2018. december 04.

A műanyagipari szakképzés megreformálása és a termékdíj törvény szakmai előkészítése volt az MMSZ kiemelt feladata 2018-ban

Az MMSZ elnöksége értékelte a műanyagipar idei helyzetét

 

A magyar műanyagipar erősen átalakulóban van: a mennyiségi szemléletet felváltja a minőségre való törekvés és az intenzívebb fejlesztés. Hogyan látja a 2018-as év tekintetében a hazai műanyagipar helyzetét, hogyan felel meg a piaci elvárásoknak?

 

Ha nyomon követjük az év műanyagipari történéseit a megújult POLIMEREK újságban, havonta kaphatunk információkat arról, hogy milyen újabb és újabb kihívásokkal kell szembenézni az iparágban működő vállalkozásoknak, oktatási és kutatási intézményeknek. A globalizáció egyre inkább átszövi a mindennapjainkat, gyors válaszokat követel, amely feltételezi a rugalmas alkalmazkodást, a hatékonyság rendszerbe épített növelését, a folyamatos megújulás képességét. A műanyagiparban működő vállalkozások válasza a kihívásokra az automatizáció, a digitalizáció, a szakemberképzés, azaz a vállalkozás folyamatos és komplex fejlesztése.

 

A műanyagiparnak jelentős kihívásokkal kell szembenéznie, csak néhány közülük: a termékdíj bevezetése, környezeti fenntarthatóság, az Európai Unió körkörös gazdasági csomag támasztotta elvárása. Előre viszi vagy hátráltatja mindez a szakág fejlődését?

 

Én hiszek abban, hogy minden értelmes vita hosszútávon hozzáadott értéket jelent a résztvevők számára, mert a párbeszéd lehetőséget ad arra, hogy a különböző álláspontok ütköztetésével ésszerű kompromisszum alakuljon ki. A 2018-as évben szembe kellett néznünk egy műanyagellenes média kampánnyal, az ezzel kapcsolatos szabályozás sokrétűségével. A Szövetség aktív szerepet vállalt a törvénytervezet véleményezésében. Ebben a kérdéskörben a Szövetségnek talán a legfontosabb feladata, hogy a rendelkezésére álló szakmai tudásbázison a társadalom számára érthető tájékoztatást nyújtson a műanyagokkal kapcsolatos realitásokról, kiemelve a műanyagfelhasználók felelősségének fontosságát a környezet védelmének érdekében. Ezt a cél szolgálja a közel 400 középiskolás diákot megszólító rendezvényünk, „Az ember alkotta anyag – a XXI. század anyaga” elnevezésű konferencia a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében, amelyet hagyományainkhoz híven ebben az évben is megrendezünk, a témánk a műanyag hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatás.

 

A Magyar Műanyagipari Szövetség fő célként a versenyképesség növelését tűzte maga elé, továbbá, hogy piacokhoz segíti tagságát a környező európai országokban. A mögöttünk hagyott évben sikerült ezt a vonalat tovább erősíteni?

 

A Szövetségnél sok éves tapasztalat van a kapcsolatépítő rendezvénysorozatok szervezésében, amelyek lehetőséget nyújtanak a potenciális piaci lehetőségek megismerésére, kapcsolatok építésére. A Szövetség ezirányú tevékenységének erősítése érdekében a társszövetségekkel, valamint a kormányzati szervezetekkel dolgozik együtt annak érdekében, hogy a tagvállalatok minél több csatornán keresztül kapjanak információkat. Egy stratégiai megállapodás tervezete körvonalazódik a közeljövőben a MAJOSZ-szal, amelynek célja szintén az erőforrások hatékony koncentrálása a sikeres piaci esélyek feltárására. Ezt a célt szolgálja a Szövetség aktív szerepvállalása a legjelentősebb európai kiállításokon történő tagvállalati részvétel szervezésében és koordinálásában. Várakozásaink szerint a POLIMEREK újság és online megjelenésének fejlesztése is egy olyan új csatorna, amely a fenti célt szolgálja.

 

Milyen várakozásokkal kezd neki a 2019-es esztendőnek?

 

Alapvetően optimista vagyok, mert a műanyagiparban rejlő lehetőségek ugyan sok újszerű kihívást hozhatnak felszínre, amelyek okozhatnak nehézségeket, azonban az iparág fejlődése a felhasználási területek bővülésével, a globális beszállítási lehetőségek kiterjesztésével a magyarországi műanyagiparban működő vállalkozásoknak a kiteljesedéséhez kedvező környezetet teremt.

Ezúton is szeretném megköszönni tagvállalataink aktív közreműködését, támogatását, amely lehetővé teszi a társadalmi felelősségvállalás jegyében elindított programok megvalósítását és a műanyagipari szakma érdekképviseletét.

 

Nemcsak Magyarországon, de Európában is mindennapi probléma a szakképzési rendszer és a munka világának összehangolása, mivel a szakképzési rendszerből kikerültek tudása,
készsége sokszor nem fedi a munkáltatók elvárásait. Az MMSZ a DEMETRA programon keresztül kapcsolódott be a nemzetközi képzési anyag kifejlesztésébe. Létezhet országhatárokat átívelő módszertani program, ami több ország műanyagipari szakmunkásainak ad megfelelő tudásanyagot?

