Másfelől, nemcsak Magyarországon, de szerte a világban is nagyon alacsony szintű a műanyagok újrahasználata és –hasznosítása, az egyszeri használatra tervezést fel kell váltsa ez az új gondolkodás. A teljes élettartam-szemlélet, ráfordítás-hozam elemzés és közös, felelősséggel való gondolkodás, ezek az új teendőink.

Harmadikként azt kell egyre erőteljesebben hangoztatnunk, hogy mentesítenünk kell, illetve meg kell óvnunk környezetünket a (műanyag) szeméttől, mert ez a forrása a nagyon káros, úgynevezett „mikroműanyagok” keletkezésének. Ami a műanyagszemetet illeti – ahogyan már elhangzott – fontos lenne, hogy pazarlás helyett legalábbis kiváló energiahordozóként tekintsünk erre a hulladékra, ha már semmi egyebet nem aknázunk ki a másodlagos felhasználás számtalan módjából.

Az MMSZ a PlasticsEurope, az európai műanyaggyártókat összefogó szervezet hivatalos magyar képviselője. Az ő adataik szerint milyen volt 2017 éves átlagos növekedési ütem mutatója, hogyan változott az elmúlt évhez képest?

A műanyagok világában is erőteljes keletre tolódás figyelhető meg, Dél-Kelet Ázsia lényegében a világ műanyagtermelésének felét adja immár, ebből csak Kína 30%-ot, Európa részaránya a világ műanyagiparában évek óta stagnál. Ezen belül 2017-ben a műanyagipar helye az hazai iparban tovább erősödött. A magyar műanyagpiac ingadozásokkal ugyan, de örvendetesen és az európai átlagot meghaladó mértékben növekszik az utóbbi években. Ez azt eredményezi – amennyiben hihetünk a frissen napvilágot látott 2017. III. negyedévi adatok szerinti trendnek -, hogy ebben az évben újra elérjük a válság előtti, 2007-es alapanyag termelési szintet.

 

Gera Sándor MMSZ elnökségi tag (MOL regionális értékesítési vezető)

Várhatóan milyen hatások befolyásolják a poliolefinek közép-európai kereslet-kínálati viszonyainak alakulását 2018-ban?

Kínálati oldalon a hatások két részre bonthatók: egyrészt a régióban belépő új kapacitások, másrészt az import mennyisége lesz hatással a poliolefin kínálat alakulására.

A közép-kelet európai régióban jövőre új polietilén kapacitások lépnek piacra. A cseh gyártó 2018 végén – 2019 elején helyezi üzembe új bimodális HDPE gyárát, valamint Azerbajdzsánban is egy új HDPE gyár kezdi meg működését jövőre. A MOL-csoport idén indította Pozsonyban új, 220 kilotonnás LDPE üzemét. Polipropilén tekintetében nem várható jelentősebb új kapacitás belépése a régióban.

Az importot tekintve a tengerentúlról érkező, palagáz alapú etilénből készülő polietiléneknek (LDPE és HDPE) lehet begyűrűző hatása régiónkba, amely várhatóan mind mennyiség, mind ár szempontjából érzékelhető lesz.

Arról milyen adatok állnak rendelkezésre, hogy mennyire növekedett a műanyagok iránti igény itthon és a régióban?

A 2017. évi adatok még nem állnak rendelkezésünkre, de 2016-ban a poliolefinek iránti kereslet 6,4%-kal nőtt a régióban az előző évhez képest, ami jelentősen meghaladja a magyar GDP 2,2%-os növekedési ütemét.

 

Dr. Demjén Zoltán MMSZ alelnök (BASF Hungária Kft. értékesítési igazgatója)

A termékdíjjal kapcsolatban több tervezet látott napvilágot, amely az alapanyaggyártók fejlesztéseit erősen befolyásolhatja. Az MMSZ és a BASF közös beadványban kérte a NGM-ot állásfoglalásra. Hol tartanak az egyeztetések?

