Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
2019. április 04.
Egyelőre nem változik a termékdíj
A POLIMEREK közel másfél éve követi nyomon a termékdíj törvény előkészítésével kapcsolatos folyamatot, amiről szakmai folyóiratunkban rendszeresen hírt adtunk – egyeztető fórumokról, előadásokról tudósítottunk, közöltük az MMSZ véleményezését az előkészített törvény-tervezetről. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) novemberben azt közölte, hogy a parlament elé terjesztett törvénytervezet szövege decemberben már olvasható lesz az Országgyűlés honlapján, a termékdíjról szóló törvény módosítása azonban 2018-ban elmaradt. Miért nem került napirendre a törvénymódosítás? Milyen irányba haladnak jelenleg az egyeztetések? Ezeknek a kérdéseknek jártunk utána.
A termékdíjról szóló törvény módosítására 2018-ban nem került sor, így az előzetes tervek szerint azt az Országgyűlés nem tárgyalta. A műanyag zacskót Magyarországon már most is terheli jövedéki díj, de korábban nem volt világos, hogy pontosan mit vár el az uniós szabályozás. Azért került le a napirendről a termékdíj emelése, mert megjelent az EU-s jogszabály pontosítása, amely kimondja, hogy 2021-től a tagállamoknak meg kell oldaniuk az újrahasznosítható műanyagok visszagyűjtését. Ez teljesen megváltoztatja a helyzetet, a hulladékgazdálkodással más formában kell foglalkozni. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ezért jelenleg egy új megoldáson dolgozik.
Az egyszer használatos műanyag termékek környezetre gyakorolt hatásainak csökkentéséről szóló uniós irányelv (SUP) egyelőre tervezetként létezik. Hatályba lépése idén várható, addig a tagállamoknak e tekintetben kötelezettségük nincs. A készülő közösségi szabályozás első határidőként 2021-re írhat elő intézkedéseket. Ekkortól várhatóan az oxidatív úton lebomló műanyagok, fültisztító pálcikák, evőeszközök, tányérok, szívószálak, italkeverők, léggömbtartó pálcikák, habosított polisztirolból készült ételés italtárolók, italpoharak forgalomba hozatala lesz tiltott az Európai Unióban.
Az Európai Parlament és Tanács 2015-ben megjelent irányelv-módosítása két utat jelölt ki a tagországok számára a műanyag zacskó felhasználásának csökkentésére. Az államok vagy biztosítják, hogy az egy főre jutó éves felhasználás 2019 végéig ne haladja meg a 90 darabot, 2025 végéig pedig a 40 darabot, vagy olyan intézkedéseket tesznek, amelyek tiltják e termékek díjmentes rendelkezésre bocsátását az üzletekben, áruházakban. Magyarország a közösségi rendelkezéseket megelőzve már a környezetvédelmi termékdíj szabályozás 2011-es módosításával határozott és eredményes lépéseket tett a zacskófelhasználás mérséklésére. A hazai előírásoknak köszönhetően – a becslések szerint – mostanra sikerült megközelíteni a 2019 végére előírt értéket, a 2025-re előirányzott célszám teljesítése azonban további intézkedéseket igényel.
A hazai szabályozás újabb szigorítása az uniós irányelvi kötelezettségek véglegesítése után, az érintettek számára elegendő felkészülési időt biztosítva, a megfelelő helyettesítő termékek és alkalmazások rendelkezésre állása esetén lesz időszerű.
Az MMSZ a korábbi törvénytervezet kapcsán is javasolta a másodlagos nyersanyagok felhasználásának ösztönzését a gyártmánytervezésben, a sokszorosan társított anyagok elterjedésének és a társított anyagok
„indirekt” keletkezésének (csomagolás, jelölés) visszaszorítását. Az újrafeldolgozás szempontjából (is) meg kell különböztetni a lebomló termékeket. FOTÓ: PLASTICSEUROPE
Az egyeztetések az ITM munkatársai és a szakág – köztük az MMSZ – képviselői között folytatódnak. Több témakörben folyik nemzeti szintű szakmai egyeztetés, amelyben valamennyi tématerület összes érdekképviseleti oldala részt vesz. Megjelenik a szakmai (pl. műanyagos), a szakfelhasználói (csomagolás, hulladékos stb.), a gyártói, a felhasználói, a kereskedelmi, a társadalmi képviselet.