 

Nagy örömmel veszünk részt ebben a munkában. A „DEMETRA” egy ERASMUS+ (az Európai Unió oktatást, képzést, ifjúságügyet és sportot támogató keretprogramja) nyertes pályázat, négy ország hét partnerének részvételével. 2017 novemberében kezdtük el a munkát, 30 hónapos futamidő mellett 2020 tavaszán tervezzük befejezni. Maga a név az elnevezés angol kifejtéséből származik, magyarul Módszertani képzés kidolgozása, munka mellett végzett (duális) képzésben dol­ gozó vállalati mentorok számára a műanyagiparban és annak környezetében  (DEvelopment  of   a   MEthodological   TRAining for Company Instructors Providing Work-Based Trainings in the Plastics and Related Industrial Sectors). Válaszolva a konkrét kérdésre: igen, feltétlenül, az eddig teljesített első fázist követően kijelenthető, hogy nagyon hasznos volt a munka első része. Nemcsak azért, mert a funkciók valóban hasonlóak, hanem azért is, mert Európában, így hazánk mellett Szlovákiában, Romániában és Görögországban is nagy problémát jelent a szakképzés helyzete. Ebben a szakaszban annak a felmérése történt meg, hogy a résztvevők négy országában mennyire látják különbözően a mentorok feladatait, milyenek a berendezkedésből és eltérő kultúrákból adódó különbségek ezen a területen.

 

A programban magyar, román, szlovák és görög partnerek dolgoznak együtt. Megjelennek különböző szemléletű kezdeményezések a munka során?

 

Természetesen, de ezek inkább az egyes fázisok kivitelezésében, az alkalmanként eltérő vezetésű és összetételű munkacsoportokban jelentkeznek. Ezek leosztása a projekt legelején megtörtént, kiosztottuk előre. Próbáltuk ezt úgy tenni, hogy minden partner a legtesthezállóbb feladatokat végezhesse. Ebből a szempontból jó a konzorciumi összetétel, hiszen az iparvállalatok (PEMÜ Műanyagipari Zrt., A-OMEGA (Malacky, Szlovákia) ENERGOM (Kolozsvár), valamint a pályázati szervezésben jártas, megfelelő kapcsolatrendszert birtokló cégek (Trebag Kft., IDEC, Pireusz, Görögország) mellett egy neves oktatási intézmény (Babes-Bolyai Egyetem, Kolozsvár), illetve egy műanyagipari (szlovák) klaszter és az MMSZ szerepel.

 

A projekt befejezése 2020 tavasza. Mit profitálnak majd belőle a magyar műanyagipar képviselői?

 

Nagyon bízunk abban, hogy profitálnak! A második – jelenleg zajló – fázisban nemzetközi esettanulmányok alapján módszertani összefog laló készül. Az azt követő fázisokban pedig elsőként a mentorok képzése, majd első és kísérleti jelleggel konkrét (tanulói) próbaképzések is tervben vannak, ebből jó pár értelemszerűen Magyarországon valósul meg. A magyar cégek irányában való kiajánlásban természetesen nagy szerepet vállal majd az MMSZ.

 

1950 óta éves szinten átlagosan közel 8 százalékkal nő a műanyag alapanyagok felhasználása, az emberiség életszínvonalának növekedése pedig újabb és újabb fejlesztésekre kényszeríti az alapanyaggyártókat: magas színvonalú és biztonságos felhasználásuk ma már elképzelhetetlen az élelemiszerek csomagolásában, a gyógyászatban, a járműiparban, a légiközlekedésben, az építőiparban, az infrastruktúra fejlesztésben. Egymástól nagyon eltérő felhasználási területek ezek, egymástól eltérő igényekkel. A műanyag alapanyagok terén a kutatásfejlesztés milyen irányba tart és meddig képes a megújulásra?

 

A műanyag alapanyagok fejlesztése, válaszolva a társadalmi kihívásokra, irányváltáson megy át. A hangsúly a tömegműanyagok fejlesztése helyett egyre inkább a specialitásokra helyeződik át, ahol magasabb hozzáadott értéket lehet előállítani viszonylag kisebb termelési volumenekkel. Minden felhasználói szegmensben megjelentek új elvárások, amelyek új kihívások elé állítják a műanyaggyártókat, az autóiparban például a könnyebb szerkezeti elemek iránti igény generál speciális követelményeket a műanyagokkal szemben, vagy az elektronikus kereskedelem gerjesztette fokozott áruszállítás térhódítása a műanyag csomagolóanyagokkal szemben támaszt új igényeket (biztonságosabb zárás, jobb ütésállóság, nagyobb merevség). Új és határozott irány, hogy egyre fokozódik a társadalmi igény a környezetre, emberi egészségre hosszú távon is ártalmatlan műanyag adalékanyagok használatára.