2011. évi LXXXV. Környezetvédelmi termékdíjról szóló törvényt a 2016. évi CXXXIX. Törvényben módosította az országgyűlés 2016. november 22-én és ez a módosítás lépett hatályba 2017. január elsejével. A tulajdonképpeni munkánk lényege a módosítás 3. § A Ktdt. 3. § (9) bekezdés e) pontjának az újrafogalmazása, amiben arról van szó, hogy a 2016. évi törvény nagyon helyesen elsősegíti a biológiailag lebomló műanyagoknak a felhasználását a boltok eladóterében forgalmazott hajlékonyfalú hordtáskák és zacskók gyártására olyan módon, hogy elengedi az ilyen anyagból készült zacskókra az egyébként kiszabható 1900 Ft/kg termékdíjat. A megfogalmazás következőképp szól: A termékdíjköteles termék termékdíját nem kell megfizetni, ha a kötelezett a teljes egészében megújuló forrásból származó alapanyagból, – az MSZ EN 13432:2002 szabvány, vagy azzal egyenértékű megoldás követelményeinek megfelelően – biológiai úton lebomló műanyagból készült termékdíjköteles terméket belföldön forgalomba hozza, saját célra felhasználja vagy készletre veszi.

A jószándékot elismervén és támogatván azonban határozottan ki kell jelentsük, hogy ez a megfogalmazás pontatlan, nem egyértelmű és szakmailag helytelen. Elsődleges érvünk az volt, hogy teljes egészében megújuló anyag és biológiailag lebomló (komposztálható az MSZ EN 13432:2002 szerint) anyag ugyan van (pl. politejsav), de tudomásunk szerint hajlékonyfalú terméket, zacskót hordtáskát a ridegsége miatt nem lehet belőle gyártani. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a törvény jó szándéka ellenére nem támogatja a biobázisú és biológialag lebomló műanyagból készült a reklámtáskák, hordtasakok elterjedését. A második pontban azzal érveltünk, hogy megítélésünk szerint a megújuló hányad meghatározási módját az egyértelműség érdekében szintén meg kell adni. Ezzel a kérdéskörrel az MSZ EN 16785-ös szabvány foglalkozik. Nem tartottuk egyértelműnek a megfogalmazásban azt sem, hogy itt két feltétel egyidejű teljesülésének a feltételéről van szó, amit egy egyértelmű „és” logikai kapcsolattal kell kifejezni, tehát az első vessző helyett „és” alkalmazandó. Végezetül azt javasoltuk, hogy a “vagy azzal egyenértékű megoldás követelményeinek megfelelően…” megfogalmazás felesleges, hiszen az MSZ EN13432:2002 egyértelműen definiálja a komposztálhatóságot. Megléte esetleg vitákra ad lehetőséget

Mindezekből következően az alábbi javaslatot nyújtottuk be a Földművelésügyi és a Nemeztgazdasági Minisztérium illetékeseinek ez év augusztusában:

“e) az MSZ EN 16785 szerint részben vagy teljes egészében megújuló forrásból származó alapanyagokból felépülő és az MSZ EN 13432:2002 szabvány követelményeinek megfelelően, biológiai úton lebomló, komposztálható műanyagból készült termékdíj köteles terméket belföldön forgalomba hozza, saját célra felhasználja vagy készletre veszi.

Ezen műanyagtermékek, hordtáskák, zacskók stb. megújuló forrásból származó alapanyaghányadának el kell érnie 2018-ra a 30 százalékot, 2020-ra a 40 százalékot, 2021-re az 50 százalékot és 2025-re a 60 százalékot.

2018 január 1-jétől tilos az oxidatív úton lebomló műanyag hordtáskák vagy csomagoló-anyagok gyártása, forgalmazása, szállítása és felhasználása.”

Az utolsó előtti szakasz időt enged a gyártóknak, hogy a megújuló tartalmat folyamatosan növeljék a fenti időskála szerint (pl. francia rendelkezés: 30% in 2017; 40% in 2018; 50% in 2020; 60% in 2025; olasz: 40% in 2018; 50% in 2020; 60% in 2021), a legutolsó szakasz pedig egyértelműen betiltaná az ún. oxo-polimerek alkalmazását. Ezek a polimerek vegyi adalékok alkalmazásával, gyorsított módon bomlanak le, de nem teljes mértékben. Rövid szénláncú polimerekre töredeznek, szemmel már nem láthatók, de az élő szervezetekben káros módon felhalmozódnak.

