2018. december 10.

2020-ra alapvető változásokat ígérnek

Kormányzati szinten is dolgoznak a műanyagipari szakképzés hiányosságainak felszámolásán

A huszonnegyedik órában vagyunk. Soha nem volt ennyire a figyelem középpontjában a szakképzés és a felnőttoktatás, mint most, amikor olyan humánerőforrást kell biztosítanunk, ami nélkül a gazdaság nem tud fejlődni – jelentette ki előadásában Pölöskei Gáborné, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) szakképzésért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára. Mint mondta, az előző ciklusban azért került a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz a szak- és felnőttképzés, hogy a gazdaság igényeit ki tudja szolgálni, most pedig az ITM-nél mindez azzal egészült ki, hogy hangsúlyossá vált a jövő, a megújulás, a technikai és technológiai újításokra való felkészülés is.

A szaktárca tervei szerint tovább erősítik a szakgimnáziumok szerepét, az oktatási célokat pedig a gazdaság szereplőivel közösen alakítják ki. A szakgimnáziumokban jelenleg négy plusz egy éves képzés folyik, az országos statisztika azonban azt mutatja, hogy a gyerekek 46 százaléka érettségi után kimarad a rendszerből, nem fejezi be a szakképzést. A szakképzés csak akkor tölti be a szerepét, ha a diákok szakmával a kezükben fejezik be tanulmányaikat. A jelenlegi adatok szerint 2014-ben az OECD átlagnál 15 százalékponttal kevesebben szereztek Magyarországon középfokú szakképzettséget, míg az érettségizők aránya 12 százalékponttal az átlag felett volt.

Minőségi munkaerőre van szükség, az oktatás jelenleg nem tud olyan rugalmas lenni, mint ahogy ezt a környezet változása elvárja – ismerte el Pölöskei Gáborné. – A munkaerőpiaci elvárások, követve a gazdasági kihívásokat, gyorsan változnak. A szaktárcának új szakmák új elvárásaira kell választ adnia, ígérete szerint 2020-ra az oktatási rendszerben alapvető változások várhatók. Az egyik fő kihívás, hogy alig két év múlva az alapvető készségek több mint egyharmada azokból a készségekből áll majd, amelyek napjainkban nem tekinthetők még nélkülözhetetlennek a munkakörök betöltéséhez, a másik, hogy az előrejelzések szerint a Z generáció számára elérhető munkák 65%-a jelenleg még nem is létezik. Így a jövő valós kihívása a képzés felé, hogy olyan készségekkel, szakmai kompetenciákkal ruházza fel a diákokat, amelyek biztos alapokat jelentenek a gyorsan változó gazdasági környezetben is – mondta a helyettes államtitkár.

A szakképzés reformjához három törvény és 19 rendelet megalkotásán dolgozik a szaktárca, ami tavaszig a parlament elé kerül. Az átalakításra két évet szánnak. Pölöskeiné elmondta, hogy olyan képzési struktúra kialakítása a cél, amely professzionális szervezeti keretek között működik, kiemelten kezeli a duális képzést, a változó környezet kihívásaira hatékonyan reagál, vonzó szakmai karrierlehetőséget nyújt, de a felnőttek számára is segítséget ad a továbbképzésre, az élethosszig tartó tanulásra. Átlátható, letisztult képesítési rendszer kialakításán dolgoznak, ami növelheti a nagyvállalatok oktatási kapacitását és az ott gyakorlatot szerző diákok számát, de növekedhet általa a duális képzésben szerepet vállaló kis- és középvállalkozások száma is.

Mivel a gazdaság szereplőivel közösen szeretnék kialakítani az új oktatási célokat, ezért létrehozták az Ágazati Készség Tanácsokat (ÁKT). Mostanáig tizennyolc tanács alakult a kamara támogatásával. A munkacsoportokban már elkezdődött az együttgondolkodás arról, hogyan lehet népszerűbbé tenni a szakképzést, hogyan lehet fejleszteni a duális képzést, vagy az Ipar 4.0 elvárásait hogyan lehet még jobban becsatornázni a szakképzésbe. A szakképzési és felnőttképzési rendszer továbbfejlesztésére is sok támogató javaslat érkezett, ezért hozta létre az ITM a Szakképzési és Innovációs Tanácsot, amelyben szakképzéssel foglalkozó fenntartói, vállalati, érdekképviseleti csoportok mondhatják el javaslataikat.