 

Ma már globális igény a műanyagokkal szemben, hogy felhasználásuk után újrafeldolgozhatók legyenek. Ön hogyan látja, ezt az alapanyagok kutatásfejlesztése során, vagy a műanyaghulladékok feldolgozására alkalmas technológia továbbfejlesztésével lehet hatékonyabban elérni?

 

A körforgásos gazdaság térhódítása jelentős hatással van a műanyag alapanyag fejlesztési projektekre. A 2018 januárjában kiadott új EU műanyag stratégia mellett jelenleg születőben vannak a műanyagokat érintő új szabályozási rendszerek, direktívák. Mind az alapanyag, mind a technológiák terén szükség van jelentős erőfeszítésekre, ez a kettő alapvetően összefügg. A MOL három kutatási területen foglalkozik jelenleg ezzel a kihívással: bioalapanyagok használata a műanyag alapanyaggyártásban, újrahasznosítás – magasabb hozzáadott értékű termékek gyártásának megvalósítása a technológia fejlesztésével és a biológiai lebontható műanyagok terén.

 

A magas kőolajárak és a környezettudatos társadalmi elvárások következtében világszerte fellendült a természetes alapanyagokkal kapcsolatos K+F tevékenység, egyre több gyártó jelenik meg biológiailag lebomló műanyag alapanyaggal és termékkel. Mennyire igaz ez a bio-polimerek hazai felhasználására, elterjedésére?

 

A kelet-európai képbe, de különösen a magyarba világosan be illeszkedik a bio-polimerek iránti érdeklődés. Nehéz megmondani, hogy ez összefüggésben vane a magas kőolajárakkal, én inkább ezt a jelenséget más, egyéb tényezővel magyaráznám. Először is érezhető az egyre növekvő ellenérzés a műanyagok iránt, elsősorban a valóban sokkoló felvételek láttán, amint a tengeri madártetemek gyomrában a színes PET palack kupakok kandikálnak elő, vagy amikor a tengeri teknős nyakára műanyag zacskó tekeredik. Az emberek, vagy legalábbis egy részük úgy gondolja, hogy a szeméthegyek eltüntetésére a biológiailag lebomló műanyag lehet a megoldás, ami persze szakmai szemmel nézve egyáltalán nem igaz. Tehát ez lehet az egyik ok az érdeklődés megélénkülésére.

A másik fontos tényező az európai törvényhozók nagyon is dicséretes igyekezete a háztartási szerves hulladékgyűjtés ösztönzésére. Ebben a folyamatban a biológiailag lebomló, vagy másképp fogalmazva, komposztálható műanyagokból készült zacskók fontos szerepet játszhatnak a kettős alkalmazásuk révén. Boltok eladóterében ilyen zacskókban lehet összegyűjteni a vásárlandó zöldséget vagy pékárut, majd a konyhában ugyanebbe a zacskóba gyűjti a háziasszony a krumplihéjat, egyéb szerves hulladékot. Innen, egy ideális esetben jól kidolgozott logisztikai lánc eredményeként a komposztáló üzemekbe kerül a hulladék, és a zacskóval együtt értékes komposzttá alakulva kikerül a szántóföldre. Ezzel a körforgásos gazdaság úgynevezett biológiai hurka bezárul. Végül meg kell említenem további okként a szintén támogatandó igyekezetet, az úgynevezett oxodegradálódó műanyagok betiltására. Ezen anyagok adalékok útján vegyileg bomlanak le, a folyamat azonban nem tökéletes. Szemmel már nem látható mikropolimerek keletkeznek, melyek a szervezetben egészségkárosító módon feldúsulhatnak.

Visszatérve a magyar viszonyokra, a jelenlegi termékdíj törvény sikeresen szorította vissza a hagyományos zacskók és hordtáskák használatát, egyúttal támogatja a termékdíj elengedésével a biológiailag lebomló műanyagok elterjedését. Valóban határozott élénkülést tapasztalunk ezen a területen, egyre gyakrabban kapnak a műanyag alapanyag gyártók így a BASF is megkereséseket a feldolgozók részéről. Itt jegyezném meg, hogy az idevágó törvényi rendelkezés szakmai szempontból apró, de nagyon fontos kiigazításra szorul, melyet már több fórumon is jeleztünk a törvényhozók felé.

 

A magyar sajtóban nemrég nagy visszhangot kapott, hogy egekbe szökhet a kukorica ára a biológiailag lebomló műanyagok elterjedésével. Ön szerint milyen alapanyagokra épít ez a rohamosan fejlődő technológia?

 

Kétségtelen, hogy a biológiailag lebomló műanyagok legnagyobb mennyiségét kitevő képviselőjét, a politejsavat kukoricakeményítő bázison állítják elő. A jelenlegi igény meghaladja a rendelkezésre álló kapacitásokat, tehát várható, hogy további gyárak épülnek majd. Az így megnövekedett igény befolyásolhatja a kukorica árát. Egyre jobban terjed a termoplasztikus keményítő is, mely kukoricakeményítőre is épülhet. Hasonló növekedés tapasztalható az úgynevezett megújuló nyersanyagforrásra épülő vagy biobázisú poliolefinek mennyisége terén is. Itt a nyersanyagforrás elsősorban cukornád, melyből fermentációs eljárással, etil-alkoholon keresztül polietilént állítanak elő. Ez a polietilén semmiben nem különbözik a hagyományos, kőolaj alapú társától, tehát biológiailag nem lebontható, viszont teljesen biobázisú. A kérdésre visszatérve tehát úgy gondolom, hogy a kukorica és a cukornád lehetnek továbbra is a jövő bioműanyagiparának elsődleges nyersanyagforrásai.