A javaslatunkat mindkét minisztérium illetékesei különböző munkacsoportokban megvitatták, majd elkészült egy tervezet, amely azonban a javaslatunkból csak részben vett át elemeket. Benne maradt többek között a teljesen megújuló forrásból származó alapanyag, mint egyik feltétel.

Megszólítottuk az egyik országgyűlési képviselőt is ebben a kérdésben és kértük, támogassa javaslatunkat, de mindezen törekvéseink tárgytalanná váltak, mert az Országgyűlés nem szavazott az őszi ülésszakban a módosításról. A halasztás oka az, hogy az EU ezzel kapcsolatosan új direktívák kidolgozására készül. 2018-ban várhatóan a téma ismét előtérbe kerül, addig pedig az írásom elején idézett 2016 évi törvény van érvényben. Ami eredményt elértünk az az, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik a döntéshozók számára, hogy a teljesen megújuló forrás feltételként történő megszabása tarthatatlan.

 

Az MMSZ oktatási bizottsága két éven át tartó munkával megalkotta koncepcióját a műanyagipari szakképzés jövőjéről. Várakozáson felüli volt azon a rendezvényen az érdeklődők száma, ahol ezt bemutatták, ami alapjaiban alátámasztja, hogy égető problémára keresnek megoldást. A folytatásban a szakma is véleményezhette a tervezetet. Ezek a vélemények is a bizottság által kijelölt utat erősítik?

Holló László MMSZ alelnök (Tisza Automotive Kft. ügyvezető igazgatója):

Azt gondolom, hogy a rendezvény valóban sikeres volt a résztvevők létszámát tekintve, azonban talán éppen az a legnagyobb feladat, hogy még ettől is szélesebb körben legyenek jelen és legyenek aktívak az érdekelt felek. Nem lehet mindent a kormányzattól kérni és követelni, meg kell tudni fogalmazni pontosan az igényeket és amilyen eszközzel, lehetőséggel a vállalkozások rendelkeznek azokat használni kell a képzések beindítása és megfelelő szinten tartása érdekében.

A szakma igényei jól hallhatóak, a vélemények a mindennapi munkánkban, az üzleti tárgyalások során, szakmai beszélgetéseken, vagy más formában megfogalmazódnak és alapjában egybeesnek a bizottság, az MMSZ értékelésével. Az nem baj, ha van véleményeltérés, mert az nem vita, hanem alkotás, amikor a képzések részletes tematikáját, tantárgy és óra szintű lebontását elvégzik.

Haladunk tovább a következő logikus lépésekkel, tehát az igények számszerű és szakmai felmérésével, egyeztetésekkel az iskolákkal, oktatási kormányzattal, vállalkozásokkal. A „megoldás” az maga az igényekre támaszkodó, azt folyamatosan követő képzési rendszer. Gyors eredmény csak igazi együttműködéssel lehetséges, ebben az esetben az első, dedikált területeken két év múlva jelennek meg a szakemberek.

 

Tóth Csaba MMSZ elnökségi tag (LEGO Manufacturing Kft. HR igazgatója)