A műanyagipari képzést egyértelműen hiányszakképesítésként értékelte a helyettes államtitkár, de hosszútávon nem látja fenntarthatónak az állami oktatási rendszer kihagyásával a vállalatok saját képzését, ez jelenleg a kisvállalatok számára elérhetetlenné teszi a szakember utánpótlást. A megoldást a szakképzési centrumok és a tanműhelyek állami fejlesztésében látja.

 

MMSZ szakképzési program

Nem első alkalommal történik egyeztetés a műanyagipari szakképzés kihívásairól és javasolt megoldásairól az oktatásért felelős szakmai szervezetekkel és a kormányzati szervekkel – utalt előadásban Tóth Csaba, a LEGO Hungary Kft. senior HR igazgatója, az MMSZ Oktatási Bizottságának vezetője az előzményekre. Az általa vezetett bizottság a szakképzés megreformálásra hároméves munkával alakította ki azt a tervezetet, amit először véleményezésre a szakma elé tárt, majd a kérdőíveken visszaküldött válaszokat is feldolgozva tovább vitte a műanyagipar konkrét képzési igényeit a törvényhozói fórum elé.

A szakma volumenével nincsenek arányban a képzési mutatók – az oktatási bizottság elnökétől nem először hallottuk ezt a megállapítást. Lényegesen több műanyagipari szakképzett munkaerőre van szükség – mondta –, mint amennyit ma a képző iskolák évente kibocsátanak, mi több, olyan korszerű ismeretekkel bíró fiatalokra, akik az oktatási rendszerből kikerülve kellő szaktudással azonnal munkába állhatnak. Bonyolítja a helyzetet, hogy a minisztérium adatai a végzős diákok számáról eltér a műanyagiparban felvételre jelentkező szakképzett munkaerő valós számától. Kérdés, hogy az így „elkallódott” diákok hová kerülnek? – az ellentmondás mielőbbi feltárást igényel.

A szakképzés átalakításának legfontosabb célja, hogy mind a fröccsöntőnek, mind a szerszámkészítőnek tanuló diákoknál az ismeretanyag a tényleges igényeket fedje le, vagyis a diákok vállalatspecifikus, használható tudással jöjjenek ki az iskolapadból.

– A legfontosabb ebben a kérdésben – hangsúlyozta az oktatási bizottság elnöke, – hogy megkeressük, a minisztérium és az MMSZ egyéves szakképzési koncepciója között hol található kapcsolódási pont, hogyan illeszthető be javaslatunk az általános tananyagba.

Az mindenképpen örvendetes előrelépés, hogy már nem kizárólag a tananyagra fókuszál a képzési program, hanem azokra a készségfejlesztésekre is, amelyek felvértezik a fiatalokat azokkal a magatartásformákkal, amikkel az ipari környezetben hatékonyan tudnak dolgozni mondta. Továbbra is kiemelt szempont a szerszámkészítő szakképzés koncepciójában, hogy a tanulmányok megkezdését 18 éves korhatár alatt nem javasoljuk és a jelentkezési feltételt érettségihez kötjük. Ezt az indokolja, hogy a képzés nagyértékű gépeken, drága anyagok használatával történik, egy-egy szerszám, amit alkalomadtán meg kell szerelniük a fiataloknak, egy személygépkocsi árával felér. A jelenlegi adatok szerint 420 diák tanul szerszámkészítőnek 14 éves korban, amit azért tartunk mindenképpen változtatásra érdemesnek, mert a felelősségteljes személyiségjegyek ebben a korban még nem alakultak ki.