 

Hogyan tapasztalja, a közeljövőben csökkenthető-e a bio-polimerek ára, ami hozzájárulhatna felhasználásuk gyorsabb növekedéséhez?

 

Nyilvánvalóan az előállított mennyiséggel, tehát a kínálat növekedésével fordított arányban változik majd a bio-polimerek ára. Megítélésem szerint a fosszilis alapú társaik árát azonban soha nem fogják elérni, de még megközelíteni sem, mert az előállításuk bonyolult, összetett, többlépcsős folyamat, tehát egy jól érzékelhető árkülönbség mindig megmarad. Elterjedésüket azonban segítheti a jól átgondolt szabályozási rendszer, mely jelentős szerepet biztosít ezen műanyagoknak az össztársadalmi szempontból vitathatatlan fontosságú körkörös gazdaság megvalósításában.

 

 

Az autóiparban a magyar beszállítók egyik nagy feladata a fröccsöntő szerszámok, gyártóeszközök tervezése és gyártása. Hogyan változtatta meg a magyar beszállítók kihívásait az a tény, hogy már öt prémiumkategóriás járműgyártó működik Magyarországon?

 

Európa keleti részén egymást érik az autóipari nagyberuházások, és nemcsak a járműgyártás, hanem az autóalkatrész gyártás súlypontja is keletre helyeződik át. A piac nagy és növekvő. A nagy járműgyártókhoz való közvetlen beszállítás olyan képességeket feltételez, hogy a beszállító a termékek tervezését, a prototípus gyártást, a termelő eszközök, szerszámok, berendezések tervezését és gyártását is szolgáltatja a sorozatgyártás megkezdése előtt. A legnagyobbakon kívül ritka az olyan beszállító, amely minden felsorolt tevékenységet önmaga végez. Ezért vagy a fröccsöntő szerszámok más szükséges eszközök tervezését, gyártását kell fejleszteni „házon belül”, vagy erős projektmenedzsment és jó szolgáltatók tudják feloldani az adott tevékenységek hiányát. Úgy tűnik erősödnek a szolgáltatók, képesek a követelményeket teljesíteni. Talán azért fejlődnek, mert a tevékenység nem korlátozódik a lokális piacra, a nemzetközi versenyben pedig csak az igazán kiválóak tudnak helytállni.

 

A kormány a hazánkban letelepült nagyvállalatokkal kötött stratégiai megállapodásokban olyan rendelkezéseket is megfogalmaz, amely kötelezővé teszi számukra a magyar beszállítók alkalmazását és fejlesztését. Ez hogyan érvényesül a gyakorlatban?

 

Nehezen igazolható, hogy a stratégiai megállapodásokat ilyen konkrétan és közvetlenül számon lehetne kérni a nagyvállalatokon. Ha végig gondoljuk az Európai Unió fő szerveződési elveit, a preferenciák tilalmát, a versenyszabályokat, talán megérthetjük miért. A hosszú távú tapasztalat az, hogy csak ott lehet a beszállítók lokális üzleti előnyéről beszélni, ahol a követelmények teljesítésében sem maradnak el a nemzetközi versenytársaktól. A jó hír az, hogy ebben a versenyben a magyarországi vállalkozások jól teljesítenek, hiszen valósan növekszik a hazai beszállítók teljesítménye. Azaz úgy tűnik, hogy konkrét kötelmek nélkül is „működik” a stratégiai szerződés. Árnyalja a képet, hogy a nagyvállalatok gyakran alkalmaznak olyan magyarországi beszállítókat, amelyek saját, megszokott beszállítójának egy magyarországi leányvállalata.

 

A Volkswagen-csoport vezetőjének, Martin Winterkornnak volt egy mondása arról, hogy a beszállítás egyharmad részt a technikai és kétharmad részt az egyéb, fejben eldőlő, úgynevezett szoft elemeken múlik. Ha ezt vesszük alapul, akkor a hazai kkv-k is nagy eséllyel tudnak bekapcsolódni a beszállítói láncba. Ezt Ön is így látja?

 

Szívesen vitatkoznék olyan világhírű szakértővel, vezetővel, mint Martin Winterkorn, de azt hiszem igazat kell adnom neki. Azonban az én értelmezésem szerint a szoft elemek inkább a nagyvállalatok erősségei, nem a kisebb vállalkozásoké. Az alap és alkalmazott kutatás, a szervezeti alkalmasság, piaci ismeretek, vezetési irányítási rendszerek, hagyományok a hazai kisés középvállalkozásokban a legtöbbször nem fejlődtek olyan szintre, hogy a beszállítói lánc magasabb szintjét képviseljék. Tehát a válaszom igen, bekapcsolódhatnak a láncba és a saját teljesítményük, fejlődőképességük dönti el, hogy milyen szinten léphetnek be és milyen szintre juthatnak később.