Konferenciánk óta 55 cégtől kaptunk visszajelzést az emailben kiküldött kérdőívünkre. A válaszadó vállalatok többsége szerint szükség van arra, hogy szervezetten, az oktatási rendszerbe beágyazottan tudjunk számukra utánpótlást biztosítani. Ez a válaszarány egyöntetű mind a műanyagfröccsöntő, mind a szerszámkészítő szakiránnyal kapcsolatban. Ha előre gondolkodunk és rávetítjük ezt a véleményt más műanyagipari szakmákra is, joggal feltételezhetjük, hogy más szakirányokra vonatkozóan is hasonló képet kapnánk. Érezzük tehát a vállalatok részéről azt az igényt, hogy a szakképzéssel kapcsolatban komolyan kell foglalkoznunk. Szakmai körökben azt látjuk, hogy szakemberutánpótlás terén egyre több vállalat kerül kihívás elé. Ezekre a kihívásokra keresnünk kell a választ és az MMSZ pontosan az a platform, aminek össze kell fognia ezeket a problémákat, ezekkel kapcsolatban kérdéseket kell megfogalmaznia és azokra válaszokat adnia. Amikor fókuszpontunknak a szakképzést választottuk, akkor arra kerestük a választ, mi a helyzet a műanyagiparban ezen a téren. Ma már világosan látjuk a tényeket, miszerint az utánpótlási helyzet hazai szinten nem megoldott. A gyakorlat az, hogy mindenki saját magának igyekszik az utánpótlást kinevelni, ennél azonban sokkal szisztematikusabb megközelítésre van szükség. Az MMSZ elnöksége ezért döntött úgy, hogy a képzéssel kapcsolatban végigvisz egy folyamatot, amelyben tükröződik a műanyagipari cégek igénye a fröccsöntő és szerszámkészítő szakágak utánpótlásával kapcsolatosan, illetve amelyben meg tudjuk fogalmazni, hogy az oktatási kormányzattal és a kamarával karöltve hogyan tudunk választ adni a szakképzés hiányosságaira, hogyan tudjuk a vállalatokat felszabadítani az alól a teher alól, hogy saját maguknak kelljen képzési válaszokat adni az utánpótlás nevelésére. Ezért hívtuk életre ezt a kezdeményezést.

Megkerestük a műanyagipari vállalatokat, 35 cég részvételével októberben konferenciát szerveztünk, ahol az addig elvégzett előzetes munkánkat eléjük tártuk, és megosztottuk, hogy szerintünk mire lenne szükség a műanyagfröccsöntő, illetve a szerszámkészítő szakirányok képzési tartalmaként. Jelenleg pedig összesítjük a kiküldött igényfelmérő lapok válaszait, amiből az is kirajzolódik, hogy mi a helyzet a vállalatoknál a gyakorlatban. Ezért kérdeztük meg a vállalatok képviselőit, hogy milyen nagyságrendben van szükség szakemberekre, és mennyire lesz szükségük a közeljövőben. Az így kialakított összképpel fogjuk megkeresni a kamarát, illetve az oktatási jogszabályalkotókat, és velük közösen keressük tovább a választ arra, hogyan tudjuk az MMSZ által kidolgozott koncepciót az oktatási rendszerbe beágyazni. Előzetes megkeresésünk tapasztalata az volt, hogy mind a minisztérium, mind a kamara nyitott az együttműködésre. A továbbiakban pedig azon leszünk, hogy ezt az egyeztetési folyamatot a műanyagipari szakmákban jelentkező egyéb problémákra is kiterjesszük.

 

Dr. Czigány Tibor tiszteletbeli elnökségi tag (a BME Gépészmérnöki Karának dékánja) 

Mennyire keresettek a magyar műanyagipari mérnökök?

Magyarországon több felsőoktatási intézményben is képeznek szakembereket a műanyaipar számára. Ezek a mérnökök tipikusan gépész, vagy vegyészmérnökök, akik az erős alapképzés után különböző specializációk elvégzésével sajátítják el a műanyagos szakmai ismereteket. A magyar mérnökképzés a nagy hagyományokkal rendelkező mérnökképző intézményekben kiváló, az itt szerzett diplomák mind a hazai, mind a nemzetközi munkaerőpiacon értékesek és keresettek, legyen az kisvállalkozás, vagy nemzetközi multinacionális cég.

Az egyetemi évek alatt elsajátítható szakmai gyakorlatot kielégítőnek tartja? Lehetőségük van a hallgatóknak arra is, hogy néhány hónapig külföldi egyetemeken folytassanak tanulmányokat, vagy nemzetközi cégeknél szerezzenek gyakorlatot. Ez mennyire inspirálja őket, hogy a diploma megszerzését követően külföldön keressenek munkát?