Tóth Csaba a szakképzési koncepció megvalósíthatóságával kapcsolatban azt emelte ki, hogy illeszkedik az iparági igényekhez és adoptálható a különböző cégméretekhez, a képző központok pedig az ország különböző pontjairól földrajzilag könnyen elérhetőek lehetnek. Kiemelt feladat még a műanyagipari szakképzés vonzerejének növelése a munkaerőpiacon, amit azzal kívánnak elérni, hogy beágyazva az állami képzésbe egy államilag és a képzést végző cég által is elismert végzettséget kap a végzős diák, amellyel – nagy valószínűséggel – az őt gyakorlati tudáshoz jutató cégnél tud elhelyezkedni. Tóth Csaba szimpatikusnak értékelte Pölöskei Gáborné azon megállapítását, amelyben elismerte, hogy jelen pillanatban nem tudják jól megoldani a dualitás kérdését, ahhoz másként kell gondolkodni úgy a minisztérium, mint a vállalatok részéről. Újra kell gondolni azt a módot, amellyel az oktatási rendszer állami és ipari résztvevői közelítenek egymáshoz. Az MMSZ ebben a folyamatban természetesen vállalja a közvetítő szerepet – biztosította a jelenlévőket Tóth Csaba.

Az MMSZ oktatási bizottsága a koncepciójukat bemutató tavalyi konferenciát követően felmérést készített, az 55 műanyagipari cég válaszaiból kiderült, hogy jelenleg 242 műanyagipari fröccsöntőre és 104 műanyagipari szerszámkészítőre lenne hazánkban szükség. A műanyagipari szakképzés elindítása tehát nem várhat tovább. Tóth Csaba megállapította, hogy fontos kérdés még a finanszírozási rendszer kialakítása, a költségmegosztás kidolgozása, hogyan talál egymásra a nagyvállalati és a kisvállalati érdek a hatékony szakemberképzés során. Tóth Csaba előadása végére oda írt egy dátumot: 2019 szeptember, a végén kérdőjellel. Óvatos realitásnak szánta, ezt a dátumot határozta meg a korszerű műanyagipari szakképzés elindulására.

Az egyéni életút legfontosabb szakasza, a későbbi életet nagyban befolyásoló döntés a pályaválasztás. Fontos a tudatosság, a szakmákat illető tájékozottság. A fiatalok pályaválasztásának támogatására indította el a „Szakmavilág” roadshow kamionját a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK), ahol VR szemüvegen keresztül, virtuális élményként ismerkedhetnek meg a pályaválasztás előtt álló általános iskolások négy szakmacsoporttal, egyelőre az építőipari, az autóipari, a vendéglátóipari és a kreatív szakmákkal. Az általános iskola 7-8. osztályosai mellett a tanárok és a szülők tájékoztatására is koncentrál a kamara, amikor a szakképzés népszerűsítését végzi, mert – mint ahogyan azt Vörös-Gubicza Zsanett, a MKIK oktatási és képzési igazgatója elmondta – nem hatékony a pályaorientáció, ha kizárólag a diákok tájékoztatására korlátozódik.

 

Hogyan lehet vonzóvá tenni a szakképzési rendszert?

Szemléletváltásra van szükség – emelte ki Vörös-Gubicza Zsanett –, amit nem tudunk egyik napról a másikra megváltoztatni. A digitalizált világban a fiatalok nehezen fogadják be, hogy valaki kétkezi munkát végezzen, hiszen ennek a generációnak a léte egy virtuális világban mozog. A pályaorientáció minél változatosabb változatait tárjuk a gyerekek elé. A www.szakmavilag.hu honlapunkon szakmákkal kapcsolatos információk, szakmaleírások, kereseti lehetőségek találhatók, segítve a szülőket és a diákokat a pályaválasztásban.