 

Amikor a LEGO gazdasági nehézsége idején stabilizálta a vállalatot, azt az utat választotta, hogy átírta az innováció szabályait, teljes egészében innovációra épülő vállalati kultúrát épített ki, ezzel hódította meg a játékipart világszerte. Idén a magyar kormány is úgy döntött, hogy hazánk versenyképességének fokozására 330 milliárd forinttal több forrást biztosít innovációra. Lehet megállapítani azonosságot és különbözőséget a dán és a magyar innovációs törekvés között?

 

A LEGO Csoportnál lételemünk az állandó innováció, hiszen biztosítanunk kell, hogy egyre nagyobb mennyiségben is tökéletes termékeket gyártsunk, másrészt pedig éves szinten több mint 100 új termékkel jelenünk meg a piacon. Az alapötletünk változatlan marad, továbbra is a LEGO játékrendszerre épül a LEGO játékok sikere, ám az előállítás módján mindig lehet javítani. Arra törekszünk, hogy a fröccsöntés terén a világ élvonalában legyünk, az alapanyagok kapcsán pedig szintén egészen elől szeretnénk járni azzal, hogy komoly erőfeszítést teszünk az ABS alternatív, fenntartható forrásból való előállításának kifejlesztésébe. A polietilénből készülő elemeket idén kezdtük el cukornád alapú műanyagból gyártani (Nyíregyházán is), a mintegy 100 fős, dániai központunkban létrehozott „LEGO Fenntartható Alapanyag Központ” pedig azt a megbízást kapta, hogy 2030-ig találja meg az ABS fenntartható, megújuló előállításának módját. Ezzel jelentősen csökkentenénk ökológiai lábnyomunkat, és egyben nagy lépést teszünk majd a műanyagyártás jövőjébe.

 

Létezik önöknél jól bevált innovációs recept, amiből a hazai műanyagipar profitálhatna?

 

A „folyamatos fejlesztés elve” szerint működünk, és ez nem csak a technológiánk tökéletesítésére, hanem a munkamódszereink, folyamataink hatékonyabbá tételére is vonatkozik. Utóbbiba dolgozóinkat is bevonjuk, évek óta jól működő ötletprogramunk révén bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy kevesebb hibával és minimális veszteséggel dolgozhassunk. Emellett fontosak a külső innovációs központokkal való együttműködések, például a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemmel közösen is dolgozunk fröccsöntési eljárásaink továbbfejlesztésén.

A LEGO Csoport mottója az 1930-as évektől az, hogy „Csak a legjobb lehet elég jó” – mi itt Magyarországon, 2018-ban is ehhez tartjuk magunkat. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a gyerekek kezébe csak kiváló minőségű és biztonságos játékok kerülhessenek – ez egy olyan fontos motiváció, amit a mindennapi munka során is magunknak érzünk.

 

A szakképzésért jelenleg felelős Innovációs és Technológia Minisztérium azt ígéri, hogy tavaszra a parlament elé kerül a szakképzési törvény. Az MMSZ milyen feladatokat lát el abban a folyamatban, hogy az oktatási bizottsága által a műanyagipari szakképzésre kidolgozott koncepció beépülhessen az állami oktatási struktúrába?

 

Az MMSZ-ben jóval a jelenlegi kormányzati törvényalkotási folyamatot megelőzően elindítottuk a párbeszédet az akkor illetékes minisztériummal. 2017 elején már javában folyt az a munka, amelyben egy munkacsoport amely az MMSZ tagvállalati szakembereiből áll össze kidolgozta a műanyag fröccsöntő és a szerszámkészítő képzésekre vonatkozó koncepciót, a szakmai tartalmi követelményekkel együtt. Ezt ismerhették meg az MMSZ tagvállalatai a 2017 őszi képzési konferenciánkon. A konferencia megállapításai és az azt követő vállalati visszajelzések alapján a munkacsoport véglegesítette a két képzésre vonatkozó anyagot és eljuttatta az újonnan megalakult Innovációs és Technológiai Minisztériumba (ITM). Több alkalommal egyeztettünk államtitkári, helyettes államtitkári és főosztályvezetői szinteken a lehetőségekről, azonban konkrét döntést ezekről a szakképzésekről nem lehetett elérni az új szakképzési törvény életbelépéséig. A folyamat dinamikája szempontjából lényeges, hogy az ITM létrehozta az Ágazati Készség Tanácsokat (ÁKT), amelyekbe vállalatokat hívott meg a szakképzési törvényhez kapcsolódó bemenetek összegyűjtésére. Az MMSZ tagvállalatok bár részt vesznek ebben a munkában és képviselik is a szakképzéshez kapcsolódó érdekeinket, azonban az MMSZ, csakúgy, mint más szövetség, nem lehet tagja az ÁKT-nak. Ezért volt számunkra fontos, hogy az ITM illetékeseivel közvetlenül tárgyaljunk a lehetőségekről.