A tantervek általában gyakorlat-orientáltak, továbbá az alapképzésben 6, míg a mesterképzésben 4 egybefüggő hetes szakmai gyakorlatot írnak elő. A hallgatók számos lehetőség közül választhatnak, hogy tanulmányaik egy részét külföldi felsőoktatási intézményben, vagy külföldi cégeknél tölthessék, legyen az részképzés, féléváthallgatás, szakmai gyakorlat, vagy szakdolgozatkészítés (pl. Erasmus). Tekintettel a jó hazai fizetésekre és munkakörülményekre a magyar mérnökökre kevésbé jellemző a külföldi álláskeresés, valamint a hosszabb idejű külföldi munkavégzés, esetleg 1-2 éves tapasztalatszerzés utáni itthoni érvényesülésről és családalaptásról beszélhetünk. A mérnökképzésre a legjellemzőbb a folyamatos változás, gondoljunk a változó piaci igényekre és a technika fejlődésére. Az ezekhez való gyors alkalmazkodás jellemzi a hazai mérnökképzést, amelyet a törvényben előírt kötelező ötévenkénti felülvizsgálat is előír. Összegzésül megállapítható, hogy a hazai műanyagos mérnökképzés szakmailag minden szinten kielégíti a piaci igényeket, ugyanakkor mennyiségileg már vannak különbségek az egyes területek között. Így érdemes a középiskolásoknak mérnöknek jelentkezni, hiszen biztos munkahely, piacképes fizetés és jó munkakörülmények várják őket Magyarországon.

 

Dr. Karsai Béla az MMSZ Gazdasági Bizottságának elnöke (Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt. tulajdonosa)

Elsődleges kormányzati cél a magyar vállalkozásoknál a minél nagyobb mértékű hozzáadott érték elérésének a támogatása. A gyakorlatban is érzékelhető az a tendencia, hogy államilag erősítik a hazai kutatás-fejlesztés-innovációt?

Az innováció minden vállalat számára kulcskérdés volt a múltban is és a jövőben sem veszít jelentőségéből. Gondoljunk csak a régmúltra, sok magyar kutatót Nobel díjjal jutalmaztak, de kiemelkedő innováció volt a golyóstoll feltalálása vagy akár T-Ford gépkocsi gyártása során létrehozott innovációs ötlet, amely a futószalag bevezetését hozta magával (ez nem Galamb József, hanem Ford találékonyságának az eredménye). Becsüljük meg hát a múlt értékeit és ezen alapokra támaszkodva erősítsük a jelent és a holnapot. Fő eredményünk abban lehet, ha leküzdjük a kimaradt 40 év lassú innovációját, valamint a piacgazdasági átalakulást követő Csipkerózsika-álmos időszakát.

Magyarországnak meg kell találni a sok kis specialitásán túl, néhány húzó terméket, amely alkalmat adhat arra, hogy komoly, nagy léptékű fejlesztésekre is legyen igény. Az autóiparunk generálja a magas innovációt, de ez nem magyarországi vagy Magyarországon hozott corporate döntések vállalati körében hasznosul. Azt gondolom, hogy az innováció vezérelt gazdaságunk pontosan ezzel a gonddal szembesül. Szerencse, hogy ezen folyamat jó irányba halad és sok cég széles spektrumban fejleszti termékkörét, gyártás kultúráját és képességeit. Az innováció vezérelt gazdaságnak az a legfőbb célja, hogy a megtermelt érték gyártási költségén (plusz szerény profit) túl magasabb értéket képviselő termék jöjjön létre, ezzel megtermelve egy magasabb profit hányadot. Ebből sarkosan következik, hogy a magasabb profit magasabb fejlesztési lehetőséget, valamint magasabb bérszínvonalat nyújthat az erre törekvő vállalatoknál.

Ez pontosan megfigyelhető néhány egészségügyi eszközöket gyártó cégnél, ahol világszínvonalú terméket gyártanak magas hozzá adott értékkel és profittartalommal. Az innovációval kapcsolatos támogatások dilemmája vélhetően az, hogy hány %-a hasznosul export képes termékben és milyen arányban veszik el a gondolat, az ötlet. Ezt sajnos mindig később tudjuk meg.