A kamara a szakképzés népszerűsítésében számít az Ágazati Készség Tanácsok (ÁKT) munkájára is. Másfél éve kezdték meg munkájukat, az Audi kezdeményezésére létrehoztak egy olyan vállalatokból álló munkacsoportot, akik a középfokú oktatásra vonatkozóan próbáltak meg javaslatokat letenni stratégiai szinten a középfokú szakképzésre és a szakmai tananyagra vonatkozóan. Az egyeztetéseken részt vevő ITM kereste meg a kamarát, hogy a szakgimnáziumok 19 ágazatából lebontva állítsanak össze további 19-20 fős Ágazati Készség Tanácsot, kizárólag vállalati szakemberekből. A vegyipari ágazaton belül reprezentatív módon megjelenik az olajipar, a műanyagipar, a vegyipar, a gumiipar és a gyógyszergyártás, törekedve arra, hogy minden vállalatméret képviseltesse magát a multiktól az egyéni vállalkozóig, ezzel biztosítva, hogy az oktatási rendszerben a diákok olyan képzést kapjanak, amely minden szinten felhasználható tudást jelent. Az ÁKT-k munkája a szakképzésre koncentrálódik, az eddig elvégzett munkájuk a szakképzési struktúra kialakítása, az OKJ racionalizálása, munkakör elemzés, kompetenciafelmérő rendszer kialakítása, komplex vizsgáztatással kapcsolatos javaslatok és a szaktanárok gyakorlati képzése volt.

 

Műanyagfeldolgozó technikusképzés 2014 óta zajlik a Veszprémi Szakképzési Centrumban

Valójában a környező vállalatok fogalmazták meg az igényt, hogy műanyagfeldolgozó és mechatronikai szakemberekre van szükségük – mondta el Sárdi Ildikó, a centrum gyakorlati oktatás vezetője, aki előadásában felvázolta az indulás tapasztalatait. Az iskola a semmiből alakította ki a képzés feltételeit, a korábbi vegyész és gépésztechnikusi képzésre alapítva, az indulás mégsem ment egyszerűen. Sem tárgyi, sem humánerőforrás nem állt rendelkezésükre, szaktanáraikat tovább kellett képezni. További nehézséget jelentett, hogy az akkor létező tanagyag 15-18 éves gyerekeknek taníthatatlan volt, a műanyagipari tankönyveket antikváriumokban tudták beszerezni, a 70-80-as években íródtak, elavult technológiát és gépeket mutatva be. Arra sem volt támpontjuk, hogy mi a kimeneti követelmény, mik a cégek elvárásai.

A tényleges igény diktálta, hogy idővel a képzési profil kettévált: gyártásra, valamint anyagvizsgálatra, minőségbiztosításra. A gyártás szakmai oktatása jelenleg kizárólag a cégeknél történik, az anyagvizsgálathoz szükséges tárgyi feltételek megteremtését az iskola vállalta magára, az ehhez szükséges eszközök beszerzése jelenleg is folyik.

Az iskola tanárai megkezdték a tankönyvek, jegyzetek, feladattárak pótlását is, amik már nem papíralapúak, hanem a kor igényeinek megfelelően interaktívak, interneten érhetők el.

A műanyagfeldolgozó szakképzés bevezetése óta most bocsátja ki az iskola első végzős osztályát, 13 diáknak adnak oklevelet. Közülük heten szeretnének egyetemen tovább tanulni, hatan maradnak technikusi szinten, valamennyien kaptak már állásajánlatot azoktól a cégektől, ahol a duális szakképzés során gyakorlati ismereteiket megszerezték.

 

A duális képzés mentorainak képzését nemzetközi csoport készíti elő

DEMETRA. Ennek a nemzetközi programnak megismertetését vállalta előadásában Farkass Gábor, az MMSZ igazgatója. A név az EU Erasmus + projekt rövidítése, amely a duális képzésben dolgozó vállalati mentorok módszertani képzését dolgozza ki a műanyagiparban, illetve annak környezetében. Munkájuk összetett, eredményességük érdekében elsőként a Z generáció képzésének nehézségeit és lehetőségeit tárják fel, valamint felmérik a képzésben részt vevő mentorok szerepét nemzetközi szinten, ennek támogatására a programban részt vevő országok esettanulmányokat mutatnak be, végül mindezek alapján módszertant és kézikönyvet dolgoznak ki a mentorok számára. A 2017 novemberében kezdődő munkában négy országból – hazánk mellett Románia, Szlovákia és Görögország hét partnervállalat vesz részt. Hazánkat a PEMŰ Zrt., a Trebag Kft., és a Magyar Műanyagipari Szövetség, Romániát a BabesBolyai Egyetem és az ENERGOM Srl., Szlovákiát az A-OMEGA sro. (ez részben a szlovák műanyagipari klasztert is jelenti), Görögországot pedig az az IDEC Sa. képviseli. Célcsoportként értelemszerűen a vállalati mentorokat és a Z generációt, továbbá a szakképző intézményeket és a duális képzésben résztvevő cégeket határozzák meg.