 

Mekkora lehetőséget lát arra, hogy akár már szeptembertől elindulhat a megreformált műanyagipari szakképzés?

 

Fontos megjegyezni, hogy a munkacsoportunk által kidolgozott két szakképzés pilóta jellegű, azaz más műanyagiparhoz kapcsolódó szakképzést ezek bevezetését követően tervezzük megvalósítani. Az ITM szándéka szerint az OKJ rendszerben lévő képzések számát szignifikánsan csökkenteni fogják, így a korábbiakhoz képest lényegesen kisebb lesz azoknak a szakmáknak a száma, amelyek az OKJ-s bizonyítvánnyal kerülnek lefedésre. Bár azon dolgozunk, hogy a képzéseink helyet kapjanak, jelen pillanatban megjósolni, hogy ez sikeres lesze, nem lehetséges. Azt gondolom azonban, hogy ha az OKJ jegyzékben nem is kapnának helyet ezek a képzések, ismerve az ITM terveit, lehetőség lesz az új szakképzési törvény szerint a felnőttképzésben helyet és megoldást találni mind a működtetésre, mind pedig a finanszírozásra, akár már szeptembertől. Alig néhány napja adtunk státuszt tagvállalatainknak a második szakképzési konferenciánkon. Ezen is hangsúlyoztuk, hogy a műanyagipari szakképzés jövője természetesen nagyban függ attól, hogyan illeszthetjük majd ezeket be a szakképzési rendszerbe. Ugyanakkor legalább ilyen fontos szempont, hogy a kis-, közepesés nagyvállalatok össze tudjanak fogni majd a képzések megvalósításában, egy újfajta vállalati közösségi gondolkodás mentén. Ebben nagy szerepe kell legyen a vállalatok mellett az MMSZ-nek is.

 

A műszaki felsőoktatás számára 2018 új kihívások sorozatát hozta. A hazánkba települő világcégek elvárásaihoz, a technológiai fejlődéshez az egyetemi képzés tud kellő gyorsasággal alkalmazkodni?

 

A kérdésben benne van a válasz. Azért települnek ide a világcégek, mert a magyar egyetemi képzés jó és kiválóan tud alkalmazkodni a technológia fejlődéséhez. Egyrészt a jól képzett, széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel és ismertséggel rendelkező oktatóink, másrészt a technológia fejlődését folyamatosan az oktatásba beépítő oktatási rendszerünk biztosíték ahhoz, hogy mind a hazai, mind a nemzetközi cégek szívesen foglalkoztatnak Magyarországon végzett szakembereket. Ha a felsőoktatási nemzetközi rangsorokat tekintjük, akkor a legjobb hazai egyetemek, így a mérnökképzés zászlóshajója, a BME is az elit kategóriában, a legjobb 5%-ban található.

 

A mérnökképzést végző felsőoktatási intézmények és a technológiák fejlesztésével, alkalmazásával foglalkozó piaci szektor kapcsolata változott-e az elmúlt évben?

 

A felsőoktatási intézmények és a cégek közötti kapcsolatok mindig is hagyományosan jók voltak. Sok segítséget kaptak az oktatási intézmények, legyen az pénzbeli vagy eszköz-támogatás, oktatás korszerűsítését szolgáló fejlesztések, de ide sorolhatjuk a gyárlátogatásokat, az ipari szakemberek előadásait, a javasolt szakdolgozat, diplomaterv témákat és konzultációt. Fontos a folyamatos párbeszéd, a piac igényeinek beépítése az oktatásba, és nagyon fontos a „minőségbiztosítás”, a záróvizsgákon való ipari jelenlét. Az elmúlt években új lendületet adott az együttműködésnek a számtalan, NKFIH által kiírt, egyetem-ipar kapcsolatát erősítő pályázat, kutatási-fejlesztési, innovációs közös munkák lehetőségének bővülése.

 

Európai felmérés szerint Németország kivételével a kontinensen mindenhol csökkent a természettudományok iránt érdeklődő diákok száma, ugyanakkor soha nem volt még akkora kereslet a mérnökök iránt, mint ma. Mi lehet az új irány? Az oktatás vagy a piac szereplőinek lehet az a feladata, hogy vonzóbbá tegyék a mérnökképzést már a középiskolások körében?

 

Mindkettő nagyon fontos. Az oktatási intézmények számos középiskolát megkeresnek, nyílt napokat és bemutatókat tartanak, a modern kommunikációs csatornákon próbálják a diákokat megszólítani és olyan jövőképet mutatni, amely bemutatja a szakma kihívásait, a kiteljesedés és előrelépés lehetőségeit, a hivatás szépségeit. Ugyanakkor nem elhanyagolható, sőt meghatározó, hogy a diákok mit, hogyan és kitől tanulnak a középiskolában, milyen példákat látnak otthon és a környezetükben, milyen hatás éri őket a kommunikációs csatornákon. A felsőoktatásba most és a következő években belépő Z generáció élete nagyrészt már az interneten, a közösségi médiában zajlik, így nagyon fontos az ottani jelenlét és a figyelemfelkeltő, érdekes, jövőképet sugárzó szakmai tartalmak megjelentetése. A Magyar Műanyagipari Szövetség is missziójának tekinti a műszakiés természettudományos pályák népszerűsítését, amelynek kiemelkedő eseménye „Az ember alkotta anyag – a XXI. század anyaga” elnevezésű konferencia, amelyet idén hetedik alkalommal tartunk meg a szakma iránt érdeklődő diákoknak a Magyar Tudományos Akadémia Dísztermében. A rendezvény minden évben érdekes előadásokon és bemutatókon keresztül, a műanyagiparból vett példákon mutatja be, hogy milyen fontos szerepe van a mérnököknek az új anyagok és technológiák fejlesztésében, a fenntartható fejlődésben.