Mennyire látszik megvalósulni az a cél, hogy Magyarország ne csak összeszerelő üzemként működjön, hanem kapjon szerepet a tervezés terén is?

Minden mindennel összefügg, így a képzés és az innovációra való törekvés, továbbá a vállalkozó kedv adhat az eddigieknél is gyorsabb ütemet a high-tech gazdaságnak. Fontos – ahogy az előbb is említettem -, hogy legyenek húzó termékei az országunknak. Azt se felejtsük el persze, hogy vannak társadalmi korlátai annak, hogy mindenkiből nem lehet mérnököt és professzort képezni. Mindig lesz olyan réteg, aki kevesebb tanulással is „beéri” és ha nem akarunk társadalmi feszültséget ezen a területen, akkor szükséges és fontos az ilyen jellegű munkakörök megtartása is. Sietve hozzá teszem, hogy Svájcban is vannak összeszerelést végző munkahelyek, de nem mindegy, hogy milyen hozzá adott értékű terméket állítanak elő.

 

Palócz Tamás MMSZ elnökségi tag (Kaposplast Kft. ügyvezető igazgatója)

Megítélése szerint ma hazánkban a kkv-k és a nagyobb feldolgozó vállalatok milyen fejlődési potenciállal bírnak?

Megítélésem és tapasztalatom szerint a hazai feldolgozó, termelő vállalatok által előállított termékek minősége teljes mértékben versenyképes mind a hazai, mind pedig a határon túli piacokon. A nagy kérdés jelenleg az, hogy a fejlődési potenciált befolyásoló tényezőkre, milyen megoldást és kivitelezési akciótervet tudunk készíteni, hogy a növekedés minden elemét stabil alapokra helyezzük. A piaci bővülés lehetőségei mind Európában, mind a távol-keleti régióban, mind pedig a tengerentúlon bővülő lehetőséggel bírnak. Hatékony marketinggel, jó minőségű termékekkel a piacok és a vevői szegmensek elérhetőek. Egy vállalkozás nagyon sok mindent tud tenni a fejlődéséért. Tud gyártó eszközt vásárolni, megfelelő minőségű alapanyagot elérni, modern technológiát használni, hatékony marketing eszközöket alkalmazni. Ami most kihívás és nem „vásárolható” meg az a munkaerő az a minőségi munkaerő, a képzett minőségi munkaerő.

Nem véletlenül említettem a munkaerőt több jelzővel párosítva, hiszen minél magasabb színvonalú munkaerőről beszélünk, annál inkább fokozódnak a megoldásra váró problémák. A kérdés most sokkal inkább arra koncentrálódik, hogy miként oldják meg a vállalkozások a ma már szinte minden feldolgozó és termelő vállalatot érintő munkaerőhiányt.

Ma már nem elegendő csak magasabb bért adni, attól sajnos nem lesz minőségi, képzett, lojális munkatársunk. Természetesen el lehet gondolkozni a további automatizálás és robotizálás irányába, de ez sem nyújt teljes és végleges megoldást, hiszen a gépek, berendezések üzemeltetéséért, karbantartásáért is a humán munkaerő lesz a felelős, hacsak nem lesz egy karbantartást és üzemelést végző robotunknak is egy robotja.

Nem szeretnék mélyreható elemzésbe menni a mai munkaerő piaci helyzettel kapcsolatosan, de az tény, hogy nincs elegendő mennyiségű és minőségű elérhető munkaerő ma Magyarországon, ami jelentősen befolyásolja sőt meg is akadályozhatja a további fejlődési terveinket, célkitűzéseinket.

Hatékony, gyors és közös összefogás szükséges ahhoz, hogy a termelő vállalatok növekedési potenciáljának megvalósítását, ne gátolja meg a munkaerő hiánya, minősége, képzettsége és ára. Megoldásért kiállt a szakképzés, a külföldi kivándorlás megállítása, a bérek és a bérek terheinek harmonizációja. A bérköltség folyamatosan növelése nagy kihívás és jelentős hatással van a cég eredményességére és beruházási terveire, amennyiben a béremelés nem, vagy csak részben építhető be az értékesítési árakban. A nem megfelelő, alulmotivált munkaerővel pedig egyre nehezebben valósítható meg a minőségi termékek előállítása, a piacképes termelés biztosítása.