A DEMETRA program befejezése és az eredmények közzététele 2020 áprilisában várható, az elmúlt időszak elvégzett feladatainak összegzéséről adott tájékoztatást Farkass Gábor előadásában. A résztvevők eddig a Z generációról kompetencia katalógust készítettek szakirodalmi összegzés alapján, illetve a vezetői csoportok interjúi alapján tanulmány készült nemzetközi kitekintésben, a mentorok majd ebből kaphatnak szemelvényeket. Következő lépésként az előkészített anyagokból elkészül a kézikönyv és módszertan a nemzetközi esettanulmányok figyelembevételével, ezt követi a mentorok képzése és a kísérleti képzések lefolytatása, illetve a fókuszcsoportban lévő vezetőkkel végzett interjúkon keresztül összehasonlítás a kiindulási időpontban készített állapotfelmérésekkel.

A program az érintett Z generáció (6-20 évesek) személyiségének feltárásával kezdődött, azt vizsgálták a program résztvevői, mi teheti hatékonnyá és eredményessé képzésüket és munkába állásukat. A tanulmány bemutatja, hogy nem hatékony náluk a korábban a köznevelésben hagyományos úgynevezett kinyilatkoztatás, hatékonyabb, ha partnernek, munkatársnak tekintik őket, bátran lehet építeni vállalkozószellemükre és átadni nekik az irányítást, szervezést, amikor csak lehet. Fontos számukra a média, a képernyő használata, jól motiválhatók anyagiakkal. Igénylik a játékos tanítást és azt is, hogy a mentorok legyenek elérhetőek a számukra.

Négy ország eredményeit összegezve kiderült, mit gondolnak a legfontosabbnak a mentorok szerepéről a diákok, a mentorok és a vállalatok képviselői: a feladatok elmagyarázását és bemutatását; a végrehajtott feladatok felügyeletét, vezetését és javítását; segíteni megérteni a munka értelmét; a tanulók munkájának értékelését a munka során. A mentorok szerepét országonként azonban némileg másként ítélték meg a válaszadók, erre is mutatott példákat az előadó.

 

Párbeszéd a minisztériummal

A konferencián érzékelhető volt a résztvevők nyitottsága, a felszólalásokban megfogalmazódtak az egyes cégek problémái is. Javaslatként hangzott el, hogy az eddiginél erőteljesebben kell hangsúlyozni, reklámozni állami és kormányzati részről a szakmunkák jelentőségét, becsületét. Fontos lenne rendezni az óraadó mérnöktanárok anyagi problémáit is, valamint a műanyagipar sajátosságain belül meglévő (folyamatos 7 nap 24 órában működő üzemvitel) bérfeszültségek kezelését. Volt olyan hozzászóló, aki szükségesnek tartja a fröccsöntésen és a szerszámgyártáson túl a többi műanyagfeldolgozási ágazat bevonását is a kialakítandó duális rendszerbe, és volt olyan vélemény, ami jónak tartotta a Szakképzési Centrumok és az Ágazati Készség Tanácsok (ÁKT) létét, területi elosztását, azok jövőbeli szakmai felszerelését, anyagi erősítését, mert a kisvállalkozások csak így tudnak bekapcsolódni a duális képzésbe.

A kormányzat részéről Pölöskei Gáborné ígéretet tett az elhangzottak lehetőségek szerinti figyelembevételére, így reményeink szerint a minisztérium további javaslataiban már szerepelnek a vállalatok felvetéseire született megoldások is.