Két munkacsoportban zajlik a munka, a Kiemelt hulladékáramok szakértői fórumon a települési hulladék (textil-, bio-, élelmiszerhulladék), csomagolási hulladék, elem és akkumulátor hulladék, elektromos, elektronikai berendezések hulladéka, elhasználódott gépjárművek, gumiabroncsok, építési, bontási hulladék, hulladékolaj problematikáját tárgyalják a résztvevők, míg a Kiterjesztett gyártói felelősség (Extended Producer Responsibility, EPR) szakértői fórumon a környezetvédelmi termékdíj szabályozás módosításával, a betétdíj rendszer felülvizsgálatával foglalkoznak. Szakmai profilunknál fogva az MMSZ ebben az egyeztetésben kíván aktívan részt venni. Az egyeztetés folyamatos, annak állásáról, kimeneteiről megfelelő időben tájékoztatást fognak adni az arra illetékesek.
Ízelítőül, bemutatunk néhány kiindulópontot.
- EPR meghatározása:Az uniós jogszabályok általánosan definiálják az EPR-t, de nincs harmonizált definíció, ami céljai és célkitűzései eltérő értelmezéséhez és az eltérő eredményekhez vezet. Ezért az EPR végrehajtásának javítása minden uniós és nemzeti jogszabályban közös meghatározást igényel.
- A felelősség megosztása:Az EPR rendszerek nagyszámú szereplőt foglalnak magukban, így a megosztott felelősség kulcsfontosságú a sikerük szempontjából. Az egyes érdekelt felek felelősségét világosan meg kell határozni az összes nemzeti EPR rendszer esetében, és elő kell mozdítani a hatóságok és a termelők közötti párbeszédet.
Az MMSZ a termékdíj törvény kialakításában a kezdetektől szorgalmazta a biolebontható (az MSZ EN 13432 biolebonthatósági szabványnak megfelelő alapanyagból készülő) műanyag zacskók piaci megjelenésének ösztönzését (pl. termékdíj nélkül), tekintet nélkül arra, hogy az milyen mértékben tartalmaz fenntartható forrásból származó alapanyagot („bio-műanyagot”). FOTÓ: PLASTICSEUROPE
- Költségek fedezete:A megbízható EPR rendszerek a költségfedezet világos meghatározását igénylik. A kollektív EPR rendszerek által fedezett költségeket minden termelő felé továbbítani kell, de ennek módszere egyenként eltérő lehet. Az elkülönített gyűjtés és az elhasználódott termékek nettó költségeinek fedezését valamennyi EPR rendszernek biztosítania kell. A termelői díjaknak tükrözniük kell az elhasználódott termékek tényleges kezelési költségeit.
- Tisztességes verseny:A különböző EPR rendszerek megvalósítása és a termelői érdekképviseletek, szervezetek (PRO) létszáma versenyhelyzetet eredményezhet a hulladékgazdálkodási ágazatban. A tisztességes verseny biztosítása egyértelmű keretet, szabályokat, felügyeleti, végrehajtási intézkedéseket és átláthatóságot, valamint egy független harmadik fél „elszámoló-szervezetet” igényel.
- Átláthatóság:A hatékony EPR rendszerek átláthatóságot igényelnek mind a teljesítmény, mind a költségek tekintetében. Ezen túlmenően az egyértelműbb és megbízhatóbb adatok lehetővé tennék a PRO-k jobb ellenőrzését, valamint a legjobb gyakorlatok átvételét.