Jelenleg a legfontos a kérdés az, hogy a növekedési stratégiánkhoz megvalósításához biztosítani tudjuk-e a megfelelő human erőforrás alapot. Pár évvel ezelőtt a humán munkaerő kérdése még nem volt (tény nem is kellett, hogy legyen) ennyire kiemelt pontja egy fejlesztési, beruházási, kapacitásnövelési stratégiának, mint most. Az előttünk álló időszak legfontosabb feladata a további fejlődés biztosítása érdekében a leghatékonyabb HR stratégia, képzési rendszer, humánerőforrás szükséglet megteremtése, melyek nélkül nagyon bizonytalan és kockázatos a már elért piacok megtartása és további bővítése.

 

Mészáros Zoltán MMSZ elnökségi tag (GRABOPLAST Padlógyártó Zrt. Kutatási- és Fejlesztési igazgatója)

A műanyagok alkalmazási területei között az építőipar a csomagolástechnika után a második legnagyobb felhasználó. Hogyan látja az építőipar helyzetének változását? Milyen új perspektívát nyújt az építőiparnak a műanyagok fejlődése?

Az építőipar a gazdaság húzó ágazata, emellett a műanyagok egyik legfőbb felhasználója.  Az utóbbi években folyamatosan nő az építőipari termelés mind az épületek, mind az egyéb építmények területén. A műanyagipar a bővülő igényeket elsősorban tömeggyártáson alapuló hagyományos anyagokkal – PVC burkolóanyagokkal, PVC és PE csövekkel, profilokkal, villamos kábelekkel, illetve habosított szigetelőanyagokkal – fedi le. Ez az új építésű és a felújításra kerülő épületeknél egyaránt megjelenik, így a műanyag igény az építőiparral szerves egységben tovább fog növekedni.

Ugyanakkor a műanyagipari fejlesztésekben egyre jobban megjelennek az építőipar speciális igényei, a nagyobb teljesítményű kompozit anyagok, a hatékonyabb szigetelő tulajdonságú, akár ablak profilba tehető szigetelő habok, tetőfedő lemezek, nano anyagok használata. Nem elhanyagolható a fejlesztésekben megjelenő környezettudatosság, amely nemcsak az előállítás, a használat, hanem az újrahasznosítás, illetve a megsemmisítés során a hagyományos anyagoknál jóval kedvezőbb hatásúak.

Az építőipar speciális szegmense a lakásbelső piac. Az itt aktív piaci szereplőknek a mennyiségi növekedés mellett a folyamatosan szigorodó előírásoknak, új szabályzásoknak is meg kell felelniük. Ezek egyrészt a fogyasztó oldaláról megjelenő igények, például a beltéri emisszió csökkentése, vagy a gazdaságosabb használatra törekvés, egyszerűbb tisztíthatóság, másrészt a gyártáshoz kapcsolódó újabb egészség, illetve környezetvédelmi követelményeket jelentik.  Ehhez folyamatos innováció, a meglevő termékek állandó fejlesztése, tökéletesítése szükséges. Ezzel együtt természetesen a piaci igények generálta új tulajdonságok kialakítása is folyamatosan megújítja és kiegészíti a tömegcikkek palettáját.

A jövőben a kedvező gazdasági környezetnek köszönhetően várhatóan tovább növekszik az építőipar, a felhasznált műanyagok mennyisége mind a hagyományos anyagokat, mind az új fejlesztésű anyagokat illetően emelkedni fog. A műszaki fejlődés ezen a téren is áttöréseket fog elérni, amely egyszerűbb és gazdaságosabb építést, üzemeltetést tesz lehetővé a környezet kisebb terhelése mellett. Ez várhatóan újabb műanyag ipari beruházásokat generál, egyben a műanyag előállító és feldolgozó ipar gazdasági súlyát tovább emeli.