 

Az átalakuló ipar a kisvállalkozások számára is új elvárásokat hozott. Sokat halljuk: az ipari termelésben a 4.0-s megoldások jelentik a jövőt. A teljeskörű automatizálásra, a digitalizációra, az adatközpontú gyártásra történő átállást kkv-k esetében hogyan érdemes elkezdeni?

 

Azt minden vállalkozásnak figyelembe kell venni, hogy a világ és az emberek gondolkodása átalakult, a technológia jelentősen felgyorsult. Ami pár éve még egy jónak tűnő ötlet, terv, beruházás, folyamat volt, az ma már vagy drága, vagy egyszerűen nem korszerű, nem hatékony. Természetesen nem szabad azon fontos tényt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a teljeskörű automatizálásra történő átállást nem csak az automatizálási, robotizálási technológiák robbanásszerű fejlődése teszi szükségessé, hanem az elmúlt években jelentősen megváltozott munkaerő piaci helyzet, valamint a termelékenység folyamatos növelése is. Manapság az élet minden területén Ipar 4.0 szinten kell gondolkozni, és felül kell vizsgálni minden korábbi jónak gondolt elvet. Ez vonatkozik a munkaerő, oktatás, szakképzés, gyártás területére is. A felfokozott, felgyorsult fejlődéssel haladni kell, meg kell felelni a jelen és a közeli jövő nem egyszerű kihívásainak. Ami ma kihívás és nehézség a munkaerőpiacon, az néhány év múlva lehetetlenség lesz, nem fogunk találni betanított, szakmunkára megfelelő minőségű és mennyiségű munkavállalót. Nagyon alapos és átgondolt rendszerben minél előbb el kell kezdni a termelésben a részleges/teljes automatizálási folyamat vizsgálatát. Nem szabad várni, meg kell alakítani azon projekt teameket, melyek előkészítik, felmérik és megvalósítják a termelésben rejlő automatizálási, adatközpontú gyártásra történő átállást. Aki ezt nem kezdi el, az továbbra is harcolni fog azzal, hogy mikor, hogyan, menynyiért lesz holnapra munkavállalója, miként tud minőségi terméket időben szállítani, miként tudja a növekvő béreket a vevőire tovább hárítani, kigazdálkodni. Sokkal eredményesebben kell ezt az energiát és természetesen pénzt a minden lehetőséget biztosító technológiai fejlődés nyújtotta teljeskörű automatizálásra fordítani. A vállalkozásoknak növelniük kell termelékenységüket, hatékonyságukat és csökkenteni kell az elmúlt időszakban jelentősen növekvő költségeiket.

 

A jelenlegi trend szerint azt tartják, hogy a néhány éves megoldások már elavultak, ugyanakkor felmérések azt mutatják, hogy a magyar kkv-szektor nagy része még az Ipar 3.0-s átalakulást sem fejezte be. Ön milyennek látja ezt az átállási folyamatot?

 

Legyen kis vagy közepes vállalkozásról szó, senki nem tudja megkerülni és kihagyni azon feladatok végrehajtását, melyet a közeljövő kihívásai nagyon szigorúan megkövetelnek. Néhány éven belül nem lesznek a pénzintézetekben, szolgáltató szektorban kiszolgáló emberek, online és automatán fog minden működni, természetesen ez a termelésben, gyártásban nehezebben valósítható meg, de hogy jelentős változásra leszünk kényszerítve, az bizonyos. Véleményem szerint nagyon fontos a jelenlegi folyamatok pontos felmérésén és felülvizsgálatán túl a kivitelezés, valamint a pénzügyi és szakmai megvalósítás részletes megtervezése. Belevágni csakis nagyon jól elkészített projektekkel szabad az automatizálási, digitalizációs és adatközpontú gyártás megvalósításába.

 

A végre magához térő építőipar komoly lendületet ad a műanyagiparnak is, ami előrevetíti, hogy egyre gyorsuló ütemben van szükség új technológiákra és új építőanyagokra. A jelenlegi fejlődési trendek – energiamegtakarítás, alacsony környezetszennyezés – az önök fejlesztéseiben hogyan jelenik meg?