Forrás: Európai Környezetpolitikai Intézet (IEEP), Magyar Műanyagipari Szövetség
JÓVÁHAGYTA A MŰANYAGHULLADÉK MENNYISÉGÉNEK VISSZASZORÍTÁSÁT CÉLZÓ SZIGORÚBB SZABÁLYOKAT AZ EURÓPAI PARLAMENT
Az Európai Parlament március 27-i ülésén jóváhagyta a műanyaghulladék mennyiségének visszaszorítását célzó szabályokat, amely a továbbiakban az irányadója lesz a Magyarországon érvényes termékdíj törvény módosításának is. A strasbourgi plenáris ülésen 560:35 arányban megszavazott, még az uniós tagországok kormányait tömörítő tanács jóváhagyására váró egyezség értelmében betiltják többek között a műanyag fülpiszkálókat, evőeszközöket, tányérokat, szívószálakat, italkeverőket és léggömbpálcikákat, az oxidatív úton lebomló műanyagokat, ételtartókat és expandált polisztirolból készült poharakat, ezeket a továbbiakban kizárólag fenntartható anyagokból lehet majd készíteni. Azon termékeknél, amelyeknél még nem állnak rendelkezésre megfelelő alternatívák, a hangsúly elsősorban a használat korlátozásán lesz a tagállami intézkedések, a gyártókra vonatkozó követelmények, valamint a hulladékgazdálkodási előírások révén.
A szabályozás kitér arra is, hogy az EU tagországainak 2025-re gondoskodniuk kell az egyszer használatos műanyag flakonok legalább 25 százalékának újrahasznosításáról, 2029-re a műanyag flakonok 90 százalékát össze kell gyűjteniük, 2030-ra pedig ezeknek már 30 százalékban újrahasznosított anyagból kell állniuk. Emellett csökkenteniük kell majd a műanyag élelmiszertárolók és poharak használatát, ahogy előírhatják például azt is, hogy egyszer használatos műanyag termékeket ne lehessen ingyenesen kínálni. Bizonyos termékeket pedig – például az egészségügyi betéteket, a nedves törlőkendőket és a léggömböket – világos és szabványos címkével kell majd ellátni, amely ismerteti, hogyan kell ártalmatlanítani a terméket, annak milyen káros hatása van a környezetre, és hogy mennyi műanyagot tartalmaz.
A jogszabály emellett többek között a dohánygyártók esetében megerősíti a „szennyező fizet” elvet: bevezeti ugyanis a gyártók kiterjesztett felelősségét. Hasonló rendszer lép életbe a halászfelszerelések terén is, ahol ezentúl a gyártók (nem pedig a halászok) tartoznak felelősséggel a tengeren elvesztett halászhálók begyűjtésének költségeiért.
HARMINC VILÁGCÉG FOGOTT ÖSSZE
A MŰANYAG REHABILITÁCIÓJÁÉRT
Dr. Martin Brudermüller, az AEPW társalapítója, a BASF SE technológiai igazgatója: Erőteljesen támogatjuk azt a célkitűzést, hogy csökkentsük a környezetben lévő műanyag hulladékok mennyiségét.
Az Alliance to End Plastic Waste szervezet több mint 1 milliárd USD összeget különített el azzal a céllal, hogy a következő öt évben segítsenek megszüntetni a környezet műanyaghulladékkal történő szennyezését. Új megoldásokat fejlesztenek ki és terjesztenek a műanyaghulladékok minimumra csökkentése és kezelése érdekében. Ez magában foglalja a már felhasznált műanyagok hasznosítási megoldásainak előmozdítását is, lehetővé téve a körforgásos gazdaság kialakítását.