 

A magyar gazdaságon belül az építőipar két számjegyű növekedést ért el 2018-ban, ezzel a korábbi meghatározó jelentőségét tovább növelte. Örvendetes tény, hogy az építőipari felhasználásokban folyamatosan nő a műanyagok részaránya, ráadásul az elvárt igények emelkedése is jellemző, miközben az előírások állandóan szigorodnak, ezáltal folyamatos feladatot adva a gyáraknak. A Graboplast Zrt., a magyar mellett, elsősorban az európai, de a világpiacon is jelen van termékeivel, így a fejlesztésben akár több szempontnak kell megfelelni, „személyre szabott” megoldásokat kell találni. Világpiaci trend a környezettudatos gondolkodás széleskörű terjedése, amely nem hagyta érintetlenül az építőipari műanyag termékeket sem. A felhasználható adalékok műszaki teljesítménye folyamatosan javul, így akár alacsonyabb koncentráció mellett is azonos hatás érhető el, ugyanakkor a megjelenő új anyagok a szigorodó előírásokat is képesek teljesíteni. Társaságunk elsősorban beltéri padlóburkolatokat gyárt (sportpadló, kórházpadló, járműpadló stb.), így a termékeink az emberekkel közvetlen érintkezésbe kerülnek, ami a felhasználható anyagok körét korlátozza, a beltéri emisszió előírást minden esetben teljesíteni kell. Jelenleg kiemelt feladatként fut a habszerkezetű termékeink, ezen belül a sport és közületi padlók teljesítmény javítása. A munka során a habrétegek módosításával a jobb mechanikai tulajdonságok elérését céloztuk meg, ezáltal rugalmasabb, strapabíróbb réteg készül, amely az erőelnyelést, valamint a lépéshang gátlást kedvezőbb anyag és energia fajlagos mutatók mellett képes javítani. Ezzel együtt a végtermék előállítási folyamatra vonatkozó munkaés egészségvédelmi törekvések is részei a fejlesztő munkának.

A környezetvédelem másik alappillére az energiaigény mérséklése. Ezzel csökkenthető a széndioxid kibocsátás, valamint gazdasági előny is realizálható. A padlógyártás erősen energiaigényes folyamat, ahol néhány Celsius fokkal alacsonyabb hőmérséklet, nagyobb gyártási sebesség alkalmazásával hatékonyabb gyártás, kimutatható megtakarítás érhető el. A fejlesztési munka komplex feladat, ahol a cél elérését nem csak a termék műszaki paramétereiben kell nézni, hanem ki kell terjednie a gazdasági és környezetvédelmi szempontokra is.

 

Komoly paradoxonnak számít, hogy mondjuk a környezetbarátként alkalmazott szigetelőanyag azonnal környezetszennyezővé válik, amint lekerül a falról. A műanyaghulladékok újrahasznosítása önöknél régóta kiemelt terület. Mennyire sikerült ezt a körforgást feloldaniuk?

 

A műanyag szerves része a modern világnak, nélküle elképzelhetetlen lenne a mindennapi életünk. Sokan mégis ellene vannak, összemosva a felelőtlen hulladékkezelést a műanyagok használatával. Véleményem szerint a műanyag értékes és újra feldolgozható, sokrétű felhasználást lehetővé tevő, gazdaságos anyag, amely megfelelő kezelés mellett hosszú távú megoldást jelent a mai kor igényeire.

A Grabopast Zrt. termelése során törekszik a 3R (Reduce, Reuse, Recycle) típusú környezettudatos működésre. Folyamatos fejlesztésben keressük a megfelelő nyersanyagokat, adalékokat, amelyek hatása, működése az elvárt szintű, ugyanakkor kevésbé terhelik a környezetet. Egyre nagyobb arányban ömlesztve szállított anyagokat használunk, amelyek csökkentik a csomagolóanyag igényt. Késztermék csomagolásunk nagy része már most újrahasznosított anyagot használ, amelyek ismét reciklálhatók.

A legnagyobb eredményt e téren technológiai átalakításokkal értünk el. Ennek során több lépcsőben csökkentettük az elkerülhetetlen gyártásközi veszteségeket (indulási selejt, szélezés stb.), valamint megvalósítottuk ezek újrahasználhatóságát. Az eljárásunkban a darabos/tekercses padlót több lépcsőben daráljuk, amelynek végén egyrészt néhány mm-es, másrészt max. 500 µm-es finom őrlemény keletkezik. Mindkét típusú szekunder anyagot saját technológiánkba teljes értékű rétegként visszük be, ezáltal nem veszít az értékéből.

A veszteségek csökkentése, és az ebből származó anyag hasznosításával a kibocsátott hulladék mennyiségét a töredékére tudtuk szorítani. Sajnos az eljárás még nem teljes körű, bizonyos anyagok használata (pl. csúszásgátolt padlók adalékai miatt) nem lehetséges. Bár elméletileg a használatból kikerült, lecserélt padlókra is alkalmazható az eljárás, a szigorodó előírások miatt az ismeretlen eredetű szekunder nyersanyagok használata még nem megoldott (lágyító típusok, stabilizátorok stb.). Úgy gondolom, hogy a Graboplast Zrt. maradékkezelése a jelenkor problémáira adekvát választ ad, amely a jövő kihívásaira továbbfejleszthető.