A BASF társalapítóként vett részt a AEPW munkájában. Dr. Martin Brudermüller, a BASF SE Igazgatóságának elnöke, technológiai igazgató a kezdetektől támogatta a szövetség létrehozását, elkövetkező munkájukról kifejtette: A műanyagok olyan nagy hatékonyságú anyagok, amelyek segíthetnek az erőforrás-takarékosság- ban, egészséget, biztonságot, valamint kényelemből fakadó előnyöket teremtenek a társadalom számára. Ezek az előnyök ellentmondásosak lehetnek, amennyiben a műanyagok és a műanyaghulladékok elhelyezése és újra- hasznosítása nem felelős módon történik meg. A kulcs annak megértése, honnan ered a műanyaghulladék. Az Ocean Conservancy által végzett kutatás rámutat, hogy az óceánokban lévő műanyagok túlnyomó része szárazföl- di szemétből származik. A legtöbb műanyaghulladék a folyókkal érkezik és tíz, a világ különböző helyein, de főként Ázsiában és Afrikában található folyóra vezethető vissza. Sok ilyen folyó olyan sűrűn lakott területen halad át, ahol nincs megfelelő hulladékgyűjtés és újrahasznosítási infrastruktúra, amely eredményeként jelentős mennyiségű hulladék kerül a környezetbe.
Az AEPW ott foganatosít lépéseket, ahol azok a leginkább szükségesek, így döntöttek az alapítók. Olyan projektek megalkotásáról van szó, amelyek négy fő területen járulnak hozzá a megoldáshoz. Az egyik ilyen fontos terület az infrastruktúra fejlesztése a hulladékok összegyűjtésére, kezelésére és az újrahasznosítás mértékének növelésére. Kiemelt szerepet kap az innováció is, a műanyagok hasznosítását és újrafelhasználását könnyebbé tevő és a műanyagok másodlagos felhasználásával értéket teremtő új technológiák előmozdítására és kiterjesztésére. Nem nélkülözheti a program a kormányok, vállalkozások és közösségek képzését és bevonását sem az intézkedések megtétele érdekében, végül meg kell oldani – áll a programtervben azon területek megtisztítását, ahol koncentráltan található műanyaghulladék, főként a fő hulladékhordozók, mint például a folyók, folyók menti árterületek, amelyeken keresztül a szárazföldről a hulladék eljut az óceánba.
– Mindenki egyetértett abban, hogy a műanyaghulladék nem való az óceánjainkba és a környezetbe, de ennek megoldása egy bonyolultan összetett és súlyos globális kihívás, amely gyors intézkedéseket és erős vezetést követel. Ennek a szövetségnek a létrejötte az eddigi legátfogóbb erőfeszítés annak érdekében, hogy megszűnjön a műanyaghulladék a környezetben mondta David Taylor, a Procter & Gamble elnök-vezérigazgatója, az AEPW elnöke.
A szövetség egy non-profit szervezet, amelyben műanyagipari és fogyasztási cikkek értékláncát képviselő vegyipari és műanyagipari gyártók, kiskereskedők, feldolgozók és hulladékgazdálkodással foglalkozó vállalatok vesznek részt a világ minden tájáról. A szövetség kormányokkal, kormányközi szervezetekkel, akadémiákkal, civil szervezetekkel és a civil társadalommal működik együtt annak érdekében, hogy olyan közös projektekbe fektessenek be, amelyek megszüntetik környezetünkben a műanyaghulladékot.
A szervezet már bejelentett projektjei a következők:
- együttműködés hiányos hulladékgazdálkodási infrastruktúrájú nagyvárosokkal, elsősorban a tengerekbe jelentős műanyaghulladékot szállító folyók mentén – kezdetben elsősorban Délkelet-Ázsiában,
- a tengeri műanyaghulladékok keletkezését megelőző és a hulladékkezelést javító innovációk fi ozása egy inkubációs alapból,
- nemzetközi, tudományosan megalapozott, nyílt adatbázis létrehozása megbízható mérési adatokkal, mutatószámokkal, eljárásokkal, módszerekkel, amelyek a hulladékgazdálkodási projekteket világszerte támogatni tudják, cél a műanyaghulladékok környezetbe kerülését megakadályozó kormányzati, vállalati, befektetői erőfeszítések előmozdítása,
- az érintett területeken kormányzati munkatársak és vezetők képzése kormányközi szervezetekkel, mint pl. az ENSZ, közösen,
- a Renew Oceans projekt támogatása, amely helyi kezdeményezések támogatása révén igyekszik összegyűjteni a műanyaghulladékokat, hogy azok a folyókon keresztül ne jussanak a tengerekbe.